2. fejezet - Ilyen nincs...

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy még ma felteszem a 2. fejezetet :) Holnap jön a harmadik, de utána már nem jön ilyen sűrűn. Remélem tetszeni fog! :)

Lefagytam. Nem hittem a fülemnek.
- One Direction?? - kérdeztem vissza hitetlenkedve - Maga viccel? Én vagyok a legnagyobb rajongójuk! De mért kérdezi?
- Nagyszerű - nevetett - Jaj, és ne haragudj, Kenny Backher vagyok - nyújtotta a kezét egy kézfogásra.
- Sara Maison - döbbenten ráztam kezet vele.
- Rendezőként dolgozom Angliában, jelenleg a One Directionnel. Ezt a szép kis országot választottuk a legújabb klipphez, és statisztákat, főszereplőket keresgélünk, és... - Ilyen nincs, mindjárt elájulok...- és umm, látod azt a nagy fekete buszt? - megfordult, és a hatalmas buszra mutatott, amit már korábban is kiszúrtam - jelenleg ott vannak a fiúk, és amikor megláttak téged, nos, hát arra gondoltak, hogy lehetnél főszereplő a klipben. Fiatal és csinos vagy, ráadásul jól beszéled az angolt.Pont ilyen lányra lesz szükségünk. Mit szólsz?


A szívem majd' kiugrott a helyéről.A gondolat, hogy a One Direction alig egy kilóméterre van tőlem, majdhogynem megbolondított. De micsoda kérdés ez, a világon egyetlenegy válasz létezett erre...
- Természetesen!!!! N-nagyon örv-vendek! Köszönöm,maga valóra akarja v-váltani az á-álmom!! - dadogtam, és majdhogynem letérdeltem előtte.
- Hát ez nagyszerű! Persze szülői beleegyezés is kell hozzá! 


ANYU! Basszus, teljesen kiment a fejemből! Ő bent vár, kitudja mit gondol, mi történt velem!? 
Sokáig nem kellett találgatnom, ugyanis anya megjelent a bolt bejáratánál, és dühösen viharzott felém.
- Sára!!! Mi van veled?? Már egy fél órája várom azt a listát, már azt hittem hazamentél!! - kiáltotta, de amikor meglátta hogy beszélgetek valakivel, döbbenten megállt. Megelőztem, mielőtt bármit is kérdezhetett volna.
- Anyu!!!! Anyu basszus nem fogod elhinni ki ez a forma!!! - ziháltam, és alig kaptam levegőt.
- Kíváncsian várom... - mondta, s gyanakodva bámult Kennyre.
- Anyu!!! Ő itt Kenny, és rendező... Angliában!!!! És... és nem fogod kitalálni, tejóég... - kaptam a majd' kiugró szívemhez.
- Kislányom ne vacakolj már, mivan, jól érzed magad?
- Anyu, a One Direction abban a bazinagy buszban van itt tőlünk pár méterre és engem akarnak, hogy a következő klippjükben a főszerepet játszam! Szerintük tökéletes vagyok, fiatal, szép, és nagyon jól beszélek angolul... El tudod ezt hinni?!?! - visítoztam.
- Micsoda?? Ez komoly?


A rendező elpirulva álldogált és türelmesen várta amíg kitombolom magam, majd amikor egy pillanatnyi csönd lett, bemutatkozott.
- Kenny Backher - levette a sapkáját és kezet nyújtott anyának.
- Jóónapot... - mondta zavartan anya. Ugh, anyu, tisztára leégetsz...
- Anya, ő bemutatkozott, és nem érti a magyart!! - hordtam le, majd elmondtam Kennynek, hogy ő az anyám, bár már nyilván rájött...
- Szóval anya, már csak a te beleegyezésed kell... meg apué... - mondtam, aztán rájöttem, hogy minden reménytelen. Néhány röpke percig tartott az álmom, és mindjárt felébredek. Tudtam, hogy a szüleimre nem számíthatok... úszott minden.


- Kicsim... ez nem jó ötlet. Az egész világ látna téged, ráadásul biztos kell nekünk is fizetni érte...
- Mit számít?? Anya, hát nem érted?? Gondolkozz már! Engem választottak ki! Ők! A fiúk! Ennyire nem értesz meg? Ilyen csak egyszer adódik az életben, sőt, egyszer se! De velem megtörtént, most valóra válhat az álmom, anya! - a sírógörcs határán voltam, mert tudtam, hogy nem fogok sok sikerrel járni...
- A sztárság nem való nekünk... 
- Anya, ki mondta, hogy sztár leszek??
- Az egész világ látni fog téged, ez pont elég... sajnálom, de ez túl veszélyes. - mondta nyugodt hangon.
- Anya... - suttogtam, és a könnyeim kicsordultak - nem teheted ezt velem!
- Mondd meg szépen ennek az embernek, hogy sajnos nem élünk a lehetőséggel. 


Kenny csak állt, és értetlenkedve nézte, ahogy összerogyva nekidőlök az autónak, és elkezdek hisztisen bőgni. Annyira ciki volt... Ilyen nincs. Megtalált, ismétlem, keresés nélkül megtalált az álmom... és a drágalátos anyám elűzi... mert "ez nem nekünk való"... Elegem van, hogy én más vagyok. Nem akarok jó lenni! Itt az álmom előttem, hagyjam elmenni?
Na neem, azt már nem...! Ha kell, egyedül oldom meg. Igen, ez lesz a legjobb. Mostantól csak magamra számíthatok.