1. fejezet - A kezdetek

Sziasztok, itt a legelső fejezet, remélem tetszeni fog. :) Az eleje kicsit unalmas, dehát valahogy be kell vezetnem, és be kell mutatnom a szereplőt nektek! Bocsi! :)

Kicsöngettek. Végre... Gyorsan összepakoltam a cuccaimat és kiviharoztam a suliból, mielőtt még valaki észrevett volna. A hét utolsó napján nehogy már megállítson valaki, hogy rabolja az otthon töltendő időmet.

Hazasiettem, és bevágódtam a TV elé ölemben az ebéddel. 

- Sára! Itthon vagy? - hallottam anyám kiabálását a konyhából.

- Igen anyu, megjöttem! - kiáltottam vissza.

- Na, milyen volt a suli? Beilleszkedtél már? - kérdezte, s látszólag nyomasztotta ez a téma, hiszen nem sok jó dolgot meséltem neki az elmúlt hetekben...

- Nagyjából... elég nehéz a gimi... - mondtam.

- Nézd, már nincs nyár, 16 éves lettél, és tudom, hogy ilyen korban nehéz az élet, de tanulnod kell... - vetette rám.Utáltam ezt a témát...

- Anyu, én tanulok amennyire tőlem telik... de nem fogom hagyni magam, ha szemetek a tanárok! - csattantam ki, hiszen általánosban volt néhány zűröm a tanárokkal...

- Igazad van, de mi nem ilyenek vagyunk. Ezt te is tudod, és jó lenne, ha megjegyeznéd végre. - mondta, és kiment a nappaliból.

Igen, nekem mintadiáknak kéne lennem. Ezt várják el a szüleim, sőt, az egész családom. Nem nagyon mondhatom azt, hogy "jómódú" családban élek, inkább a jólnevelt szót használnám. Pénzünk éppen elég akad amire kell, és engem tisztelettúdó, rendes lánynak neveltek. Apukám kicsit szigorúbban. Sosem mentem bele a rosszba, sose feleseltem, és a mai napig segítek otthon a szüleimnek. Izgalmas,mi? De tavaly 8.-ban nem bírtam már, és talán pont emiatt kicsit elhajlottam a rossz felé... kaptam is érte. Azóta "jobb" vagyok, de még mindig hajlamos vagyok belemenni izgalmasabb dolgokba... De durvákba nem lennék képes. A jól belémnevelt bűntudat sosem fog elhagyni...

Kikapcsoltam a TV-t, majd felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a számítógépet. Twittereztem, és híreket olvastam a kedvenc bandámról, ahogy minden nap: One Direction. Szinte a mániámmá váltak, annyira imádom őket...

- Sára! Megyek a bevásárolni, eljöhetnél velem és megvehetnéd magadnak azt az újságot, amit a poszter miatt szeretnél! - kiáltott anyám a földszintről. Meglepett, mert ő egyenesen utálja a sztárokat. Szerinte a sztárság nem embernek való... Kikészíti az embert. És valahol igaza is van...

- Jó, megyek! - örvendeztem, hiszen az újságban a fiúkról van poszter!!!

Lementem, kicsit rendbeszedtem magam, majd beszálltunk a kocsiba. Az út csendben telt el. Néztem ki az ablakon és a már jól ismert tájat figyeltem. Már a bolt mellett voltunk, amikor valami különös dolgon megakadt a szemem. Egy hatalmas fekete busz mellett mentünk el. Elég titkos és hivatalos látványt nyújtott, a sötétített ablakokon egyáltalán nem lehetett belátni. Én Budapest külvárosában élek, és ilyet erre nem nagyon látni... Biztos valami külföldi gazdag turisták - gondoltam.

 Amint beértünk a boltba, én megcéloztam az újságos polcot, és rögtön betettem a kosárba az újságomat. A címlapon nézegettem őket, és tervezgettem a jövőmet Zayn Malikkel. 

- Húú, mit is kell még vennem? Kint maradt a kocsiban a lista, behoznád légyszíves? - kérlelt anya, mire én megforgattam a szememet, és kiszaladtam az autóhoz.

Kinyitottam az ajtót és a listát kerestem. 

- Helló! - hangzott a hátam mögül egy ismeretlen hang. Megfordultam és megdermedtem. Egy kicsit duci, középkorú férfi állt előttem napszemüvegben és piros baseball sapkában. Az öltözködése fiatalos és stílusos, biztos voltam benne,hogy nem idevalósi. Vajon mit akar tőlem?

- Helló... - zavaromban udvariasan visszaköszöntem, majd folytattam a lista keresését az autóban.

- Do you speak English? - kérdezte az idegen férfi angol akcentussal. Tudtam, hogy nem magyar! Megörültem a kérdésnek, mert középszintűen beszélek angolul, és imádom! Minden álmom Angliában van, és most beszélhetek egy igazi angol emberrel! Remek! De amúgy tényleg... mit akar tőlem egy angol férfi?

- Yes. - mondtam büszkén, és vártam a következő kérdését.

- Remek! - válaszolta, természetesen angolul - te tényleg tökéletes vagy! - mondta, mire én azt se tudtam, hogy mit mondjak. Mivan?? - Bocsi ha összezavartalak, mindjárt elmagyarázok mindent!

Tejóég... ki ez, és mit akar? Én? Tökéletes? Sokmindenre számítottam, de ami ezután jött, az egész eddigi életemben meg sem fordult a fejemben...

- Ismersz egy olyan angol fiúbandát, hogy One Direction?