27. fejezet - Zayn szemszöge 4.

Sziasztok! Először is kaptam egy újabb díjat mimi13-tól, amit nagyon nagyon szépen köszönök! :) Annyira jól esnek ezek a díjak, nagyon örülök hogy tetszik a blogom! :) Aranyos vagy! :) Ez a 4. díj amit a történet kapott, és nagyon hálás vagyok értük! :) 

Én most nem írnék ide díjazottakat, mert igazából csak annyi blogot olvasok, amiket díjaztam az előző 3 díjnál amit kaptam, úgyhogy azok tekintsék mégegyszer megkapottnak a díjat! :D Mégegyszer köszönöm szépen, nagyon jól esik! :)) <3

És itt az újabb Zayn szemszöges rész, amit 46 rendszeres olvasó utánra ígértem, és kicsit késtem vele, de jobb később mint soha! :) A következő Zayn szemszöges rész 63 rendszeres olvasó után várható! :) Remélem tetszeni fog, és köszönöm a kommenteket és szavazatokat, továbbra is várom! :) Jó olvasást xxx

Vajon minek örülne a legjobban? - kérdeztem magamtól miközben az üzlet sorai között sétáltam. Szeretem a karácsonyt, mert a családommal lehetek végre, és az egész olyan hangulatos, meg minden, de a legnehezebb, hogy kitaláld, mit vegyél a jelenleg legfontosabb személynek az életedben. 

Valami olyasmit akarok neki, aminek tudom, hogy örülni fog. Azt mondta, hogy ne vegyek neki nagy ajándékot, de ha rajta múlna, semmit se kérne. Értem én, hogy fél, hogy azt hiszik róla, hogy kihasznál engem. Vagy csak nem akarja, hogy ajándékokkal halmozzam el. De akkor is, tudhatná, hogy örömet akarok szerezni neki. Jó, persze, én "azzal szerzek örömet, hogy vele vagyok". De az ajándék mégis olyan, amivel ki tudom fejezni, hogy igenis törődök vele.

Hiszen még mindig nem tudom felfogni, hogy itt van velem. Megértené ezt bárki is? Egy lány, akit két hónapja ismertem meg, kiköltözött hozzám Londonba. Maga mögött hagyott mindent, csak hogy velem legyen. És ezt én is megtettem volna. Nem győzöm elégszer átgondolni, hogy mi is az amit érzek. De talán nem is kéne ezen gondolkodnom, hiszen lehet, hogy sose fogom megérteni. A szerelem nagyon bonyolult. Nem lehet megérteni.
Sose gondoltam volna, hogy lesz valaki, akiért ennyire odaleszek. És nemsokára hazajön velem Bradfordba. Ez az egész olyan komoly, és én is komolynak gondolom az érzelmeimet. Alig várom, hogy megmutassam neki azt a helyet, ahol felnőttem. Ahova oviba és suliba jártam. Nagyon izgatott vagyok, hogy végre visszatérhetek az otthonomba. Vele.

Ahogy a polcokra kirakott ajándéknak szánt tárgyakat néztem, ezen agyaltam. De egyik kacat sem volt megfelelő.
Úgy döntöttem, hogy nem érdekel mit fog mondani, egy olyan ajándékot veszek neki, aminek tudom, hogy örülni fog, bár nem egy olcsó dolog... iPhone. Utálni fog emiatt, de ez az egyetlen, amit venni tudok neki. Nincs egy normális ajándék, így maradok ennél.
Mikor megvettem az iPhone-t, elindultam hazafelé. Elsétáltam az üzletek mellett, s hirtelen megakadt valamin a szemem. Ez jó lesz... hogy mért nem láttam meg előbb! Remélem örülni fog neki... vagy talán túl... beképzelt ajándék? Ha képes volt kiköltözni ide miattam, akkor örülni fog neki. Meglátjuk.

Megvettem a legnormálisabb ajándékot amit ma láttam, majd hazamentem. A fiúkkal karácsony után ajándékozunk, úgy döntöttünk. Így már csak a hazaút maradt.

***

Hogy őszinte legyek, most, hogy eljött a nap, amikor Bradfordba utazunk, félek. Féltem Sarat. Mert nem csak én látom, hogy gyönyörű, és amilyen formák vannak ott... Én tudom a legjobban. Persze ők tiszteletben tartják a nőket, de sok olyan van, akikben nem bízhatok meg. Ezért muszáj kicsit ráijesztenem, hogy komolyan vegye, és tényleg ő is vigyázzon magára. Nem akartam megrémiszteni, csak tényleg azt akarom, hogy ne csináljon semmi meggondolatlanságot. 

Főleg Dannyvel kell vigyáznia. Elég jóban vagyok vele, és pont ezért is tudom, hogy milyen. Nagyon szereti a nőket... túlságosan is. Ha... ha bármi baja lesz Saranak miattam, akkor én azt nem fogom tudni elviselni. De bármit megtennék, ha bajba kerülne.

De ezen kívül nagyon boldog vagyok, hogy végre hazaérhetek.

Mikor megláttam a Bradford táblát, a szívem hazai himnuszt dobogott, és olyan izgatott lettem, hogy végre láthatom anyut, aput, és a tesóimat. Már annyira hiányoznak.

Amikor megállt a kocsi, alig hittem, hogy kiszálljak. Beleszippantottam a levegőbe, és ha vak lennék, akkor is tudnám, hogy hazaértem.

Megláttam anyut az ajtóból felém szaladva, könnyes szemekkel. Nem szeretem ha sír. Tudja jól, hogy azt csinálom, amit a legjobban szeretek, és vigyázok magamra. De persze nehéz lehet neki. Nekem is az.

Anyu és Doniyaék nagyon megkedvelték Sarat az ebéd alatt. Ezen nem is csodálkozom. Apu később ért haza, s látszólag neki is szimpi volt, mint ahogy arra számítottam.

Viszont maradt még valaki, akit nem mutattam be neki a családból, Boris majd későbbre marad.

Apu után viszont egy váratlan meglepetés ért. Az egyik legjobb barátom és az unokatesóm, Jazade is ideutazott, és valószínűleg itt marad, ameddig mi is itt leszünk. Ennél jobban nem is alakulhatna az idei karácsony!

Viszont mikor megkérdezte, hogy kimegyünk-e ma, akkor kicsit hezitáltam. Sara véleményére voltam kíváncsi, hogy bízik-e bennem annyira, hogy beleegyezzen, vagy tényleg ráijesztettem. De ha Sara bízik bennem, akkor megismerheti őket, ha szeretné.

Végül is beleegyezett. Örülök hogy bízik bennem, de kicsit félek ettől a találkozástól. De nem azért hoztam ide, hogy bezárjam a házba ameddig hazamegyünk. És aztán lehet hogy nem is történik majd semmi se... De az biztos, hogy a többieknek is meg fog akadni rajta a szeme, de ha rajtam múlik minden, akkor is meg fogom védeni. Bármi áron.