11. fejezet - Egy esős nap

Sziasztok, ismét itt egy fejezettel, ami most elég unalmasra sikerült, bocsi tényleg, de ez a rész most kicsit nyugisabb lesz, de igyekszek minél jobban felgyorsítani az eseményeket :/ De megint köszönöm a kommenteket és szavazásokat, nagyon jól esnek, ezt a jó szokást továbbra is tartsátok meg :P Ja, és azt találtam ki, hogy 20 rendszeres olvasó után (ott jobboldalt :D) jön egy Zayn szemszöges rész :) Ha ti is szeretnétek :) Na de most itt ez a fejezet, jó olvasást, és bocsi megint az unalmasságért :/

- Hogyhogy fent vannak a fúk? - kérdezte Zayn értetlenkedve.
- Nem tudom... - mondtam.
- Remélem nem történt semmi... - mondta Zayn. Mikor bementünk a buszba, mindenki az ágyán ült a pizsamájában.
- Ti meg hol a fenében voltatok?! - kérdezte Liam és Louis.
- Mivan? Csak sétálni voltunk - mondta Zayn.
- Ilyenkor?! Tiszta idegek voltunk! Már Kennynek is küldtünk egy smst hogy eltüntetek! - mondta Liam.
- Miii? Mi a fenének? - kérdezte felháborodottan Zayn - mit kell ekkora ügyet csinálni ebből? Mégis mit gondoltatok? Hogy elraboltak?
- Jóóó, hagyjuk, Liam, tényleg túl reagáltátok... - mondta Harry, majd átkarolta Zayn vállát és odébb húzta. Próbált halkan beszélni, de még így is meghallottam, hogy mit mond: "Héé haveer, hol voltatok? Mit csináltatok? Na mesélj csak!", ezután még odébb húzta, és már nem hallottam semmit.
- Srácok, ne haragudjatok, tényleg, csak nem tudtam aludni és Zayn felkelt és elmentünk sétálni egy kicsit - mondtam elpirultan - remélem Kenny nem ideges.
- Jó oké, csak megijedtünk. Idegen országban vagyunk, jelenleg egyedül egy buszban és para volt a helyzet. - mondta Louis - semmi baj, most küldtem Kennynek egy smst. Minden oké - mondta, és ezzel megsimogatta a hátam. Elég szarul éreztem magam, de nem nagyon érdekelt, mert nagyon elálmosodtam. Átöltöztem a pizsamámba és bedőltem az ágyba. Ezt látván a többiek is lefeküdtek, utoljára Zayn, aki a villanyokat kapcsolta le. Még hallottam suttogásokat, de nem sokáig, mert rögtön elnyomott az álom.

***

Reggel arra ébredtem, hogy körülöttem már hangzavar van. Jaaaj neee, meddig aludhattam? Általában nagyon sokáig alszom, de remélem most még nincs dél... Látták ahogy alszom. Basszus, mi van ha álmomban beszéltem? Vagy horkoltam? Wááááá!

- Te jó ég, hány óra? - kérdeztem még álmosan.

- Még csak fél kilenc - jött oda hozzám mosolyogva Harry.

- Uuh, akkor jó, nem akartam sokáig aludni... Ti mikor keltetek? - kérdeztem.

- Egy negyed órája körülbelül. Csinálunk reggelit. - kacsintott rám; te jó ég, a látványtól és a tudattól ismét megszédültem.

- Miféle reggelit? - emeltem fel a fejemet érdeklődve.

- Majd meglátod - mosolygott. Gyorsan kimásztam az ágyból, és rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mivel még nem tudtam hová megyünk, ezért egy fekete melegítőnadrágot és egy szürke bőszabású pólót kaptam magamra, a hajamat összefogtam, és kicsit kisminkeltem magam.

Amikor visszamentem, Liam jött oda hozzám.

- Sara, ki kéne menni a boltba néhány kellékért, és jobb lenne ha velünk jönnél, mert te jobban ismered a környéket - mondta.

- Persze, menjünk. Ki jön még? - kérdeztem.

- Én, Louis és Niall. Harry és Zayn itt maradnak. - mondta.

- Oké, mehetünk.

Elindultunk egy közért felé, és közben gyanús beszélgetést folytattunk.

- Éééés Sara, mi volt ez a tegnap este? - kérdezte Louis, aki eléggé rám volt kattanva ebben a témában...

- Hát... igazából nem tudtam aludni, és teát csináltam magamnak, de a pohárral zajt csaptam, és Zayn felébredt, és felajánlotta hogy menjünk el sétálni a Dunapartra, és így is tettünk. De nem voltunk sokáig... bocsi... - mondtam.

- Jaajj, semmi baj, de engem az érdekel, hogy mit csináltatok? 

