7. fejezet - Meglepetések

Egy gyors köszönet a sok kommentért amit kapok, iszonyat jól esik, remélem ezután is olvasni fogjátok, mert rengeteg ötletem van még későbbre ;) És bocsi amiért kicsit lassan haladnak az események, próbálom felpörgetni :) Remélem tetszeni fog :)

Sara! Sara, minden oké? Hahó! - hallottam Kenny hangját.
- Elájultam, mi? - kérdeztem erőtlenül még csukott szemmel, és egyszerre csak több hangból álló kuncogást hallottam. Tehát itt vannak a fiúk is. Remek.
- Igen - mondta Kenny, és hallottam, hogy mosolyog - na, már jobban vagy, ugye? Nyisd ki a szemed! - kérlelt, mire én csak megráztam a fejem. Nem mertem kinyitni a szememet.
- Dehát mért? - hallottam egy meglepődött hangot. Szerintem Louisét.
- Mert... mert akkor... félek hogy megint elájulok - vallottam be szégyenlősen, mire ők felnevettek. Egyszer csak azt éreztem, hogy megfogta valaki a karom, és felhúzott.
- Na gyere már, nyugiiiii - mondta Kenny nyújtottan az 'i' betűt.
Kinyitottam a szemem. Ott álltak mind a hatan, és mosolyogtak. Talán csak Liam arcán láttam némi kis aggódást. Másodszorra nem volt annyira sokkoló. De a gyomrom megint felkavarodott az izgalomtól.
- Na, jobban vagy? - kérdezte Kenny.
- Igen, azt hiszem... - válaszoltam nem valami meggyőzően.
- Mi lesz veled a hétvégén...? - nevetett Kenny. Micsoda?
- A hétvégén? - kérdeztem vissza, és nyilván látszott az arcomon a meglepődés.
- Nem mondtam még? Hát a hétvégét a fiúkkal töltheted, hogy jobban megismerjétek egymást. Persze, csak ha akarod - mosolygott, és tudtam, hogy ezt a kérdést ő se gondolja komolyan...
- Tényleg? - felcsillant a szemem - de... ez kinek az ötlete volt? - kérdeztem, mert féltem, hogy ez valamilyen "szabály", és hogy a fiúk nem is akarják az egészet...
- Az enyém - tette fel büszkén a kezét Harry - jóó buli lesz - mondta, mire a többiek bíztatóan rám mosolyogtak.
- Rendben - mondtam egy kicsit félénken, de annál nagyobb vigyorral az arcomon.
- Na, de most menjünk, és beszéljük meg a dolgokat. - szólt közbe Kenny sürgetve. Lehuppantam az ágyról, és követtem Kennyt az ajtó felé. Megfordultam, és láttam, hogy mind az öten azt figyelik, ahogy kimegyek. 
Még hozzá kell szoknom a néha fura, de közvetlen viselkedésükhöz. Sőt, még csak pár percig beszélgettem velük, de éreztem, hogy kedvelem őket és jól ki fogunk jönni egymással. Persze ezt még korai így kimondani, de láthatólag nekik sincs semmi bajuk velem... eddig legalább is...


Kenny a nap többi részében elmagyarázta a klip alapját, hogy mit kell majd csinálnom, stb. Megismerkedtem a fodrászommal, stylistommal és sminkesemmel, akik nagyon jó fejek. Néhány rendező asszisztenssel is találkoztam, és az egész stáb nagyon szimpatikus. 


Mikor a mosdóból siettem vissza Kennyhez, véletlenül neki mentem valakinek. Nem láttam hogy ki az, de rögtön bocsánatkérő szavaimmal árasztottam el.
- Jajj, ne haragudj, véletlen volt - mondtam, majd amikor felnéztem rá, megláttam, hogy ki az. A szívem gyors vágtába kezdett.
- Semmi baj - mosolygott rám Zayn - én is lehetek hibás.
Visszamosolyogtam, majd zavaromban tovább akartam menni, de ő utánam szólt.
- Sara... akkor látlak a hétvégén? - célzott a meghívásra az ájulásom után.
- Eddig úgy van, hogy igen - válaszoltam, és még én is meglepődtem, hogy milyen magabiztosan beszélek.
- Remek! Akkor... a hétvégén - továbbra is mosolygott, majd tovább ment. Lefagytam. Olyan elképesztő mosolya volt, hogy egész nap el tudnám nézni.


Legközelebb csütörtökön kell bejönnöm, mert addig még van valami elintézni valója Kennynek.
Hihetetlen napom volt.
Mikor hazaértem, 5 óra volt. Azt a magyarázatot adtam anyámnak, hogy a barátnőimmel voltam... valahol.


A hét többi része unalmasan telt. Persze senkinek nem számoltam be a történtekről, kivéve Viviennek, akivel minden nap beszéltem. Ő volt az egyetlen, akiben megbíztam és még sose csalódtam.
Csütörtökön nem voltam bent sokáig, egyetlen egy jelenetet vettünk fel, azt is a fiúk nélkül. Ez amolyan próba felvétel volt.
Egyre izgatottabb lettem, amikor a pénteki naphoz érkeztünk. A szüleimnek azt mondtam, hogy a hétvégén Vivienéknél alszom, ami részben igaz is volt... Fogalmam sem volt, hogy hol leszek, meddig, és hogy hol fogok aludni. Ezért a biztonság kedvéért Vivienékkel megbeszéltem, hogyha úgy alakul, akkor náluk alszom.


Nagyon izgatott voltam. A fiúknak olyan pozitív kisugárzásuk van. Megleptek a viselkedésükkel. Persze, eddig is teljesen odavoltam értük, de most hogy találkoztam velük, olyan... furcsa. Eddig csak a képernyőn keresztül ismerhettem meg őket, és most élőben fogok velük eltölteni egy hétvégét. Nagyon vártam már, hogy még jobban megismerjem őket. 


Szombat reggel az ébresztőórám csörgése keltett fel...