28. fejezet - Baráti kör

Sziasztok! :) Itt az új fejezet, remélem tetszeni fog! :) Ismételten köszönöm a kommenteket és szavazatokat, még mindig ugyanolyan jól esik, úgyhogy továbbra is várom! :) Egyébként nemrég kaptam pár negatív visszajelzést a blogról, így ezért is fontos most, hogy visszajelezzétek a ti véleményeteket a történetemről. Valamint arra kérlek titeket, hogyha bármiféle lopást vesztek észre valamelyik blognál, azt jelezzétek nekem. Még nem fordult elő ilyen, és remélem nem is fog, de azért a biztonság kedvéért megkérlek titeket:) 
Jó olvasást xxx

- Mehetünk? - kérdezte Zayn, miközben a kabátomat segítette fel rám.
- Mehetünk... - mondtam nem túl magabiztosan. Igazából tök ciki az amit csinálok. Minek parázok ennyire? Biztos ők is rendesek, mint Zayn. Oké, talán kicsit veszélyesek, de mire számítok? Hogy odamegyek, és majd egyből nekem esnek? Ugyan már... Abban kell higgyek, hogy nem fog történni semmi. Ha meg fog, akkor meg ott lesz Zayn és Jazade, akik megvédenek majd. Sima ügy, nincs miért aggódnom... De... Akkor mért aggódok még mindig?

Egy feszülős farmer volt rajtam, és egy fekete póló, amire az volt ráírva, hogy "I am his girlfriend", kis üzenetként, ami Zaynnek is tetszett. Hozzá a Sara-s nyakláncomat viseltem, pár karkötőt, s ruhához az Ugg csizmámat vettem fel.

Jazade autójával mentünk arra a bizonyos helyre, amiről még nem sokat tudtam. Kb. 10-15 perc volt oda az út, közben beszélgettünk. Mikor odaértünk, egy kocsmát láttam magam előtt. Bent tompa fények játszadoztak az ablakon keresztül, amit a cigi füst okozott. A szívem egy kicsivel gyorsabban dobogott a félelem miatt, de leginkább Zayn közelsége miatt, ahogy átfogta a derekam.
Ahogy beljebb értünk, a hely nem volt túl nagy, és szinte mindenki kezében egy korsó volt. Bal oldalról hirtelen nagy zaj keletkezett.
- Zayn! Hát itt vagy megint, gyere, mesélj, mi történt veled tesó? - hallottam a mély és rekedt hangokat felénk kiabálni. Zayn megragadta a kezem, megszorongatta, majd nagy mosollyal az asztal felé vezetett.
- Hát sziasztok! - köszönt nagy lelkesedéssel. Mindenki felállt, és pacsizott Zaynnel, megveregették a vállát. Ahogy felálltak, így átláttam, hogy mennyien is vannak. Olyan 9-10 ember ülhetett ebben a sarokban, és mind Zayn haverjai voltak a pacsizásból ítélve. Amikor már mindenki leült és váltott pár szót Zaynnel, utána ő szólt mindenkihez.
- Ő itt a barátnőm, Sara. - mondta hatalmas vigyorral, és átkarolta a vállam. Ekkor elpirultan és körültekintően néztem végig minden arcon, amik jelentőségteljesen engem fürkésztek. Jól megfigyeltem őket. Mindegyik arcán volt egy macsóság, és gengszterség egyben. Némelyiknek elég ijesztő volt az arca, főleg annak a sötét hajúnak középen. Talán ő lehet a banda "feje". És szerintem a legszélén ülő barna hajú fiúnak van a legszelídebb arca. Ő megállapításom szerint ártalmatlan.

