24. fejezet - Megérkeztünk!

Sziasztok! :) Most egy díjjal és egy újabb fejezettel érkezem! Először is nagyon nagyon szépen köszönöm ezt a két díjat, amit xx~Meliii*~xx-től kaptam! Nagyon jól esett! :) Ez a második, és harmadik díj amit kaptam és tényleg nagyon jól esik, köszönöm szépen! :)

Szabályok=

• Tedd ki a képet a blogodra. *kész*
• Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat. *kész*
• Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. *kész*
• Írj magadról pár infót, ami a 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért, stb.] *kész*

1. Tedd ki a képet a blogodra! *kész*
2. Köszönd meg annak akitől kaptad! *kész*
3. Írj 6 dolgot magadról! *kész*
4. Küldd tovább 5 írónak linkel együtt! *kész*
5. Hagyj megjegyzést a blogukon! *kész*

Díjazottjaim:

• Pankaa (ő az unokatesóm, Vivien, nézzetek be hozzá :))
• dodo26
• tulipbird
• eszti c:
• Dóri

Rólam:

1. Nagy álmodozó vagyok. Rengeteget ábrándozok annak ellenére, hogy ismerem azt a mondást, hogy "Az ábrándozás az élet megrontója."
2. Nagyon lusta vagyok. És néha nagyszájú, de utána mindig lelkiismeret furdalásom lesz.
3. Kedvenc könyveim a Twilight Saga és a Gyűrűk Ura. Nagyon szeretem a fantasyt.
4. Nagyon érzékeny vagyok. Kis dolgokból is elefántot csinálok, izgulós és nagyon félős vagyok. De nem a visszahúzódó értelemben, hanem mindentől félek. De ennek ellenére nagyon boldog, pörgős és vidám vagyok.
5. Nagyon szeretnék utazgatni nagy koromban. Főleg Londonba, Amerikába és Párizsba.
6. Szeretem a Disneyt. Ezen belül különösen Selena Gomezt, Demi Lovatot és Miley Cyrust. Meg a többit :D 
7. (+1. ezt le akarom írni: nagy állatszerető és állatvédő vagyok :) )

A fiúkról:

Zayn Malik a "kedvencem" a bandából, de a többi fiút is ugyanúgy szeretem. Teljesen megváltoztatták az életemet, sosem gondoltam volna, hogy egy fiúbandát ennyire tudnék valaha szeretni. Rengeteget fangirl-ezek itthon, amikor videókat vagy képeket nézek róluk, vagy ha hallom őket a rádióban, vagy látom őket a TVben, akkor az unokatesómmal (Vivien) együtt fangirlezek telefonon keresztül. Egyszerűen imádom őket, minden napos a törődésem velük, és én teljes mértékben az 1DFamily tagjának vallom magam.

Twitteren követek egy Selena Gomez rajongó lányt, (@ImWithTheScene) és ő One Direction rajongó is egyben. Rengeteget tweetelt a One Directionról, főleg Zaynről - mert neki is Zayn a kedvence - így egyszer megnyitottam az egyik képet, amit tweetelt, hogy megnézzem, ki is ez a Zayn akiről annyit beszél.

Ez 2011. szeptember 30.-án volt, amikor éppen Viviennél aludtam, és nála néztem meg a képet. Tudom, kicsit későn ismertem meg őket, de végül is sosem késő Directionernek lenni (szerintem) :) Ebben a pillanatban One Direction rajongóvá váltam. Rákerestem a számukra a YouTube-on, és akkor volt 5 napja fent a WMYB. Persze, először a kinézetük fogott meg, de utána annyit tanultam tőlük, és annyira megismertem őket, hogy már mindent szeretek bennük. :) És persze a zenéjüket is beleértve :)

Na és akkor most itt a 24. fejezet! Úgy érzem, hogy túl gyorsan hozom mostanában a fejezeteket, de egyszerűen nem bírom kivárni, amíg leírom :') Most is várom a kommenteket és a szavazatokat! Fontos! :) Ja, és - bocsánat hogy húzom az időt - de azt még meg szeretném említeni, hogy túlléptük a 7100-as látogatottságot! Annyira boldog vagyok! :) Köszönök minden pozitív visszajelzést, hihetetlenül jól esik! :) Na remélem ez a rész is tetszeni fog, kicsit hosszabb lett, de csak így fért bele... :) Jó olvasást! :)

A gép egyre emelkedett az ég felé. Én csak szorítottam Zayn kezét, és a kis könnycseppjeimet törölgettem az arcomról. Mikor elértük a megfelelő magasságot, értesítettek, hogy kikapcsolhatjuk a biztonsági öveket. 

