Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most hoztam az új fejezetet, néhányatoknak már megígértem hogy múlt hétre kész lesz, de sajnos akkora most a felhajtás, hogy szinte alig van egy szabad percem. Amikor meg van, akkor meg nincs erőm és ihletem írni, de nem adom fel. Ez a fejezet kicsit unalmas lett, amiért elnézést is kérek. :( Nem tudom mikorra ígérjem a következő fejezetet, mert félek hogy nem tartanám be, és ígéretet nem akarok szegni megint. Az tuti, hogy ha nem előbb, de a téli szünetben várhatóan több fejezettel is jövök egyszerre. Addig meg igyekszem írni :)
Nem mondom, nem gyűlt össze valami hamar az a 60 szavazat, de a lényeg hogy összegyűlt! :) Most ugyanez a feltétel, csak most 70 szavazat, és 128 rendszeres olvasó után jön csak az újabb fejezet.
Köszönöm a kommenteket, tudjátok hogy az mindig nagyon jól esik és erőt ad az íráshoz :)
Nem akarom húzni tovább az időt, kellemes olvasást, remélem tetszeni fog :) xxx
Nagyon reménykedtem benne, hogy nem az amire gondolok. Nem mertem Louist megkérdezni, inkább vártam amíg haza nem érünk.
Louis mondata után csönd lett, egyikünk sem szólalt meg az út hátralévő részében. Csak bámultunk kifelé és gondolom Zayn is azon törte a fejét, hogy vajon miféle probléma lehet az, amire fel kell készülni.
Az én tippemet megforgattam párszor a fejemben, jól átgondoltam, hogy mikor közlik velem, ne kapjak sokkot annyira.
Az autó lassan a ház felé közeledett, nekem pedig kezdett kicsit gyorsulni a szívverésem. Éreztem, hogy sokminden fog eldőlni a következő percekben.
Zayn kinyitotta nekem az ajtót, én pedig kiszálltam, és éreztem, hogy a gombóc növekszik a torkomban. Igazából iszonyú boldog voltam amiért újra az ismerős környéken lehetek, az otthonomban.
Próbáltam hát legalább csak pár percre megfeledkezni a gondról, és átadtam magamnak az örömnek, ami csak úgy hullámzott át rajtam. Gondosan körülnéztem, és közben szüntelenül mosolyogtam, és már alig vártam, hogy beérjek a házba és találkozzak a többiekkel.
Kivettük a bőröndöket az autóból, majd bementünk az ajtón. Az ismerős előszoba, az ismerős tárgyak mind hiányoztak, és most mintha egy évig lettem volna távol, olyan jól esik ismét látni őket.
- Hahó! Megjöttünk! - Louis erős hangja bejárta a házat.
- Végre! - hallottam Niall kisfiús, ámde gyönyörűen csengő hangját. A szemem felcsillant, mikor dobogásokat hallottam a lépcső felől.
- Sziasztook! - szaladtam előre, mikor megláttam Niallt és Liamet a lépcső aljában. Először Niallnak adtam puszit, majd Liamnek. Kezet fogtak Zaynnel, majd mikor Harry is előbukkant a lépcső aljában, a vidám zajból hirtelen feszült csönd lett.
Csak álltunk egymással szemben, senki nem tudta mit mondjon. Harry halvány, bűnbánó mosolyra húzta száját, mire megesett a szívem. Óvatosan odamentem hozzá, és megöleltem, de csak egy pillanatra.
- Szia. - suttogta lenézve rám, majd hátrébb is lépett.
- Szia. - suttogtam vissza, majd kikerült és odament Zaynhez.
- Szia tesó. - mondta kínosan, s a kezét nyújtotta Zaynnek. Kedvesem egy pillanatig habozott, és ráncolt szemöldökkel nézett Harryre, majd megadta magát. Komor arccal ugyan, de pacsiztak Harryvel, mire nagyot sóhajtottam.
- Később mindent megbeszélünk, most viszont örülnék ha elmondanátok azt a bizonyos problémát amiről Louis beszélt idefele jövet. - mondta, és már el is fordult Harrytől.
Mikor Zayn kimondta a mondatot, a hasam görcsbe rándult. Bementünk a nappaliba, és leültünk. Liam maradt csak állva.
- Sara, most legfőképp rólad van szó. Az a helyzet, hogy a média sejt valamit kettőtökről - mikor ezt kimondta, a szívem nagyot dobbant. Tehát az amire gondoltam... - Rájöttek, hogy Zayn Magyarországon járt, és állítólag szerezni akarnak egy "bennfentest", aki majd kideríti az igazat. - Én csak meredtem magam elé. Igazából tudtam hogy egyszer ennek is eljön az ideje, ezért magamra parancsoltam, hogy össze kell szednem magam. Nem olyan nagy dolog ez, túlreagálom. De az, hogy rámállítsanak valakit, na azt már nem.
- Mért ilyen fontos ez? Mért akarnak szerezni valakit, aki kideríti az igazságot? Mintha valami bűncselekményről beszélnénk.
- Jó kérdés. A management szerint rólatok rég volt már befutó hír. Ezért keresnek valami újat.
