15. fejezet - Az idő gyors fogyása

Sziasztok :) Nagyon nagyon szépen köszönöm a szavazásokat és a kommenteket, annyira jól esik látni, hogy egyre többen vagyunk! :) És nagyon örülök, hogy tetszik a történet, viszont annyira hamar elértük a 26 rendszeres olvasót, hogy még kicsit várok és gyűjtögetek eseményeket ami le tudok írni Zayn szemszögéhez, ezért úgy döntöttem, hogy 30 rendszeres olvasónál jön ismét egy ilyen rész! De tényleg fantasztikusak vagytok, nagyon köszönök mindent! :) Remélem ez is tetszeni fog :)

Pár perc múlva lazított ölelésén. Felnéztem a gyönyörű arcába, és csak néztük egymást. Nem mondtunk semmit, de ennyi elég is volt. Majd kézenfogva elindultunk vissza a busz felé. 
Amikor odaértünk, a fiúk a busz előtt beszélgettek a statisztákkal, és amint megláttak minket, elkerekedett szemekkel és gyors léptekkel jöttek oda hozzánk.
- Hát ti?! - kérdezte Louis és Niall egyszerre.
- Huu gyerekek, ez eszméletlen jóó! - mondta Liam, aki szerintem kicsit fel volt pörögve.
- Ti... jártok? - kérdezte kicsit komolyabban Harry.
- Hát... - kezdtük egyszerre Zaynnel, majd mosolyogva egymásra néztünk. Ő átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához.
- Azt hiszem igen... - mondta kicsit bizonytalanul Zayn. Igazából én se tudtam volna magabiztosan mondani, mert végül is két hét múlva hazamennek, és hivatalosan nem kérdezte meg hogy járunk-e, szóval...
- Tényleg? Hűűha ez szupeeer - mondták, majd odajöttek és Zaynnel pacsiztak meg ilyen haveri ölelést váltottak, engem meg megöleltek örömükben. Jó volt látni, hogy örülnek nekünk, nagyon jól esett. De Harry valamiért kicsit fura volt. Nem értettem... valami baja van?
Kennyvel is találkoztunk, aki szintén nagyon örült nekünk, és vidáman gratulált.
Ezután bementünk a buszba, és még egy délutánt eltöltöttem velük. Annyit hülyültünk... iszonyúan jól éreztem magam. Megint. Louisnak lett egy olyan 'aranyköpése', hogy minden beszólásomra azt válaszolta, hogy "ezért szeretünk Sara". Liammel és Louisszal pedig kimondottan jóban lettem. Liammel nagyon jól tudtam beszélgetni, ahogy Louisszal is, de ő mindig is a móka mestere lesz. Zaynnel pedig ismét még közelebb kerültünk egymáshoz, vele tényleg önmagam lehetek. Tudok vele komolyan beszélni, de úgy tudunk hülyülni, mint az örültek. 
Este 7 órakor felhívtam a nagybátyámat, hogy jöjjön értem. Elköszöntem tőlük, mire ők megígértették velem, hogy még legalább egyszer eljövök mielőtt elmennek. Aztán eszembe jutott valami...
- És ömm, nem baj ha legközelebb elhozom az unokatesómat is? Ő is nagyon nagy rajongótok, és nagyon szeretne már megismerni titeket. - mondtam kicsit pirultan.
- Perszee, hozd csak nyugodtan - mosolyogtak rám. Ezután kiléptem az ajtón, Zayn pedig mögöttem. 
- Majd még hívlak... - mondta.
- Persze - mosolyogtam rá. Erre ő közelebb húzott, szorosan magához ölelt. Ismét éreztem csodálatos illatát, amit imádok. Ezt az illatot nem lehet hasonlítani semmihez. Persze, egy parfümhöz lehet, de ez nem teljesen egy parfüm illata. Nagyon kicsi cigaretta szag is érződik rajta, keveredik a parfümmel és a bőre illatával, ami elég furán hangzik, de igenis passzol egymáshoz, és ettől olyan különleges. 
Majd az ölelés közepette a fülembe súgta, hogy "aludj jól", majd egy puszit nyomott a homlokomra és elengedett. Én rámosolyogtam, majd halkan mondtam, hogy "te is", majd elváltunk. Meg kell mondjam, hogy őszintén fájt, hogy itt kell hagynom.


Ezután a nagybátyámmal kibeszéltünk mindent ami történt, majd amikor hazaértem, anyuéknak kitaláltam egy magyarázatot, hogy a suliban volt ilyen előkészítő. Nem gondoltam hogy elhiszik, de nem szóltak semmit. Biztos sejtik, hogy egy fiúval vagyok és össze-vissza hazudozok. 
Ezután felhívtam Vivient, és elmondtam neki mindent. Nagyon izgatott volt, de miután elmondtam neki, hogy legközelebb eljöhet velem.... hát azt az örömöt, ami benne volt, nem lehet szavakba önteni.És én is nagyon örültem, hogy velem jöhet, hátha neki is összejön valami... 

***

Másnap Zayn felhívott, beszéltem vele egy kicsit. Elmondta, hogy most egy-két napig nem tudunk találkozni, mert a bandának el kell mennie egy studióba, ahol kivágják a klip részeit. Igazából nem érettem, hogy mi tart ilyen sok időbe, dehát nem nagyon értettem az ilyen dolgokhoz, így rájuk bíztam.