Csodálatos volt repülni. Ahogy kinéztem az ablakon, kis jégkristályok tapadtak az ablakhoz, s a fátyolfelhőkön keresztül leláttam egészen a földig. Apró kis házakat láttam, mezőket, folyókat, és pirinyó állatokat, embereket szaladgálni. Hihetetlen. Milyen kicsik vagyunk ebben a világban. Több milliárd ember él ezen a Földön, és mind ilyen kicsi és jelentéktelen a hatalmas világegyetemhez képest.

Ez a látvány elgondolkodtatott. Furcsa volt közelebbről látni a kék eget, és fentről látni a habos felhőket. A nap ragyogóan sütött itt, ilyen magasan, és most már én is megtapasztaltam, hogy a felhők fölött tényleg mindig süt a nap.

Mikor feleszméltem a gondolkodásomból, ránéztem Zaynre, aki elszundított. Jellemző... De nem baj, én már megnyugodtam, és élvezni akartam a repülést. Most már nem akartam, hogy szomorú legyek. Örülni akartam, hogy milyen kaland vár rám. És annak is, hogy az életem milyen csodálatosan alakul.

A gép néha megrázkódott, de a stewardeszek azzal nyugtatták az utasokat, hogy csak egy légörvénybe kerültünk, amiből másodpercek alatt kiérünk, és ez nem veszélyes a repülésre.

Egy óra múlva megpillantottam alattunk a Doveri szorost. Hihetetlen volt látni magam alatt azt, amit pár hete tanultam földrajz órán a suliban. 

Ebből azt következtettem le, hogy hamarosan megérkezünk London fölé. Egyre izgatottabb lettem, alig vártam, hogy megpillantsam álmaim városát.

Egy félóra múlva szóltak, hogy mindjárt leszállunk, így ismét kapcsoljuk be a biztonsági öveket. Ez megnyugtatott, mert legalább megúsztuk lezuhanás nélkül...

Zayn még mindig aludt a vállamon, így gyengéden megsimogattam az arcát.

- Mindjárt leszállunk, Édes. - suttogtam a fülébe huncutan. Lassan kinyitotta a szemét, majd mosolyogva rám nézett.

- Sajnálom hogy elaludtam... - mondta kicsit álmosan.

- Semmi baj - kuncogtam, majd bekapcsoltuk az öveket.

A gép ereszkedni kezdett, nekem pedig rettentően elkezdett fájni a fülem.

- Te jó ég, ez borzalmas! - mondtam Zaynnek, akinek a kezét szorítottam az egyik kezemmel, a másikkal pedig a fülemet fogtam.

- Tudom, de majd hozzászoksz. Ilyenkor nyelj nagyokat, vagy rágózz. Tessék. - odanyújtotta nekem a csomag rágóját, én pedig gyorsan bevettem egyet a számba. Ahogy nagyokat nyeltem, a fülem pattogott és kidugult, de még mindig fájt a légnyomástól. De egy pillanat után már nem érdekelt, mert a felhők alá értünk, s megpillantottam Londont. A szívem vidám vágtába kezdett, én pedig érdeklődve figyeltem, ahogy egyre közelebb leszünk a földhöz. Teljesen megfeledkeztem a fülfájásomról, és ámulattal bámultam a London Eyet, a Big Bent, és a Temzét. Eszméletlen ez az egész!

Lassan földet értünk, majd kiszálltunk a repülőből. Hatalmas repülőtéren találtam magam. A Liszt Ferenc repülőtér ehhez képest semmi! Szinte tátott szájjal követtem Zaynt, aki már rutinosan ment végig a terminálon.

- Ez eszméletlen! - mondtam.

- Még a negyedét se láttad. - mosolygott izgatottan rám.

- És innen hogyan és merre? - kérdeztem.

- Állítólag Louis kijön értünk kocsival. Ő majd hazavisz a közös házunkba, ami innen egy félórányira van.

- Umm... állítólag? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Nyugi, ki fog jönni. - nevetett felszabadultan.

Tovább sétáltunk a csomagokhoz, majd amikor megtaláltuk a sajátjainkat, kimentünk velük a várakozóba. Furcsa volt, hogy körülöttem mindenki angolul beszélt - nem mintha már nem szoktam volna hozzá -, és olyan mások voltak az emberek. Akikre ránéztem, az rám mosolygott, minden és mindenki kultúrált, és sehol egy darab szemét sem. Olyan jó hangulata van Londonnak, hogy belebizsergett a testem is. Már most imádom ezt a helyet! Egy teljesen más világba csöppentem.

Viszont egy ismerős arcot sem pillantottunk meg. Leültünk az egyik padra, és most örültem, hogy nem tudja senki, hogy Zayn visszament Magyarországra, különben most rengeteg rajongó várt volna rá. Nem is tudom, hogyan tudták titokban tartani. De ez így jobb, én nagyon félek ettől a hírnéves dologtól... Most senki nem ismerte fel, hála az égnek. 

