30. fejezet - Árverezés

Sziasztok! Hát, most kicsit csalódottan, de mégis valamennyire elégedetten hozom a következő fejezetet. Összegyűlt a 40 szavazat, viszont a 15-ből csak 8 kommentet kaptam... Ha nem nagy kérés, tényleg csak pár szót írjatok kommentbe, és még egyszer ugyanez a kikötés. Minimum 40 szavazat, és 15 komment után jön a következő fejezet. Kérlek titeket, hogy írjatok egy-két szót, nem is várok többet!
A másik, pedig hogy a blogfeltörés miatt megváltoztattam a jelszavam, és most már minden rendben van, köszönöm ahhoz is a kommenteket, és nem tudjátok elhinni, hogy mennyire jól esnek azok a dicsérő szavak, amiket tőletek kapok. Nagyon hálás vagyok a rendszeres kommentelőknek, nagy részben miattuk írok! :) Köszönöm szépen, sokat jelent nekem! :) <3
Na és most itt a 30. fejezet, kellemes olvasást, remélem tetszeni fog :) xxx

*Egy hét múlva*

Ma van január 1.-je. Hihetetlen, hogy egy új évbe kezdünk bele, amikor olyan, mintha a tavalyi év is csak most kezdődött volna... Úgy rohan az idő, s ez még jobban megerősíti azt a döntésemet, hogy kiköltöztem ide... Minden percet ki akarok használni azzal, akit a legjobban szeretek.

Az elmúlt egy hétben körülnéztem Bradfordban, megnéztem Zayn iskoláit, ahova járt, az óvodáját, a szülei munkahelyét, és a nevezetességeket. Egyszer-kétszer még találkoztunk a barátaival, akikkel egyre felszabadultabban érzem magam. Viszont Zayn párszor kicsit féltékeny, és ideges lett, mert Danny kezdi elengedni magát... Én persze próbálom tartani a távolságot, de nem nagyon merek teljesen közömbös lenni, nehogy ez erőszakos viselkedésre késztesse... Zayn figyelmeztetett.

Jazadedal nagyon jól kijövök, azt hiszem mára már nagyon jó barátok lettünk. Zayn családjával is nagyon jól kijövök, főleg Waliyhaval, amire számítottam is. Szinte mindent megbeszélünk, mesélt egy srácról a suliban, aki tetszik neki, és én pedig próbáltam segíteni neki. Nem tudom, hogy mennyi haszna volt belőle, hiszen nem vagyok egy párkapcsolat tanácsadó, de remélem azért valamit segítettem neki.

Imádom Bradfordot, annyira megfogott a hangulata, hogy szerintem nem is akarok visszamenni Londonba... Persze a fiúk már hiányoznak egy kicsit, de valahogy itt annyira jól érzem magam...

Eddig minden annyira tökéletesen alakult, már csak azt várom, hogy mikor jön az első problémám... Milyen optimista vagyok, nem...?

A szilveszter nagyon jól telt. Egy szórakozóhelyen töltöttük Zayn néhány barátjával, és Jazadedal. Éjfélkor Zayn megcsókolt, ahogy az állítólag szokás a szerelmeseknél, viszont én még nem tapasztaltam... Úgy éreztem magam mint a filmekben.

Hatalmasat buliztunk. Jazade eléggé berúgott, Zayn csak egy kicsit, én viszont szokás szerint nem ittam. Most kicsit attól félek, hogy készültek rólunk paparazzi képek, de a biztonsági őrök megnyugtattak minket, hogy egy darab paparazzit, sőt, még csak fényképezőgéppel rendelkező embert sem engedtek be a szórakozóhelyre. Hát remélem...

Az volt a legparásabb, hogy mindenki részeg volt, csak én nem... Ezért, nekem kellett haza vezetnem az autót, ami kicsit sem volt vicces, hiszen nem tudok vezetni... Arról nem is beszélve, hogy attól féltem, hogy egy rendőr egyszer csak megállít, elkéri a jogosítványomat, és kiderül, hogy nem tudok vezetni, sőt, még csak Angol állampolgár sem vagyok... Még semmit nem tettünk ennek az ügynek az érdekében...

Szerencsénkre minden simán ment, kivéve azt, hogy többször is majdnem neki mentem a fáknak, és majdnem beborultunk az árokba, de itt a hangsúly a majdnem-en van.

