8. fejezet - Felszabadulás

Sziasztok, ismét köszönöm a biztató kommenteket, nagyon örülök, hogy tetszik, és remélem, hogy minél többen leszünk. :)

Már nem volt annyira gyomorgörcsöm. Persze még mindig nagyon feszengtem a találkozás miatt, de most, hogy már találkoztam velük, enyhült az izgalom. Viszont annál jobban várom, hogy ismét velük lehessek. Főleg vele. De talán ő is várja... hiszen hétfőn mikor neki mentem érdeklődve kérdezte, hogy lát-e a hétvégén. Most esik le, hogy ez mennyire jól esett. Talán... áh, hagyjuk, nem akarok találgatni, majd úgy is kiderül minden.
Annyi kérdésem van hozzájuk, és annyi mindent meg akarok velük beszélni. Egy álom lesz ez a hétvége.


Kimásztam az ágyból, és elintéztem a szokásos reggeli teendőimet. Amikor felvettem azt a ruhát, amit este kikészítettem magamnak, és a tükör elé álltam, hirtelen elkapott a kisebbségi érzés. Sose voltam teljesen megelégedve magammal. Akárki akárhányszor is mondta, hogy szép vagyok, sose hittem el teljesen. Persze, tudtam hogy nem vagyok annyira csúnya, de mindig ott volt a gondolat, hogy "lehetnél szebb is". Viszont erre a hétre ez a gondolat eltűnt, hiszen ha a világ 5 leghelyesebb pasija mondja rád, hogy szép vagy, akkor kicsit megnő az önbizalmad...
De most egyáltalán nem tudtam mit kezdeni magammal. Semmi se volt jó. Jó időzítés...
Vagy hatszor öltöztem át, mire azt tudtam mondani a tükörképemnek, hogy "ez talán jó lesz". Egy fehér nadrágot vettem fel egy fekete, mély kivágású toppal. Hozzá egy szürke kardigánt és egy fekete magassarkút. A hajamat kivasaltam és az oldalfrufrumat feltűztem a fejem tetejére.
Bepakoltam a holnapi ruhámat is, meg a kellékeimet, majd a földszinten vártam, amíg a nagybátyám megérkezik.
Nem kellett sokat várnom, kb. negyed óra múlva, azaz 9 órára már itt is volt.
Út közben beszélgettünk, mondta, hogy vigyázzak magamra, és hívjam, ha bármi baj van.