Kb. 5 perc várakozás után megpillantottuk a vigyorgó Louist, aki felénk igyekezett.

- Na végre, késtél! - mondta neki vigyorogva Zayn, majd lepacsiztak.

- Ne haragudjatok, de dugóba keveredtem... És te jó ég, szia Sara! - kapott fel, és szorosan megölelt. - De jó újra látni téged!

- Louis! Gondolhatod, hogy én mennyire örülök! - mondtam vidáman - Úgy hiányoztál, te!

- Te is nekem! De mesélj, milyen volt az első repülésed? - kérdezte izgatottan, miközben elindultunk az autó felé.

- Hát először félelmetes, aztán amikor kezdtem hozzászokni, Zayn bealudt, így én csak nézelődtem ki az ablakon. - kuncogtam.

- Zayn, hát ilyen nincs! A barátnőd mellett is bealszol? Aki ráadásul most utazott először repülőn? - kérdezte Lou felháborodást színlelve.

- Már bocsánatot kértem! - nézett rám morcosan.

- De egyébkén fantasztikus volt! Csak leszállásnál borzasztóan fájt a fülem... - panaszkodtam.

- Ja igen, először nekünk is fájt... De ha sokat utazol, hozzászoksz. - kacsintott rám Louis.

Eközben kiértünk a parkolóba, ők pedig egy fekete Mercedeszhez vezettek engem. Louis és Zayn bepakolta a csomagokat a kocsi hátuljába, én meg addig beszálltam a hátsó ülésre. Louis beült a vezető ülésre, Zayn pedig mellé.

Elindultunk. Ők arról beszélgettek, hogy milyen volt Magyarországon, és hogy hogyan találkoztunk először. Hogy hogyan mondtam neki igent a költözésre, és hogy hogyan búcsúztunk el a többiektől. Én eközben csodálattal bámultam ki az ablakon. Az első piros busznál amit megpillantottam, akaratlanul is felkiáltottam hogy "I LOVE BIG RED BUS", mire ők mindketten kinevettek. Jól megnéztem minden házat, boltot, embert, amit csak láttam. Megpillantottam egy Nando's-t is, és alig vártam, hogy itt ehessek. A Buckingham-palotát, és a piros ruhás őröket is láthattam. Sok karácsonyi vásár már megnyílt,bár még csak lassan járunk november vége felé.
Louis borzalmasan vezetett. Csak úgy száguldozott, s gondolom ez a fél órás út normális tempóval egy óra...

 Fantasztikus volt mind ezt élőben látni. El se hittem, hogy itt vagyok, és itt lakhatok!

Ezután kiértünk egy csendesebb helyre, ahol gazdag, kertes házak voltak. 

- Mindjárt ott vagyunk. - fordult hátra Zayn - Milyen volt az utazás?

- Fantasztikus. - mosolyogtam rá.

Az autó megállt. Az ablakon egy hatalmas krémszínű házat pillantottam meg. A kerítés végig tujafákkal és bokrokkal volt övezve. Ahogy kiszálltunk, a fiúk kivették a csomagokat, majd Zayn beírta a kódot a kaputelefonba, s a kapu zúgott egyet, majd kinyílt. Ahogy beléptem az udvarba, egy kövekkel kirakott járdán mentem végig. A járda mellett néhány kertitörpe volt elhelyezve, a fű csodásan zöldellt. Egy elég magas lépcsőn mentünk fel, mire elértünk az ajtóhoz. 

Bent az előszoba fogadott minket először. Balra egy hatalmas tükör, szembe egy hosszú lépcső, jobbra pedig ruhaakasztók és szekrények. Előrébb mentem, s az előszobából balra nyílt egy hatalmas nappali. A fehér és sötétbarna bútorok nagyon elegánsan mutattak együtt. Egy plazma TV volt a falon, s vastag fehér pamutszőnyeg a padlón, a szoba közepén egy üvegasztal. Jobbra a konyha volt, ami kisebb volt, mint a nappali. Szürke márványpult, s szürke hűtő és sütő volt a berendezés. Füstös színű csempével volt kirakva a padló, digitális gépekkel volt tele, és egy ízléses lámpa lógott a tetején. Nem nagyon volt elhasználódva ez a hely, gondolom nem használják nagyon sokat...

Besétáltam a konyhába, s csak most vettem észre, hogy onnan nyílik balra az ebédlő. Fából készült ebédlőasztalon egy gyümölcstál, s fölötte egy gyönyörű csillár lógott. Az egész földszint hatalmas volt.

- Na, hogy tetszik? - karolta át a derekam Zayn.

- Ez... ez igazán szép. Nem ilyennek képzeltem. - mondtam.

- Gondolom egy rendetlen és koszos kuckót képzeltél magad elé, igaz? - nevetett.

