25. fejezet - Beilleszkedés

Te jóó éég! Sziasztok! Uuuhh most olvastam el mindent amit kaptam, és teljesen ledöbbentem! Ne haragudjatok hogy ilyen sokáig nem írtam, de a hosszú hétvégén vidéken voltam, így sajnos nem tudtam írni, de hihetetlen mennyi kommentet meg szavazást kaptam azóta,majdnem +10 rendszeres olvasót, sőt, több mint 9700 a látogatottsága az oldalnak, mindjárt 10000! Hihetetleeen, nem is tudjátok mennyire jól esik minden pozitív szó amit leírtok ott alul! Hogy én miket olvastam! Nagyon köszönööm! Örülök hogy tetszik és próbálom tartani a szintet, de sajnálom most ez a rész nagyon nem sikerült jól... Na de nem húzom tovább az időt, vártatok már eleget! Jó olvasást, köszönök mindent! <3

Miután ettünk és kibeszéltünk mindent, felhívtam anyuékat hogy megérkeztünk, és minden rendben van, majd elmentünk sétálni a környéken. Nagyon szép helyen laknak - vagyis mostmár lakunk -, az emberek pedig nagyon kedvesek. Fura, hogy ha valakire ránézek, rám mosolyog, esetleg köszön. Nagyon tetszik a londoni kultúra, egyszerűen már most beleszerettem ebbe a városba.
Mikor visszamentünk, nem egy üres házba érkeztünk.
- Sziasztok! - hallottam egy női hangot valahonnan a ház mélyéből.
- Hali Kelsey! - köszönt vissza Niall. 
A konyhából egy nagyon fiatal és csinos lány sétált ki. Hosszú barna haja egyenesen omlott a vállára, barna szemei csillogtak. Kötény volt rajta, a kezében pedig egy fakanál.
Egyáltalán nem így képzeltem a bejárónőjüket. Ez komoly? Hirtelen elkapott a féltékenység. Ez a lány gyönyörű, mi vagyok én hozzá képest? Nem tudom elhinni, hogy eddig még nem volt viszonya egyik fiúval sem. Az ötből legalább egynek meg kellett hogy fogja a szemét.
- Áá, szia, Te biztosan Sara vagy! Annyit hallottam már rólad, örülök hogy megismerhetlek. - köszöntött mosolyogva, majd a kezét nyújtotta egy kézfogásra.
- Igen, Te pedig biztosan Kelsey, a bejárónő vagy... - mondtam kicsit értetlen fejet vágva - De nem vagy te túl fiatal ilyen munkához?
- Umm, feljönnél velem egy kicsit? - Zayn hirtelen mellettem lett, gondolom leolvasta az arckifejezésemről hogy ez a dolog egyáltalán nincs ínyemre.
Felsétáltunk az emeletre, és közben éreztük az érdeklődő és kínos pillantásokat a hátunkon.
- Mi a baj? - kérdezte Zayn miután becsukta mögöttem az ajtót, és tudtam, hogy ő is tudja a választ.
- Ez... ez a lány... hány éves? 
- Tizennyolc. - válaszolt Zayn teljes nyugodtsággal, mintha ez semmit se számítana. Ez kezdte kicsit feljebb húzni benne a pumpát.
- Tizennyolc? És... minden nap ide jár? - kérdeztem kicsit hangosabban.
- Sara... Kérlek, ugye nem vagy féltékeny? 
- Zayn, ez a lány tök fiatal, csinos és...
- ...És a bejárónőnk, és jó barátunk. Semmi több. Ajj, kérlek ne csináld ezt. - közelebb jött, s a derekamra helyezte a kezét, amitől a szívem még mindig megőrült.
- Mióta dolgozik itt? - kérdeztem közömbösen, amennyire tőlem telt.
- Pár hónapja.
- És... nem volt...
- Nem, nem volt egyikünkkel sem viszonya...Bár Harrynek kicsit tetszett... De kérlek, ne engedd hogy ez elrontsa már az első napunkat. Azért költöztettelek ide, mert szeretlek. Ez nem elég? - közel húzott magához, s az ajkunk majdnem összeért.
Halványan elmosolyodtam.
- De, elég. - suttogtam, majd az ajkunk összeért.

