6. fejezet - A találkozás

Hali, először is nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket, nem tudjátok, de nagyon jól esik az összes, és nagyoon örülök hogy tetszik :) Nagyon szeretek írni, és amúgy is nagy jelentőséget adok a véleményekre, úgyhogy továbbra is várom a véleményeket, ötleteket, tippeket, javaslatokat! :) 
Köszönöm mégegyszer, remélem tetszeni fog a 6. fejezet =]

Zayn Malik előttem állt, alig pár centire az arcomtól. A lélegzetét is hallottam, és egyre csak közeledett. A kezemet a nyaka köré fontam, és már majdnem megcsókolt.. amikor fölébredtem.


Mosolyogva nyújtóztam el az ágyamon, majd kinyitottam a szememet. A függönyön átszűrődött a napfény, ami pozitív energiával töltött fel. Nagyot ásítottam a csodálatos álmom után, kibújtam az ágyból, elhúztam a függönyt, kinyitottam az ablakot, és nagyot szippantottam a friss reggeli levegőbe. Már érezni lehetett, hogy kicsit hűvös a levegő, hiszen október van.
A fürdőszoba felé vettem az irányt, megmostam az arcom, majd lementem reggelizni. Úgy döntöttem, hogy eper lekváros kenyeret fogok enni. Igen, azt nagyon szeretem.


Reggeli után felöltöztem a tegnapi melegítőbe és felsőbe. Ez a nap elég unalmasan telt el. Semmi hasznosat nem csináltam. Gépeztem, TV-t néztem, majd megint gépeztem, és megint TV. Semmi jobb nem jutott az eszembe. 
Viszont egész nap iszonyatosan izgatott voltam. Holnap... holnap valóra válik az álmom. Viszont próbáltam nem gondolni arra, hogy milyen áron...
Este kaptam egy bíztató hívást Vivientől, sok sikert kívánt, és azt mondta, hogy amint hazaértem, hívjam fel és mindent részletesen meséljek el neki. Aztán az apukájával is váltottam néhány szót, hogy mikor és hol találkozzunk reggel.


Az éjszaka nem igazán tudtam aludni. Nagyon ideges voltam.
Reggel hajnalban szokásosan fél 7-kor csörgött az órám. Elkészültem, és próbáltam elnyomni az izgulásomat legalább addig, ameddig itthon vagyok.
Elkészültem, kicsit csinosabban mint ahogy a suliba szoktam: egy halványlila, virágmintás egyberuhát vettem fel, ami a combom közepéig ért. Hozzá egy fehér, hosszú kardigánt, a kedvenc nyakláncomat a nevemmel, sok karkötőt, és egy telitalpú fehér cipőt. A hajamat kivasaltam, és szolidan, de látványosan kisminkeltem magam.
Elköszöntem anyáméktól, és a buszmegálló felé sétáltam. 
Egy darabig vártam, aztán megláttam az ismerős autót. Megállt, én pedig gyorsan bepattantam.
- Na, elérkezett a nagy nap, hogy vagy? - kérdezte mosolyogva a nagybátyám.
- Booorzasztóóan izgulok - mondtam - a hasam fel-le liftezik, remegek, és izzadok.
- Hűha, mondjuk megértelek. - mosolygott bíztatóan.
Visszamosolyogtam, de nem beszéltem sokat a feszültség miatt.


Csendben tettük meg az út többi részét. Mikor odaértünk, még idegesebb lettem.
- Hát, akkor sok szerencsét. Hívj, ha bármi baj lenne - kacsintott rám.
- Köszönöm... mindent... hogy vállalod ezt az egészet értem. - hálálkodtam. 
- Szívesen. Na de menj, menj, mielőtt megbánom, hogy elhoztalak. - nevetett.
- Köszönöm. Szurkolj! - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
Nem tudtam merre menjek. Annyi ember sürgött-forgott körülöttem. Majd megpillantottam Kennyt, aki a nagy szervezkedés közepette észre sem vett. Megnéztem az órámat: pont kilenc óra.
Odasétáltam, és amint közelebb értem, ő is észre vett.
- Óóó, hát itt a sztárocskánk! Milyen pontos vagy - lépett oda hozzám nevetve, majd átölelt. Bírtam Kennyt. Mindig mosolygott, fiatalos volt, és közvetlen.
- Szia - mosolyogtam vissza, csak ennyi telt. Borzasztóan ideges voltam.
- Na, miújság, ideges vagy? - kérdezte.
- Mi az, hogy! - nevettem, de inkább csak próbálkoztam.
- Jajj, ne izgulj, én tudom, hogy jó embert választottunk - bíztatott. 
Mondta, majd feltartotta a kezét, és figyelmet kért. Körülöttünk majdnem mindenki megállt, és rengeteg szempár ránk szegeződött.
- Ő itt Sara, a klipp főszereplője - mutatott be - most mondjátok, hogy nem aranyos!
Mindenki elkezdett nevetni és bólogatni. Bíztató...
- Na mostmár mehetünk. Ma még nem forgatunk, inkább próbálunk meg ilyenek... bemutatlak a fodrásznak, a sminkesnek és... persze a fiúknak. - amint kimondta a mondat végét, a hasam megrándult.
- Nagyszerű - csak ennyit bírtam kibökni.