Ez a végignézés egy-két pillanatig tartott, de a csönd és a sok szem, ami furán engem bámult már kezdett zavarni. Így intettem nekik egyet, mire ők végre megszólaltak.
- Zayn, haver, hát találtál végre egy normális csajt? - kérdezte az egyik.
- Nem csak normális, még csinos is... - mondta a másik, amitől zavarba jöttem.
- Az, de még mennyire. - mondta Zayn rám nézve, vigyorogva, majd adott egy puszit. Furcsa volt így látni a baráti körében. Nagyon felszabadult. Biztos kis kora óta ismeri őket.
- Hány éves vagy, Sara? - kérdezte a középen ülő, fekete hajú gyerek, s erre a mondatra mindenki csöndbe maradt.
- Tizenhat. - válaszoltam, és próbáltam mosolyogni, de a fiú fekete szeme fogva tartotta az enyémet. Nem jó értelemben. A tekintete gúnyos mosollyal volt tele, s folyton cikázott a lábam, és a szemem közt. Folyamatosan végig nézegetett, s mikor tekintetünk találkozott, olyan érzésem volt, mintha olvasni tudott volna a gondolataimban. Ez megijesztett.
- Hű, de fiatal vagy. És haver, el kell ismerni, tényleg jó választás volt. De kicsit mintha akcentusod lenne, honnan jöttél? - kérdezte, s még mindig engem figyelt.
- Magyarországon találkoztunk, és egy hete költöztem ide Zaynékhez. - mondtam még mindig a tekintetének börtönében.
- Magyarországon? Az igen! - mondta, s erre mindenki elkezdett nevetni. Éreztem ahogy Zayn átkarolja a derekam, és közel húz magához. - Akkor itt nagy szerelem lehet, ha kikötöztél ehhez a hülyéhez. - mondta, s ismét nevetésben tört ki. Most Zayn is nevetett.
- Ki a hülye? - mondta, majd közelebb ment hozzá, és verekedést kezdeményezett poénból. Amikor Zayn ellépett mellőlem, Jazade közelebb jött, és mellettem is maradt. Kicsit úgy éreztem magam mint a filmekben valami titkos ügynököt, vagy valami sztárt, akit biztonsági őrök őriznek, s egy percre sem hagyják magára. Furcsa volt, mert jól is esett, de kicsit meg is ijesztett, hogy tényleg ennyire védeni kéne engem...? Vagy csak Zayn "megparancsolta" Jazadenak, hogy ha Zayn egy méternél távolabb kerül tőlem, akkor ő egy percre sem hagyhatja el a körzetemet...
- Amúgy ő itt Danny. - mutatta be Zayn a "bandafőnököt". - Ő pedig Saade, Sid, Ramiz, Ryan, Max, Ross, Antonio, és Scott. - fejezte be a mutogatást a legszélén ülő, számomra a legszimpatikusabb fiúval. Saade, Sid,Antonio és Ramiz kivételével mindenki fehér bőrű volt, viszont annál inkább ilyen gettoba illő kinézetű.
- Örülök hogy megismerhetlek titeket! - mondtam kicsit félénken.
- Mi is örülünk. - mondták vissza túlságosan vigyorogva, s mindannyian összenéztek, ami nem tetszett. - Gyere, ülj ide mellém. - paskolta meg maga mellett a helyet azt hiszem Ross, egy lelkes vigyor mellett. Zayn rögtön ott termett mellettem, és a másik irányba húzott.
- Szeretnéd, mi? - nevetett felszabadultan Zayn, s maga mellé ültetett egy székre, másik oldalamra pedig Jazade ült.

Innentől felszabadultan folyt a beszélgetés. Igazából mind jó fejek. Sokat nevettem rajtuk, és Zaynen is, aki most egy másik oldalát mutatta meg nekem. Nagyon felszabadult volt, s rengeteget beszélt. Szóval ilyen ő valójában... Amikor itthon van.
Sokszor kínáltak cigivel és piával, amit mindig visszautasítottam. Zayn is rágyújtott egyszer, de akkor elment mellőlem.
Úgy látszik, Zayn kifejezetten jóban van azzal a Danny gyerekkel... Pont a legunszimpatikusabbal. Rengetegszer hoztak fel gyerek kori élményeket, így azt szűrtem le, hogy már nagyon rég óta barátok. Viszont Danny az este alig vette le rólam a szemét, ahogy még páran se a társaságból... Hogy őszinte legyek, igenis tetszett, hogy itt ilyen "jócsajnak" tartanak. Ez most egy kis pluszt adott az önbizalmamnak, viszont kicsit ijesztő is volt. Próbáltam nem a rossz dolgokra gondolni, inkább próbáltam minél felszabadultabban viselkedni, s a közepére már én is egyre többet szóltam bele a beszélgetésbe.