Miután lementünk, jobban összeismerkedtem Kelseyvel és kiderült, hogy elég rendes lány. De a féltékenységem egy halvány darabkája még mindig bennem volt...
Csinált nekünk vacsorát, majd hazament. Vacsi után felmentem Zayn szobájába, hogy ki tudjak pakolni. Mikor bementem, a teraszon egy árnyékot láttam.
- Nehéz lehet neked. - céloztam a füstölgő cigicsikkre amit a kezében tartott.
- Az. De már elég jól haladok, lecsökkentettem napi egy-két szálra. - mondta büszkén, de éreztem a hangján a bűntudatot. Odamentem és hozzábújtam.
- Ígérd meg, hogy Te sosem fogsz ilyet a kezedbe venni! - mondta halkan.
- Nem áll szándékomban. - elmosolyodtam.
- Helyes. - mondta, majd hosszan megpuszilta a homlokomat.
Most láttam csak, hogy a teraszról a város gyönyörű esti fényeit tisztán lehet látni. Az idő nagyon hideg volt, meg lehetett fagyni.
- Gyere be, megfázol. - húzott magával a szobába.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok. - mondtam mikor beértünk, s leültem az ágyra.
- Én sem. - mosolygott, majd hosszan megcsókolt.

*Egy hét múlva*

Már elég jól beilleszkedtem Londonba. Elrendeztem a dolgaimat a házban, megismertem a környéket és a környéki embereket is. Nagyon furcsa itt lenni, de iszonyat jó is egyben. Az érkezés másnapján egész nap London belvárosában voltunk, minden nevezetességet megnéztünk. Rengeteg fényképet csináltam a városról. Annyira boldog vagyok, hogy itt lehetek, iszonyat jó itt lenni abban a városban, amiről mindig csak álmodtam. 

Bár elég sokan felismerték a fiúkat, ilyenkor én kicsit odébb mentem, és úgy tettem, mintha egy alkalmazottuk lennék. Elég kellemetlen helyzetek voltak, de jobb így.

 Szinte minden nap beszélek Viviennel, aki már nagyon hiányzik. És persze a családom is, meg a barátaim. Itt még nem nagyon szereztem barátokat, de Liam és Louis megígérte, hogy el fogja hozni nekem Daniellet és Eleanort, aminek nagyon örültem. Olyan nehéz volt felfognom, hogy meg fogom őket ismerni. Nagyon izgatott vagyok.

A fiúk sokszor nem voltak otthon interjúk és más egyéb miatt. Ilyenkor én takarítottam. Unalmamban takarítok, így most is így tettem. Viszont velük együtt élni kétség kívül a legjobb dolog ami valaha történt velem. Annyit nevetünk, annyira hülyék, és én annyira megszerettem őket. Liam és Lou az, akivel nagyon jókat tudok beszélgetni, azt hiszem velük jövök ki a legjobban a bandából. 

Keresni akartam egy konditermet vagy valamit, ahol tudok sportolni. Igaz, hogy a közeli parkban már futottam, de valami tánc félére is járni szeretnék.

Lassan egy magántanárt is találnom kéne, vagy pedig munkát kéne keresnem. De a többiek szerint ez még ráér, majd ha már annyira beilleszkedtem, mintha már itt élnék több éve. 

Kennyvel is találkoztam, aki kirobbanó örömmel fogadott. Furcsa volt most itt Londonban találkozni vele, de nagyon jó volt újra látni azt, aki beindította az új életem első kerekét.

Kelseyvel elég jól kijövök, de akárhányszor vele vagyok, egyszerűen van benne valami, ami nem szimpatikus...