Három nap múlva - amikor már Zayn kifejezetten hiányzott - felhívott, hogy mehetünk, ma ráérnek. Szóltam Viviennek, aki tisztára megőrült. A nagybátyám éppen hogy tudott ránk időt szakítani, mert dolgozott, de végül is elvitt minket. Egész úton Vivient próbáltam "tanítani", hogy tényleg próbáljon meg normálisan viselkedni velük, mert úgy minden jobb lesz. Ők is, és ő is felszabadultabb lehet. Ő is jól beszéli az angolt, de még nekem is voltak olyanok, amikor visszakérdeztem, mert nem értettem amit mondanak. Remélem azért jól megfogják érteni egymást.

Mikor odaértünk, nem láttam őket, gondolom a buszban vannak. Vivienen nagyon láttam hogy izgul, és száz százalékosan tudtam, hogy mit érez. Igazából még nekem is hevesebben vert a szívem, de már sokkal sokkal jobban viseltem ezt az egészet. Inkább csak Zayn miatt...

Mikor beértünk, a fiúk lelkesen köszöntöttek minket. Hozzám odajöttek és megöleltek, Zayn pedig megpuszilta az arcom.

Vivient még nem merték ölelgetni, mert féltek, hogy valami olyan reakciót váltanak ki belőle, hogy hasonlóan elájul, mint én akkor. Ezért csak barátságosan köszöntek neki, majd egy perc után ő is képes volt megszólalni. Ezután bementünk a konyhai részbe, mert ők épp ettek. Megkérdezték, hogy nem-e vagyunk éhesek, és a "nem" válaszunk miatt mi kimentünk és leültünk egy ágyra. 

Kicsit próbáltam nyugtatgatni. Olyan szaporán vette a levegőt, hogy muszáj volt kicsit kinevetnem, mert eszembe jutott az én helyzetem, ami nem is volt olyan rég.

Miután ettek, Louisnak támadt az az ötlete, hogy játszunk valami őrült játékot, amiben egy banánt kell szétvágni a levegőben egy késsel. Ezzel is el ment az idő, majd sétáltunk a Dunaparton, utána kicsit neteztünk is, de legfőképp hülyültünk. Megkérdezték a Twitter nevünket, ami vicces téma volt, mert kiderült, hogy nekem eleve Zayn volt a kedvencem a bandából, hiszen két Twitter fiókot is nekik szenteltem, és az egyik egy Zayn rajongói fiók, amin nevettek, de bekövették mind a kettőnk összes fiókját, a személyeset is beleértve. Kicsit ujjongtunk Twitteren, hogy ne legyen feltűnő hogy nem is akadunk ki ezen. 

Láttam, hogy már Vivien is kezd egyre jobban felszabadulni, de még mindig láttam, hogy remeg a keze. Igazából most nagyon is örültem, hogy ott volt Vivien is, mert most legalább ketten voltunk csajok, és megmutathattuk az erőnket. Nem mintha annyira bevált volna, mert ők mindig legyőztek. Azt különösen észrevettem, hogy Niallal nagyon jól kijött. Ennek ismét örültem.

Ez a nap is úgy telt el, hogy minden egyes percét élveztem. Én nem tudom, hogy mi van ezekben a fiúkban, de egyszerűen velük nem tudom rosszul érezni magam. Olyan mások mint a többi.

Lassan beesteledett. Miután közöltük, hogy mennünk kell, először nem akartak elengedni. Ez meg kell mondjam őszintén, hogy tetszett. Igen, élveztem, mert mindig erről álmodtam, de sose gondoltam, hogy valóra is válik. De amit álmomban képzeltem, annál sokkal többet kaptam.

Miután elköszöntünk, Zayn ismét ugyanúgy köszönt el, Vivient pedig megölelték a fiúk. Kis híján összeesett, de miután kijöttünk össze tudtam kaparni valahogy lelkileg.

Egész úton be nem állt a szája, én pedig élveztem hallgatni. Annyira örültem, hogy ők is jól kijönnek, és a legfontosabb személyek az életemben bírják egymást, és lehetünk együtt, és azt hiszem ennél nagyobb elégedettség és öröm nem fogott még el sose.

Az ezután következő napokban inkább csak telefonon beszélgettünk. Az álláspontom jelenleg az, hogy szerintem nem fogunk csókolózni. Az tényleg csak jobban megnehezítene mindent, én pedig akkorát csalódtam régen, hogy most még mindig nagyon félek a csalódástól. De érte kibírom ezt, mert sokkal jobb így vele, mint csak barátként. Viszont egy csók olyan lenne, mint a keserű méz. Miután elmennek, égni fog a vágytól a szám és a szívem, én azt pedig már nem bírnám ki. El tudtam képzelni, hogy milyen lehet a csókja, de ha elképzeltem, mindig az jutott az eszembe, hogy még ennél is biztos jobb. És látom, hogy ezt ő is így gondolja. Szinte minden dologban egy hullámhosszon vagyunk, ami nagyon megkönnyíti a kapcsolatunkat. Megígérte, hogy miután hazamennek, azután nemsokára ismét találkozunk, és ez valamennyire nyugtatott. De közel sem annyira, hogy teljesen elnyomja azt a hiányt, aminek a töredékét már most is érzem. 

Nem gondoltam volna hogy tudom még ennél is jobban megkedvelni, de napról napra többet tudok meg róla, és jobban szeretem mint tegnap. Sose gondoltam volna ezt az egészet. És annyira boldog vagyok, mint még sose.

Viszont már eltelt egy hét. És vészesen közeledett az elválás ideje.