- Hát... sétáltunk, és beszélgettünk... miért? - kérdeztem.

- Csak úúgy... - mondta.

- Nem akarunk bekavarni, de Zayn kedvel téged. - szólt közbe Niall.

- Mint ahogy mindannyian - mosolygott rám Liam, és kicsit megbökte Niallt, ami szerintem olyan figyelmeztetés volt, hogy ne mondjon többet... Szóval tényleg kedvel... A tudattól a szívem ismét gyorsabban vert, amit már megszoktam. Kezdem én is azt érezni hogy... de várjunk csak... én nem jöhetek össze Zaynnel! Hiszen egy hónap múlva hazamennek! Jajj ne, te jó ég, ebbe még belegondolni is rossz! De fognak hiányozni... 

Ettől teljesen összetörtem. El ment a kedvem mindentől, de mégis minden percet ki akartam velük használni. Gondolkodásomat az szakította meg, hogy beértünk az üzletbe. Bevásároltunk, majd amikor visszaértünk befejeztük a reggelit, megettük, majd elkészültünk. 

- És mi az ötletetek mára? - kérdeztem.

- Hát, igazából ötletünk sincs... kint eleredt az eső, úgyhogy nem tudom... - mondta Louis.

- Megnézhetnénk egy filmet, hátha addigra eláll az eső. - mondta Niall.

- Ez jó ötlet - helyeseltem.

- Oké, mit szeretnétek? - kérdezte Liam.

- Hmm... ez jó lesz! - mondta Harry, majd odasétált hozzánk egy filmmel a kezében. Betettük, elkezdtük nézni, valami vígjáték volt, elég vicces volt, nekem tetszett. De még utána is esett az eső, így leültünk és beszélgettünk.

Még jobban megismertük egymást, és tényleg barátok lettünk. Elmondtam, hogy én nem akarok nyilvánosságra kerülni, az okát is elmondtam, meséltem magamról, és ők is ugyanezt tették. Ezen a napon nem voltunk sehol, de mégis nagyon nagyon jól éreztem magam. Mert velük voltam. Valóra vált az álmom.

Este megérkezett a nagybátyám, így elköszöntem tőlük.

- Majd Kenny talán még ma írni fog, hogy mikor kell bejönnöd. Azt hiszem holnap, de nem biztos. Addig is vigyázz magadra. - mondta Liam.

- Oké, persze, alig várom már - mosolyogtam.

- Mi is, nagyon izgatottak vagyunk. Nagyon jó volt, hogy itt voltál, nagyon jól éreztük magunkat - mondta vigyorogva Louis, mire a többiek hevesen bólogattak.

- Csinálhatnánk még ilyet amíg itt vagyunk - mondta Niall. Ezután mindenkit megöleltem; Zayn maradt utoljára. Őt valamiért kicsit hosszabb ideig öleltem meg, majd halkan mondta, hogy holnap találkozunk. Minden amit csak mondtak, nagyon jól esett. Ők is jól érezték magukat a társaságomban, amit nem tudtam elhinni.

Út közben szinte mindent elmeséltem a nagybátyámnak, aki érdeklődve hallgatott végig. Otthon viszont más várt rám.

- Szia kicsim, milyen volt Vivienéknél? - kérdezte anyám.

- Nagyon jó - mondtam, majd mosolyogtam egyet.

- Akkor jó. Figyelj, észre vettük, hogy mostanában kicsit furán viselkedsz. Arra gondoltunk, hogy talán... valami fiú van a dologban. Így van? - kérdezte apám kicsit szigorúan. Nem akartam még többet hazudni.

- Talán igen... - nem is egy, öt fiú, folytattam magamban.

- Vigyázz azért, jó? - megpuszilta a fejem búbját, majd felmentem a szobámba.Ezzel most nem nagyon törődtem, izgatott voltam, hogy holnap végre forgatunk. Kennytől kaptam egy smst, hogy ismét 9-re kell bemennem.

Ezután a bátyám jött be, akivel sokat beszélgettem. Elmondtam neki mindent. Először nagyon mérges volt, de után megértette, és azt mondta, hogy segít. Elmondtam neki az érzéseimet Zaynnel kapcsolatban, amire ő megállapította, hogy belezúgtam. Húha, fura volt így kerek-perec kimondani, de azt hiszem igaza van. Belezúgtam. De ennek semmi értelme. Egy hónap múlva elvesztem őket, és talán soha nem látom őket viszont.

Hiányzott már ez a beszélgetés. Nagyon jól esett, imádom a bátyámat.

Ezután elkészültem, majd lefeküdtem. Nem kellett sok idő míg elalszok, de addig is csakis őrajta gondolkodtam....

Aki szeretne egy Zayn szemszöges részt a 20 rendszeres olvasó után, az írjon kommentet! :)