A legnagyobb problémám az volt, hogy két hét múlva karácsony, nekem pedig fogalmam sincs az ajándékokról. A másik, hogy karácsonykor Bradfordban leszek Zayn családjával. Ez a gondolat megijesztett. Remélem tetszeni fogok nekik. 

Liamet kértem meg, hogy kísérjen el vásárolni, és segítsen hogy kinek milyen ajándékokat vegyek. 

Az út a bolt felé borzalmas volt, mondhatni jelmez volt rajtunk, hogy az emberek ne ismerjenek fel minket. De végül is sikerrel jártunk.

A vásárlás már jobban ment, közben én is sok mindent megtudtam a fiúkról ahogy Liam mesélt róluk. 

Niallnak egy fullcapet vettem, Louisnak egy pólót, Harrynek egy táskát, Zaynnek pedig egy órát. 

Elég átlagos ajándékok,de Liam szerint a fiúk egyáltalán nem várnak semmilyen nagy ajándékot. 

Zayn szüleinek egy porcelán készletet vettem, a tesóinak - mivel tudom, hogy mind lányok - a legkisebbnek egy plüst vettem, a "középsőnek" egy nyakláncot, a legnagyobbiknak pedig egy könyvet, amit Zayn ajánlott, hogy azt a könyvet szereti.

Nem mondom hogy elég olcsó volt ez így együtt, főleg Zayn órája. De muszáj volt azt megvennem, valami olyat akartam, amiben biztos voltam, hogy tetszeni fog neki, és ebben az voltam.

Liam ajándékát titokban vettem meg, neki egy teknős akváriumot vettem, amivel elfogyott az erre szánt pénzem.

Gyorsan eltelt ez a másfél hét, és amikor már úgy éreztem ott magam, hogy tényleg otthon vagyok, már indulhattunk is Bradfordba.

- Nagyon izgulok. - súgtam oda Zaynnek az ágyban feküdve.

- Ne izgulj, minden rendben lesz. Ők is ugyanúgy megszeretnek majd, ahogy én. - súgta vissza, közben megsimogatta az arcom.

- Remélem... - mondtam miközben már ezredszerre elképzeltem a pillanatot, ahogy találkozok a családjával.

- Hu, el is felejtettem valamit. - mondta, és gyorsan kipattant az ágyból.

- Mit? - kérdeztem meglepetten, először azt hittem valami baj van.

- Ez még nem a karácsonyi ajándékod! - mondta lelkesen miközben a szekrényben kotorászott. Mikor megtalálta amit keresett, egy nagyobb dobozzal jött felém.

- Tudom, hogy fontos neked a holnapi nap. Nekem is. És mindegy, hogy mi lesz rajtad, akkor is gyönyörű leszel, de szerettem volna, ha valami újat viselnél. - mondta, s átnyújtotta a dobozt.

Ami benne volt, az meglepett. A tetején egy hatalmas fekete magassarkú, alatta pedig egy lila textil anyag. Ahogy kiemeltem a dobozból, egy feszülős pántos miniruhát tartottam a kezemben.

- Te jó ég! Zayn, ez gyönyörű! - mondtam tátott szájjal.

- Örülök hogy tetszik. - mondta, s féloldalasan elmosolyodott.

- Nem kellett volna... - mondtam, mert arra gondoltam, mennyibe kerülhetett. 

- Engedd, hogy örömet szerezzek neked. Nem számít az ár. - mondta elkomolyodva.

- Köszönöm, imádom ezt a ruhát meg a cipőt is, de nekem te szerzel örömöt. Hát hogy is tudnál ennél nagyobb ajándékot adni, hogy itt élhetek veletek, és hogy velem vagy? - kérdeztem.

Nem válaszolt, csak megcsókolt. Az érintésétől libabőrös lettem, s a bizsergés a testemen mindig átmegy, akárhányszor kimondja, hogy szeretlek, vagy akárhányszor megölel, megcsókol, megsimogat...

- Aludj jól. - mondta, majd még egy rövid csókot adott ajkaimra.

- Te is. - súgtam, majd elnyomott az álom.