Az otthoniakkal is sokat beszélek, tegnap is boldog új évet kívántam nekik, és meg kell mondjam, hogy már hiányoznak. Három hete vagyok itt, és egyre rosszabb belegondolni, hogy milyen messze is vagyok tőlük... Főleg Vivien, ő nagyon hiányzik... De tudtam, hogy áldozatot kell hoznom annak érdekében, hogy együtt lehessek Zaynnel.

Ma viszont családostul megyünk Danny apukájának az árverezésére. A hotel, ahová megyünk, Bradford másik végén van, épp a határon, így minimum egy fél órát utaznunk kell. Nem tudom mért, de kicsit félek.

Mivel nem volt alkalmam átöltözni mikor ideutaztunk, ezért nem az a ruha volt rajtam, amit Zayntől kaptam, hanem átlagos hétköznapi ruháimat viseltem. Ezért úgy döntöttem, hogy az árverezésre azt veszem fel. Alapozót kentem fel, s a szememet fekete szemceruzával és szemhéjtussal húztam ki, és egy nagyon kevés halványlila szemhéjpúdert raktam rá, hogy passzoljon a lila miniruhámhoz. Az ajkaimra halvány rózsaszín szájfényt tettem, és fújtam magamra egy kicsit a kedvenc parfümömből.

- Na, hogy nézek ki? - sétáltam ki a fürdőből Zaynhez, aki egy fekete öltönyt viselt, a zakója ki volt gombolva, az inge felső három-négy gombja pedig szintén nem volt összegombolva. Hihetetlenül vonzóan nézett ki.

- Eszméletlenül gyönyörű vagy. - jött oda hozzám, s megcsókolt. Mint mindig, ugyanazokat az érzéseket váltotta ki belőlem, viszont ahogy egyre jobban hevültünk, Zayn beletúrt a hajamba, és itt el kellett húzódnom tőle.

- Hé, most csináltam meg a hajam! - suttogtam egy centire az arcától, és a begöndörített hajamra céloztam.

- Ne haragudj. - mosolygott, és nyomott egy puszit ajkaimra.

Felvettem a 20 centis magassarkúmat ami a Zayntől kapott szetthez tartozott, és a "Z" betűs, és a Sara-s nyakláncomat együtt, hiszen a Sara-s nyakláncomnak új láncot vettem, ami hosszabb volt a "Z" betűsnél, így együtt is viselhettem őket.

- Készen vagyunk! - kiabált le Zayn, miközben a lépcsőn igyekeztünk lefelé.

Beszálltunk az autóba, és elindultunk a hotel felé. Már sötét volt odakint, olyan 8 óra lehetett.

Mikor megérkeztünk, mások is akkor vonultak fel a lépcsőn, és mindenki nagyon elegánsan nézett ki. Zaynbe karolva sétáltam be a hatalmas szállodába.

Ahogy mi is beértünk, a hely pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Sok szék, a székek előtt színpad, és a színpadon festmények, és értéktárgyak kiállítva. A plafonon pazarul csillogó csillárok, a padlón vörös szőnyeg, és bőséges francia asztal megterítve.

Az ajtóban Danny, és a szülei köszöntöttek minket. Ahogy illedelmesen kezet fogtam Dannyvel, közelebb húzott magához.

- Nagyon csinos vagy ma este. - súgta a fülembe, és kirázott a hideg, de egyáltalán nem jó értelemben. Zaynen kívül az ilyesfajta vélemény nyilvánítás egyáltalán nincs ínyemre, főleg nem Dannytől.

- Köszönöm. - mondtam, s rögtön Zayn elhúzó karjait éreztem a derekamon. Még az érintésén is éreztem, hogy ideges, de ő sem mert tenni semmit, hiszen saját bevallása szerint igenis fél kötekedni Dannyvel.

Ezután Danny egész este a nyakunkon lógott, nem tudom, hogy ez mindig így szokott-e lenni, de engem zavart.

Az árverezés unalmassága miatt egész este beszélgettünk, viszont a helyzetek egyre kellemetlenebbek lettek számomra, és Zayn számára is... Danny folyton pezsgőt ivott, és szerintem ez egy kicsit be is tett neki...

Ahogy beszélgettünk, Danny egyszer csak elkezdte simogatni a hátam. Zaynnek betelt a pohár, és próbálta minél udvariasabban helyretenni Dannyt.

- Danny, Sara még mindig az én barátnőm. - mondta komolyan, de érezni lehetett a hangján, hogy "lazára veszi".