Elindult velem egy lakókocsi felé. Bekopogtunk, majd benyitottunk. Belülről sokkal nagyobb volt, mint hittem. Három nő állt bent.
- Hello csajok, ő itt Sara, a főszereplőnk. Sara, ők itt Hannah, a fodrász, Lizbeth, a sminkes, és Jennifer, a stylist. - mutatta be őket, én pedig félősen integettem nekik.
- Szia - köszöntek kórusban - had nézzünk! Óó, milyen csinos vagy! Szép a hajad! És stílusos! - mind a hárman egyszerre támadtak le.
- Na de ezt majd később, most mennünk kell - mosolygott rájuk Kenny, majd bezárta magunk mögött az ajtót.
Most egyenesen mentünk, még nem tudtam hová, de pár perc múlva rájöttem. A gyomrom felfordult és még az előbbinél is jobban izzadtam. A hatalmas fekete busz felé tartottunk.


Amikor odaértünk, Kenny bekopogott, és egyszerre több férfi hang is kiáltotta a "gyere" szót. Kinyitottuk az ajtót. Egy lépcsőt láttam magam előtt, amin Kenny tessékelt fel. Rosszul vagyok... tejóég....
Félénken másztam fel a lépcsőn, majd amikor balra néztem, megpillantottam őket. Ott voltak. Teljes életnagyságban. Hihetetlen.
Éppen reggeliztek, gondolom nemrég kelhettek fel. Minden erőmmel azon voltam, hogy próbáljak természetesen viselkedni, mert tudtam, hogy ezt szeretik. Ha elkezdek sikoltozni, akkor a biztonságiaknak kell kicipelniük, és biztos, hogy hülyének néznének, és talán még a főszereplői "állásom" is úszna... 
Húha, rosszul vagyok...
- Hellooo Kenny! - hangzott egy nagyon ismerős hang - kit hoztál magaddal?
Kisétáltak az ebédlő részből, majd megálltak, és úgy néztek rám, mintha már láttak volna. Dehát láttak is...
Nagyon jól néztek ki mindannyian, bár még pizsamában voltak.
- Jaaa, hát persze, a főszereplőnk! - nevettek - Szia, én Louis vagyok! - lépett előre, és a kezét nyújtotta. 
Én csak álltam, nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, hogy a szám is tátva van. Nem, nem viselkedhetek így! Embereld meg magad, Sára! Megráztam a fejemet, nagy levegőt vettem, kezet ráztam vele - amitől majdnem összeestem - majd megszólaltam.
- N-nagyon ö-örülök hogy m-megismerhetlek - próbáltam magabiztosan beszélni, de nem sikerült. Mindannyian hangos nevetésben törtek ki.
- Milyen aranyos, ahogy próbál normálisan viselkedni - hangzott egy vidám hang hátulról, aki azt hiszem Harry volt. Ezután mindannyian közelebb jöttek.
- Hűha, nem volt rossz a választásunk. Közelebbről még csinosabb. - mondta nevetve Niall. Ez most komoly? Kivert a víz...
- Najó - nevetve lépett elő Liam - nyugi. Én Liam vagyok. Ők pedig... 
- Hé, mi is be tudunk mutatkozni - vetette oda Harry, majd ő is a kezét nyújtotta - én Harry vagyok.
- Én Niall - lépett előre.
Majd utoljára ő lépett elő.
- Zayn vagyok - mosolygott félénken rám - örülök, hogy megismerhetlek. - mostmár bátrabban mosolygott, és kivillantotta fehér fogsorát.
- Én Sara vagyok - próbáltam mosolyogni, de annyira elbűvölt a látványuk. Fel kellett dolgoznom, hogy élőben itt vannak előttem, és hozzám beszélnek.
Mindannyian rám mosolyogtak.
- Üdvözlünk Sara - köszöntött Louis - örülünk, hogy veled dolgozhatunk. Nagyon izgatottak vagyunk a klipp miatt. Reméljük, hogy minden tökéletes lesz, de ebben már biztos vagyok, hogyha te leszel a főszereplő - bókolt, mire elpirultam.
A többiek kuncogtak.
- Rajongó vagy? - kérdezte Niall, és felhúzta az egyik szemöldökét.
- A legnagyobb - adtam az egyszerű választ, mire ők elkezdtek nevetni.
- Örülünk - mosolygott Liam - ne aggódj, lazíts, egy idő után már nem lesz furcsa, hogy együtt dolgozunk.
- Hát ez elég beképzelten hangzott - kuncogott Zayn.
- Ajj, tudod hogy értettem. - magyarázta Liam, és egy szánalmas pillantást vett Zaynre.
- Na, mi megyünk, hagyunk is titeket reggelizni - szólt közbe Kenny - később találkozunk.
Intettem nekik, ők pedig mosolyogva visszaintettek. Kinyitottuk az ajtót, és amint kiléptem a friss levegőre, minden elsötétült.