A szemem sarkából láttam, hogy Zayn próbálja kifürkészni az arcomból az érzelmeimet. Igazából nem tudom mit éreztem. Félelmet, mert annyira belémnevelték azt, hogy a sztárság nem embernek való. Kikészít, lefáraszt és ellenben azzal, hogy a külvilág mennyire pompásnak és tökéletesnek látja azt az életet, amit a média sugall felénk, attól még ez az állandó hajtás, a megfeleléskényszer, a szabályok, a magán élet hiánya... ez tönkre teszi az embert. Persze tudtam, hogy rám nem vár ilyen sors, hiszen nem híresség lennék. Nem celeb. Egyszerűen féltem attól, hogy az egész világ megismeri a nevemet. Hogy láthatom magam az interneten a képeken, hogy a twitteremen rajongók többsége olyan üzenetekkel fog ellátni, amiket nem biztos hogy el akarok olvasni. Erre én még nem voltam kész. A részletek nem olyan fontosak, a lényeg az, hogy lelkileg kicsit instabil voltam, és jól tudtam, hogy nem bírnám ezt a felhajtást. A fotósokat, hogy bujkálni kell, a rajongókat, én nem akarok így élni.
Zaynre néztem, aki az arcomat fürkészte. Aztán körbenéztem, és mire feleszméltem, hogy már egy ideje csönd van, és mindenki arra vár, hogy megszólaljak, végre őszintén kinyögtem amit gondolok és érzek.
- Én még erre nem állok készen. - mondtam alig hallhatóan, szinte suttogva. Zayn közelhúzódott hozzám, és átkulcsolta az ujjait az enyéimen.
- Minden rendben lesz, ne aggódj. Mitől félsz? - kérdezte lassan és halkan, mintha valami sokkos állapotban lévő beteghez beszélne.
- Félek, hogy tönkre teszi a kapcsolatunkat. Emlékszel Liam és Danielle esetére? Egy időre nekik is szét kellett válniuk emiatt! Én nem akarom ezt, nem akarlak elveszíteni! Nem akarom hogy az egész világ tudja a nevemet és üzeneteket kapjak tinilányok százaitól! - fakadtam ki.
- Tudom, tudom. De bíznod kell bennem, hidd el, amíg lehet megvédelek. Jó? Minden rendben lesz. - mondta ismét.
Körbenéztem. A fiúk lehajtott fejjel hallgattak. Kezdtem kicsit cikinek érezni amit művelek, elvégre amikor összeismerkedtem velük, elviekben már akkor vállaltam, hogy mindenki megismerhet. Sőt, a klippjükben is szerepeltem, de az még azért jobb eset, mert ott nem tudják a nevemet, és nem úgy ismernek, mint Zayn Malik barátnője. De úgy döntöttem, szembe nézek az egésszel. Ő miatta.
* 1 hét múlva *
Zaynék sokat dolgoznak mostanában. A nemrég megjelent albumuk hatalmas sikert aratott, mindenhova felkéréseket, meghívásokat kapnak, ők pedig alig bírják teljesíteni. Mivel rengeteget vagyok otthon egyedül, úgy döntöttem, vagy beiratkozok egy magántanárhoz, vagy keresek magamnak munkát, vagy elfoglaltságot. Mivel munkát még nem sikerült találnom, így egyenlőre beiratkoztam táncolni a közelben. Muszáj valamivel lefoglalnom magamat, mert nélkülük halálra unom magam, még ha Londonban vagyok is.
Első napon mikor bementem a studióba, és megismerkedtem a tánctanárral, Joshua-val, úgy éreztem, hogy jó döntés volt a táncolás. Levezettem feszültséget, elfoglalt, és egy jót táncoltam még hozzá. Élveztem, és legalább nem ültem otthon egyedül. Táncórák hetente 2-3-szor vannak, így marad időm más dolgokra is. Mint például az unatkozás...
Mikor hazaértem, a fiúk már otthon voltak. 2 napja először.
- Sziasztook! - kiáltottam, mikor beléptem az ajtón.
- Szia édes. - karolt át egy kar hátulról, és egy bársonyos, de kicsit rekedtes hang suttogott a fülembe. Ijedten csuklottam egyet, majd karjaimat az engem ölelő kezekre simítottam. A karok megfordítottak, én pedig a világ leggyönyörűbb barna szempárába ütköztem.
- Milyen volt a tánc? - kérdezte, majd egy apró csókot lehelt az ajkamra.
- Hihetetlen, de nagyon jól éreztem magam. Írtó jók a koreográfiák, ráadásul a tánctanár is írtó jó fej, meg a többiek is mind kedvesek, és tökre lefoglal meg minden úgyhogy élveztem. - mosolyogtam rá, viszont a velem szemben lévő arc fáradtnak és gyötörtnek tűnt.
- Fáradt vagy. - sóhajtva jelentettem ki inkább mint kérdeztem.
- Csak egy kicsit... De túlélem, figyelj, mit szólnál ha elmennénk holnap vacsizni, hm? - kérdezte, majd könnyű puszikat nyomott a nyakamra.
- Benne vagyok. - mosolyodtam el, majd krákogásra mindketten felnéztünk. Louis állt mellettünk.
- Khmszobárakhm... - köhécselt mellettünk, mire megforgattam a szemem.
Vacsi után elővettem a laptopot, és felnéztem twitterre meg facebookra. Láttam pár találgatást Zaynnel kapcsolatban, azonban a dolog még egyáltalán nincs felfújva. Még. - gondoltam magamban. Próbáltam eltekinteni a dolgok rossz oldaláról. Próbáltam eltekinteni attól, hogy nem ez az, amire én vágyok. És sikerült megbírkózni mindennel, és hallgattam az erőteljes hangra, ami azt mondta hogy Őrá vágyok. És igaza volt. Azonban a paranoia és a nagy felhajtás félelme nagyon lassan, de elkezdett belülről fojtogatni.