- Tudom haver, de nagyon csinos barátnőd van. - mondta Danny kicsit gyanúsan. Nekem is sok volt már ez, így azt mondtam, hogy felmegyek a hotelszobánkba, hogy megcsináljam a sminkem meg ilyenek.

Ahogy beléptem a 223-as hotelszobába a 8. emeleten, elámultam. Ilyen hotelszobát még csak a filmekben láttam. Nagyon pazar volt. Hatalmas volt, és a kilátás a teraszról fantasztikus. Ledobtam a táskámat a kanapéra, és körülnéztem. Ittam egy pohár vizet, és örültem, hogy egy kicsit megszabadulhatok Dannytől. Kezd tényleg idegesíteni. Azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom megoldani az este többi részét, amikor kopogtak.

- Gyere! -  kiáltottam egyet a konyhából, remélve hogy Zayn vagy Jazade az.

- Hát itt vagy. - hallottam egy hangot, mely egyáltalán nem Zayné, vagy Jazadé volt... Megfordultam, s Danny állt előttem.

- Igen, itt vagyok... - mondtam kicsit zavartan, és megijesztett az a helyzet, hogy csak ketten vagyunk egy hotelszobában.

- Hogy érzed magad? - kérdezte, s közelebb jött.

- Jól. Nagyon színvonalas apukád árverezése. - dicsértem, majd próbáltam kibújni a zsákutca alól, így a nappali felé vettem az irányt.

- Szóval csak az apámat akarod dicsérni? - kérdezte, s felhúzta az egyik szemöldökét. Megremegtem.

- Hát, övé az árverezés, nem? - nevettem, de egyáltalán nem felszabadultan, inkább feszengve.

- Most hagyjuk az árverezést... - mondta, és ismét közelebb jött - Zayn nagyon szerencsés veled, Sara. Nem is értem, hogy mért pont neki jutnak az ilyen szép lányok... - mondta, és kis lépésekben folyamatosan közelebb jött. Hirtelen nagyon elkezdtem félni. Danny részeg...

- Danny, te most részeg vagy... Zayn az egyik legjobb barátod, nem? - próbáltam "hipnotizálni", de valahogy ez most nem sikerült...

- De igen. Pont ezért szar, érted? - kérdezte kicsit ingerülten, és még közelebb jött. Éreztem a nem enyhén alkohol szagú leheletét.

- Na jó, én inkább most megyek. - mondtam, s gyors léptekkel haladtam az ajtó felé. Danny nem jött utánam, amin meglepődtem. Ahogy az ajtóhoz értem, hirtelen akartam kinyitni, de az ajtó nem nyílt. Be volt zárva. Ahogy ijedten megfordultam, Danny pár centire állt tőlem. Fogalmam sincs hogy került ide. Egyre idegesebb lettem, kezdett rámtörni a pánik.

- Ne menj el, olyan jó veled beszélgetni. - mondta, s ahogy közelebb jött, az egyik vállamról lecsúsztatta a ruhám pántját, és a helyére egy puszit nyomott. Kirázott a hideg a mocskos érintésétől, és egyre nehezebben vettem a levegőt. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ha felpofozom, valószínűleg nem jutok semmire, csak még jobban felidegelem, futnom esélytelen, hiszen az ajtó zárva, és nekem fogalmam sincs, hogy hol a kulcs. 

- Danny, nem teheted ezt Zaynnel, te is tudod! - mondtam olyan nyugodtan, ahogy csak tőlem telt, hátha meg tudom győzni, bár nem sok reményt láttam.

- Nem érdekel Zayn! Mindent ő kap meg, nézz rá és rám, az ő élete rivaldafényben úszik, és nézz rám, nézz a lakhelyemre! És most egy ilyen barátnője van, mit gondolsz, hogy ki is hagyom ezt a lehetőséget? - mosolygott gúnyosan, s nekilökött az ajtónak. Két kezével a karomat nyomta az ajtónak, testével pedig hozzám simult.  Undorodtam tőle, és az alkohol szagától, de mozdulni se tudtam. Pánikba estem, s a szemem könnyben úszott.

- Ne érj hozzám! - préseltem ki az összeszorított ajkaim között, de nem engedett el.

- Mi az, Zaynnel még nem próbáltátok? Jellemző, biztos azért parázol ennyire. De nyugi, majd én megmutatom hogy kell. - kacsintott rám, s elkezdte puszilgatni a nyakam. A könnycseppjeim sorjában hullottak ki a szememből, s én remegtem, s undorodtam minden érintésétől. Egyszer csak eszembe jutott, hogy mért nem kiabáltam segítségért eddig...