- Na, hát mi megyünk. Még csak ma érkeztünk, és még ki se pakoltunk... Majd még összefutunk. - mondta Zayn, s felállt az asztaltól.
- Jó volt megint veled tesó. - mondták neki, s elkezdték a pacsizást. 
- Ja, Zayn, akartam kérdezni, hogy ugye idén Újévkor is eljöttök apám árverezésére, ugye? - kérdezte Danny.
- Nem tudom még, de majd megdumálom apámékkal. Szerintem igen. - mondta Zayn, majd kezet fogtak ők is.
- Helyes. - mondta Danny mosolyogva.
- Akkor csá, majd még összefutunk! - mondta Zayn és Jazade, majd elindultunk az ajtó felé.
- Csá! Sziiia Sara! - köszöntek elég hangsúlyozottan. Visszanéztem, s intettem nekik egyet, és mikor előrefodultam, akkor vettem észre, hogy Zayn is visszafordult, egy mérges tekintetet színlelt, majd nagy meglepetésemre megfogta a fenekemet, és úgy vezetett ki. Ez az este után már nem tudom, hogy mi az, amit nem nézek ki Zaynből, mert eddig ilyet, de még csak hasonlót se nagyon csinált (a ma reggeli pultos esetet kivéve). Nagyon meglepett, de tetszik a számomra új Zayn. Rámenős és játszadozó, ami a kicsit piszkos fantáziámat is beindítja. Egek, ilyesmire még nem is nagyon gondoltam. Persze, gondoltam már arra, hogy vele fog megtörténni az első "olyan" éjszakám,de ez csak megfordult a fejemben. Eddig Zayn nem olyan volt, akire rögtön rávetettem volna magam - nem mintha nem nézne ki úgy -, hanem inkább romantikáztunk. De ez az este után azt hiszem nehezen, és nem sokáig fogjuk tudni visszafogni a kedélyeinket...


Út közben hazafelé kicsit kérdezgettem az új "haverjaimról".
- És amúgy Danny milyen árverezésről beszélt? - kérdeztem.
- Az apja egy nagy cégnél dolgozik, elég nagy ember. Évente rendeznek ilyen nagy árverezéseket egy hotelben, ahova minket is meg szoktak hívni. Az árverezés után bankett féleség is van a hotelben, sőt, mindenkinek külön hotelszobát biztosítanak ingyen. Minden évben elmegyünk, és szerintem ez idén se lesz másként. - mondta Zayn, és Jazade és ő egy mosolygós pillantást váltottak, mintha egy vicces emlék jutott volna az eszükbe.
- Értem. És arra ki jön még? - kérdeztem.
- Hát a családom, meg Jazade is el szokott jönni. Plusz még rengeteg gazdag, előkelő ember. - mondta.
- Ja értem. - mondtam, és lelki szemeim előtt elképzeltem a helyet, ami teli van frakkos férfiakkal, és beléjük karoló, báli ruhás nőkkel. A terem hatalmas, a tetejéről fénylő, pazar csillárok lógnak, s alattuk rengeteg szék, s a székekkel szemben egy színpad. A színpadon festmények, értéktárgyak kiállítva. Zayn és én szintén egymásba karolva lépkedünk a székek felé. Rajtam mesés ruha, Zaynen szexi öltöny. Mögöttünk Zayn családja, és...
- Amúgy hogy érezted magad ma este? - szakított félbe Jazade, s leparkolt.
- Őszintén, jól. - mondtam kicsit szűkszavúan, de még erről szerettem volna beszélni Zaynnel.
Mikor beértünk, csak akkor vettem észre, hogy 10 óra. A konyhában villany égett, s bent pedig Patricia csinált valamit.
- Sziasztok, milyen volt? - kérdezte.
- Nagyon jó. Hiányoztak már. - mondta Zayn, miközben levettük a kabátunkat.
- Elhiszem, örülök akkor. Most viszont menjetek lefeküdni, mert mindenki nagyon fáradt volt, és már alszanak. Jazade, neked előkészítettem a vendégszobát, Sara, neked pedig felvittük a bőröndjeidet Zayn szobájába. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm szépen. - mosolyogtam vissza.
- Akkor jóéjt. - mondta Zayn, és homlokon csókolta Patriciát. Milyen kedves gesztusok vannak idekint. Ők nagyon tudnak szeretni, s ez nagyon tetszik. Én is ilyen akarok lenni.