- Valami hasonlót. - nevettem én is. 
- Mondjuk most szép rendet csináltak a fiúk meg Kelsey. De várj egy-két napot, és meglátod, hogy alapból hogy is fest ez a ház... - kuncogott.
- Kíváncsian várom. - nevettem - És amúgy ki az a Kelsey?
- Ő a bejárónőnk. Ő szokott takarítani, meg ha szépen megkérjük, akkor főzni. - mondta, s elmosolyodott, mintha valami régi vicces emlék jutott volna az eszébe. - Gyere, megmutatom a ház többi részét is. 

Kivezetett a konyhából át a nappaliba. A nappali jobb oldalán egy nagy terasz nyílt, ahol egy asztal és székek voltak. Kivezetett a teraszra, s innen beláttam a hatalmas udvart. A közepén egy szökőkút volt, fákkal és bokrokkal körülvéve, volt egy kosárlabda pálya az udvar jobbra lévő részén, s balra egy nagy medence. A medence mögött egy bográcshely, s mellette hintaágy. Elég parkos volt az egész, és így hangzásra talán kicsit nőies, de mégis volt benne valami fiús. 

Innen visszamentünk a házba. A lépcső mellett volt egy ajtó, ott volt a fürdőszoba. Ez nagyon egzotikusan volt berendezve. Sötétkék csempe borította a szoba felületét, s a falon néhol kisebb hangulatlámpák világítottak. Volt benne egy zuhanyzó, egy wc, és egy csap. 

Ezután felmentünk a lépcsőn. A hosszú lépcsőfokok után egy kisebb tér volt látható, szemben egy üvegfal, ahonnan szintén egy terasz nyílt. A tér közepén egy üvegasztal, s mögötte, az üvegfal előtt kényelmesnek tűnő fotelok. A tér szélén egy pár kondigép, szimulátoros játékok és csocsóasztal. Ebből a kis térből nyíltak a szobák. 6 darab ajtót láttam, s ahogy megfordultam, mögöttünk is volt egy nyitott ajtó, s így láttam, hogy az is egy fürdőszoba. Ez hasonló volt a lentihez, csak annyi volt a különbség, hogy itt volt egy nagy kád is, s a csempék fehérek voltak. Zayn körbevezetett a szobákon, mondta hogy melyik kié, s rájöttem, hogy a hatodik szoba egy vendégszoba. Ezután elérkeztünk az övéhez, ami bal oldalt a legszélén volt. 

Benyitottam. Szemben egy nagy franciaágyat láttam. Balra szekrények és egy asztal, jobbra üvegfal, ahonnan a kis térből nyíló terasz nyúlványa található. A fal sötétkék volt, s hozzá fekete bútorok voltak berendezve, a padlón fehér szőnyeg, a falon egy TV, az asztalon egy laptop. Nagyon tetszett a szobája, főleg a kis kanapé, és a hozzá tartozó fotelok. Hihetetlen nagy házuk van.

Kivezetett a teraszra, s innen el lehetett látni messze. Rengeteg házat, s balra messze egy kisebb hegyet lehetett látni, jobbra pedig a várost, alattunk az udvart. Az idő elég hideg volt. Messziről egy kicsit lehetett hallani a város zaját.

- Na, hogy tetszik az új lakása, hölgyem? - kérdezte túlságosan is udvariasan.

- Fantasztikus. Imádom. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. Most csókoltam meg először itt Londonban. Boldog, és izgatott táncot jártak a nyelveink, majd egyre hevesebbet. Kezeimet a nyakán pihentettem, majd egyre közelebb húztam magamhoz. Ő a hátamat simogatta, majd keze egyre lejjebb vándorolt.

- Khm-khm. - hallottuk ahogy valaki megköszörüli a torkát. Csalódottan elváltunk egymástól, majd az ajtóban megpillantottuk a 3 fiút, akivel még nem találkoztunk. A szívem elkezdett erőteljesen dobogni, s mérhetetlenül boldog lettem.

- Sziasztooook! - kiáltottam meglepetten, majd a nyakukba ugrottam. - De hiányoztatok!

- Szia Sara! Te is nagyon hiányoztál! De jó hogy itt vagy, el sem hiszem! - mondta Liam.

- Alig vártuk már hogy megérkezzetek! - mondta Niall pörgősen.

- Szia Sara. Örülök hogy itt vagy végre. - mosolygott rám Harry, és ezt a köszöntést elég hivatalosnak tartottam.

- Hát még én mennyire örülök! - nevettem.

Lepacsiztak Zaynnel, majd faggatózni kezdtek.

- Nem vagytok éhesek? Na gyertek meséljetek az útról, meg Magyarországról! Mindent meséljetek el! - kérleltek. Én készségesen mentem utánuk, s hihetetlenül izgatott voltam, hogy itt lehetek végre a jelenleg 5 legfontosabb személlyel az életemben.