- Segítség! Valaki segítsen! - ordítottam, mire Danny befogta a számat, és elkezdett ráncigálni a kanapé felé. Annyira szorította a kezemet, hogy azt hittem menten kiszakad a helyéről. Fájt, nagyon fájt.

- Vagy befogod a szádat, vagy meg is ütlek ha kell! - förmedt rám Danny, mire nekem kerekre nyíltak a szemeim a félelemtől. Lelökött a kanapéra, s nyomban rám mászott. Befogta a számat az egyik kezével, a másikkal pedig benyúlt a pólóm alá, és a hasamat simogatta. Zokogtam és ficánkoltam, de az erős karjaiból és testéből nem tudtam szabadulni. Lehúzta rólam a ruhát, s a felső testemet kezdte puszilgatni. Sikítani akartam, de ismét gyorsan befogta a számat, majd a hasamról felemelte a fejét, és az arcom fölé jött.

- Jó lesz, ne félj. Hidd el, ilyen csajjal mint te, még nem találkoztam. - mondta, s ismét elkezdte csókolgatni a testemet, s a csókjai közt mindig elmondott egy szót. Undorodtam már a hangjától is. Minél hamarabb szabadulni akartam, de éreztem, hogy le vagyok láncolva, és nincs esélyem a menekülésre. Teljesen eluralkodott rajtam a pánik.

- Ez... a... test... annyira...tökéletes... megőrjítesz... engem... Sara... - hajtogatta a puszijai között, s egyik kezével még mindig a számat tapasztotta. Levette magáról a pólót, rólam pedig teljesen leráncigálta a ruhámat, s rám feküdt. Csupasz testünk egymáshoz ért, én pedig még jobban elkezdtem remegni, s úgy éreztem, mentem elájulok az idegességtől. Nem sok hiányzott, hogy az idegszálaimnak ez sok legyen.

Ahogy rám feküdt, letörölte a könnyeket az arcomról, s hevesen a nyakamat kezdte puszilgatni, és egyre feljebb haladt. Rettegtem, iszonyodtam tőle, és attól féltem, hogy a csókjai minél feljebb érnek...

Ahogy feljebb ért, megtörtént amitől annyira féltem. Megcsókolt. Fintorogva próbáltam elhúzni a fejemet, de ő annyira rám nehezedett, hogy egy centit is alig bírtam mozdulni. Hevesen csókolt, én pedig zokogtam, és nyögtem a fájdalomtól, hátha valaki meghallja. A lábammal rugdalóztam, s ficánkoltam, de egy arasznyit sem haladtam. 

Ekkor az ajtó betört, s valaki futva jött oda hozzánk. Letépte rólam Dannyt, s egy ütést hallottam. Rögtön felemeltem a fejem, s láttam, hogy Danny arcáról folyik a vér, s Zayn pedig minden erejéből, üvöltözve a falnak tolja, s ütögeti. Tágra nyílt, és könnyes szemekkel néztem rájuk, amikor egy kéz megfogott, s felsegített a kanapéról. Jazade volt az, összeszedte a földről a letépett ruhámat, s elkezdett húzni az ajtó felé.

- Zayn! Hagyd abba, még bajod esik! - kiabáltam, s próbáltam kiszabadulni Jazade fogásából.

- Gyere velem, ő kérte, hogy hozzalak el! Nyugi, nem lesz baja, vigyáz magára! Gyere gyorsan! - mondta, s elkezdett velem szaladni a folyosón. 

- Hova megyünk? - kérdeztem ijedten, de Jazadeban teljesen megbíztam.

- Patriciáék szobájába, ott felöltözhetsz. - mondta.

- De Zayn...! 

- Mindjárt jön ő is, ne féltsd! - mondta, s tovább szaladtunk, én egy szál fehérneműben.

Vissza akartam menni Zaynhez. Nagyon féltem hogy bármi baja esik, azt akartam, hogy itt legyen velem, hogy megöleljen, és az ő csókját akartam érezni. Le voltam sokkolva. Csak sírtam, és szaladtam Jazade után, miközben fogalmam sem volt, hogy mi történik a szerelmemmel.

Ha tetszett a fejezet, kérlek szavazz, és kommentelj! Köszönöm :)