Miután lezuhanyoztunk és elkészültünk, a szobában felületesen kipakoltuk a cuccainkat, közben pedig beszélgettünk.
- Zayn, mi volt ez a ma este? - kérdeztem, és felhúztam az egyik szemöldököm.
- Hogy érted? - kérdezte, és elővillantotta a féloldalas mosolyát.
- Olyan... más voltál. - mondtam.
- Rossz vagy jó értelemben?
- Egyértelműen jó értelemben. Még sose láttalak ilyennek. Olyan felszabadult voltál, és... merész. - mondtam, közben kuncogtam egy kicsit.
- Ilyen vagyok. Eddig nehezebben nyíltam meg, de mostmár Te is ismered az igazi Zaynt. - mosolygott, s megállt a pakolásban, s mélyen a szemembe nézett. Ez arra késztetett, hogy elinduljak felé, valami láthatatlan kötél egyre csak húzott felé.
- Tetszik az igazi Zayn. - mondtam huncutan, majd egyre közelebb mentem hozzá, s elkezdtem tolni a fal felé. A falnál hozzásimultam, s megcsókoltam. A testem bizseregni kezdett, s egyre forrósodott, s készült felgyulladni. A szívem megbolondult, épp hogy nem törte ki a bordáimat. Az arcát két kezem közé fogtam, s szinte toltam az én fejem felé, minél többet akartam a csókjából. Ő a kezével a hátamat simogatta, majd egyre lejjebb ment, s ma este másodszorra helyezte a fenekemre, s közelebb húzta a testéhez. Kezdtem elveszíteni a fejem, a vágyam iránta egyre erősebb lett, és én nem tudtam betelni vele. Éreztem, hogy az ő szívverése is jelentősen felgyorsult, s a testén láttam a libabőröket. Szenvedélyesen csókolt vissza, s közben halk sóhajokat hallattunk. Ekkor kopogást hallottunk. Nagy nehezen elváltunk egymástól, majd az ajtó egy kis résnyire nyílt.
- Annyira fáradt vagyok, csak ne ma este "hangoskodjatok" légyszi! - hallottuk Jazade kérlelő hangját. Fogalmam sincs honnan hallott minket...
- Te jó ég Jazade, menj már innen. - mondta Zayn nevetve, s az ajtónak dobott egy nadrágot. 
- Kösz a megértést. - mondta Jazade, mire Zayn és én kuncogni kezdtünk.

Ezután bebújtunk az ágyba, s fáradtan kívántunk egymásnak jó éjszakát.
Igazából nagyon szeretem Bradfordot. Van valamilyen hangulata ennek a városnak, ami megfogott. És persze az emberek, ezek a kedves gesztusok, és szokások. És az az ember, aki miatt itt vagyok, már teljes mértékben az életem része, s szerintem már nem is tudnék nagyon meglenni nélküle. Szeretek itt lenni, és azt hiszem, hogy már az új otthonomnak is hívhatom.