Egy óra után megérkeztünk. A helyszín most üres volt, csak a nagy fekete busz állt a közepén. Kiszálltam az autóból, és amikor elérkeztem a buszig, bekopogtam. A szívem gyorsabban kezdett dobogni, és a gyomromban ismét feszengés uralkodott. Kennyre számítottam, de helyette Louis nyitott ajtót. Nagyon lelkes volt.
- Sziaaaaa, végre megérkeztél - mosolygott szélesen, majd megfogta a kezem, és behúzott. Mikor felértünk a lépcsőn, mindenki felém nézett.
- Sziasztok - mondtam félénken, mire ők felálltak, és mosolyogva közelebb jöttek.
- Hello Sara, miújság, hogy vagy? - jött oda Liam, majd átkarolta a vállamat, és így invitált beljebb.
- Jól köszönöm. Veletek minden oké? - próbáltam lazára venni a dolgokat, hiszen ők is csak emberek. De a szívem még mindig nem lassult.
- Persze - válaszolt Liam helyett Harry.
- Umm, egyébként még meg sem kérdeztem, hogy mit terveztetek a hétvégére? Hová megyünk? - kérdeztem egyre felszabadultabban.
- Hát... - kezdte Louis - arra gondoltunk, hogy elmehetnénk a vidámparkba.
- Aztán az állatkertbe, meg kicsit szét nézni a fővárosban. Te lehetsz az idegenvezetőnk. - nevetett Niall.
- Jó ötlet - mosolyogtam vissza.
- De előbb reggelizzünk, éhen halok! - nyöszörgött Niall, majd felállt és az étkező rész felé vette az irányt.
Leültem az egyik ágyra, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a szívem még hevesebben ver mint azelőtt. Zayn ült le mellém.
- Mehetünk máshova is ha szeretnéd - mondta halkan, majd félénken elmosolyodott.
- Oda megyünk, ahova ti szeretnétek. Én minden nap látom a várost, úgyhogy ti mondjátok meg. Csak oda mehetünk, ahol jól éreznétek magatokat. - mosolyogtam vissza, közben a szívem össze-vissza vert.
- Hát, akkor a vidámpark tökéletes hely - mondta vidáman, és Louis felé biccentett a fejével - de mi is csak oda megyünk, ahol te is jól éreznéd magad.
- Ki ne érezné jól magát a vidámparkban? - pláne veletek, tettem hozzá magamban.
- Amúgy hány éves is vagy, Sara? - kérdezte Harry.
- Tizenhat - vágtam rá, és elpirultam.
- Hmm, szép kor - mosolygott.
Éreztem a levegőn, hogy még nem szabadultunk fel teljesen. Ők annyira közvetlenek, nekem is nyitottnak kell lennem. Így hát elkezdtem kérdezősködni.
- És hogyhogy Budapestet választottátok a klip forgatásához? 
- Hát... igazából mi se tudjuk. Valami különleges helyet kerestünk, és felmerült Magyarország. Persze, próbáljuk teljes titokban tartani, bár nem tudjuk mennyi rajongónk van erre felé - válaszolt Liam, és a mondat vége felé elmosolyodott.
- Sok - mondtam biztatóan - higgyétek el. 
Erre mindannyian elengedtek egy mosolyt. 
- És, meddig lesztek itt? - kíváncsiskodtam.
- Kb. másfél hónap - mondta Niall.
- Csak? Kár... nem akartok egy rajongó találkozót? - vetettem fel az ötletet.
- Hát... igazából nem tudom, hogy a menedzserünk mennyire engedné... - válaszolt Liam.
- Miért? Ennyire szigorú? 
- Nem, csak... ezt most nem találja annyira fontosnak... - éreztem, hogy ezzel lezárta, így nem kérdezősködtem tovább ezzel kapcsolatban.
Zayn még mindig mellettem ült, és láttam, hogy a nyakláncomat nézegeti.
- Tetszik a nyakláncod - mondta, és láttam, hogy elpirult. Elpirult? Ő? Ettől a szívem már majdnem megőrült...
- Köszönöm. A nővéreméktől kaptam Írországból.
- Vannak tesóid?
- Igen, egy bátyám, aki 18 éves, és egy nővérem, aki 22.
- Akkor te vagy a "legkisebb"? - gúnyosan elmosolyodott.
- Igen... - durcás képet vágtam, és nem tudtam elhinni a helyzetet.
- De hiányoznak az én tesóim... - sóhajtott, és lehajtotta a fejét.
- Megértem... nem lehet valami jó mindig távol lenni a családodtól... 
- Nem is jó... - felemelte a fejét, és rám mosolygott. Azt hittem elájulok.
- Sajnálom... - és tényleg sajnáltam. Láttam az arcán a fájdalmat.
- Már megszokhattam volna... de ezt nem lehet. - mondta - na de ma érezzük jól magunkat, nem akartam lehangolni a kedved, bocsi. - mosolygott és valami csintalan fény megcsillant a szemében. Már most tudtam, hogy imádom a rosszfiús arcát, ami bizonyára ez. Kicsi mosoly, és az a kis csillogás a szemében. Gyönyörű volt.
- Ugyan... - viszonoztam mosolyát, mire mind az öten felálltak, és elkészültek. Nem tartott sok időbe, fel se fogtam, hogy tudnak ilyen gyorsan elkészülni. Zaynnek tartott a legtovább, de még neki se volt 5 perc. Már bizonyára mielőtt megérkeztem, kicsit rendbe szedte magát...


Átszálltunk egy kisbuszba, amit Louis vezetett. Örültem, hogy nincs más velünk, csak mi hatan. 
A nap szépen kisütött, és a hangulat is remek volt. Végre felszabadultunk, és száguldottunk a vidámpark felé.