19. fejezet - Feltöltődés

Megvan a 10 visszajelzés, itt a 19. fejezet, de attól függ hogy még ma jön-e a 20. fejezet, hogy mennyien vagytok most fent. Ha összegyűlik ehhez a bejegyzéshez több mint 15 visszajelzés (komment+szavazat) akkor még ma felteszem a 20.-at, ha nem, akkor holnap reggel besűrítem :) Na jó olvasást remélem tetszeni fog :))

A lábaimat gyorsan raktam egymás után. Meg kellett fordulnom, hogy tudjam, mennyi esélyem van elszaladni. Amikor megfordultam, láttam, hogy ő csak lassan jön utánam, majd megáll. Egy másodpercig csak néztük egymást. A testemen valami furcsa bizsergés futott át, amit nem értettem. De hiszen ismerem ezt az érzést...
Aztán elmosolyodott. Várjunk csak... én ismerem ezt a mosolyt... Lassan elkezdte levenni a napszemüvegét és a sapkáját, majd megpillanthattam az arcát. Te jó ég!
- ZAYN!!!! - kiáltottam hangosan a meglepődöttségtől. Itt van! Odarohantam hozzá olyan gyorsan, amennyire csak tudtam. Ő is elkezdett szaladni felém, majd pont a patak feletti híd közepén találkoztunk. Nekivetettem magam, ő viszont felemelt a földről a derekamnál fogva. 
- Zayn!!! Te jóságos ég, nem hiszem el! - kiáltottam nevetve miközben párszor megpördített a levegőben. Majd letett a földre, két kezem közé fogtam az arcát, és mint az éhes kisgyerek, úgy csókoltam meg. Olyan szenvedélyesen és kiéhezve tapasztottam ajkaimat az övére, ahogyan még soha senkiére. Csak fogtam az arcát és még közelebb és közelebb akartam menni hozzá, érezni, hogy nem csak álmodom. Nem tudtam elhinni. A szemembe boldogság könnyek szöktek és én csak csókoltam és mindig egy kicsivel közelebb bújtam hozzá.
Amikor már minden reményem elveszett és át akartam adni magamat a szomorúságnak, akkor jelent meg. És itt van! Nem hiszem el!! Annyira hiányzott már, majdnem egy hónapig nem láttam és nem keresett két napja, nekem annyi is elég lett volna ha felhív és hallhatom a hangját. De most itt van, érezhetem csodálatos illatát, beletúrhatok a hajába, gyönyörködhetek a meseszép barna szemeiben, átölelhetem, hozzábújhatok és megcsókolhatom. Ennél jobb vigasztalást nem is kaphattam volna. Egyáltalán nem számítottam rá. Hogy is hihettem azt, hogy ő egy gonosz őrült állat?! Jól álcázta magát! Jó ég, de boldog vagyok!!
A levegő elfogytával lassan eltávolodtunk egymástól, s nekem kicsordult egy apró könnycsepp a szememből, mire ő letörölte az ujjával. Az érintése égette a bőrömet.
- Hogy kerülsz te ide? - suttogtam olyan közel hozzá, hogy a szánk ismét majdnem összeért.
- Nem bírom ki nélküled. Szükségem van rád, érted? Megőrülök nélküled! Úgy szeretlek mint még soha senkit ezen a Földön. - lihegte, majd ő vette a kezei közé az arcom és ismét egymásnak estünk. Most érzéki táncot jártak a nyelveink, majd a keze a hátamat kezdte simogatni. Én beletúrtam a hajába, és közelebb húztam magamhoz, de még ez se volt elég. Még többet akartam. Nem tudom hogyan, valami természet feletti erő folytán felemeltem a két lábamat a földről és a dereka köré fontam. Ő a kezeit a fenekem alá tette és így tartott az ölében. Közben egy pillanatra se hagytuk abba a szenvedélyes csókunkat. Elvesztettem a fejem. A testem beleremegett minden érintésébe és szünet nélkül folyamatosan futott végig rajtam a hideg. 
Kuncogva eltávolodott tőlem és gyengéden letett a földre.
- Szeretlek! Szeretlek,szeretlek,szeretlek! Nem tudod mennyire hiányoztál! - mondtam meghatottan.
- Dehogynem tudom! - mondta - te is hiányoztál!
- Hogy jöttél ide? És mért kellett ilyen betegesen követned? A frászt hoztad rám! - mondtam de még mindig kirobbanóan a boldogságtól.
- Ne haragudj, de muszáj volt álcáznom magam. Nem akartalak megijeszteni. - mondta kicsit bűnbánóan, s megsimogatta az arcom. A testemen ismét végig futott a hideg. Még mindig nem hittem el hogy ismét itt áll előttem.
- Titokban jöttél? És Kenny tud róla? És a fiúk? Mesélj el mindent, mindenre kíváncsi vagyok! - kértem - és Zayn! Mért nem kerestél az elmúlt két napban? - kérdeztem szomorúan.
- Hát... hogy őszinte legyek kicsit meg akartalak ijeszteni. Hogy még jobban örülj nekem ha meglátsz. - mondta és elővillantotta a rosszfiús arcát. Végre láthattam ismét ezt a mosolyát és azt a kis csillogást a szemében amit annyira de annyira imádok.
- Kapd be - mondtam sértődötten, majd hozzábújtam. Olyan mély levegőt szívtam, amilyet csak tudtam. Ismét éreztem férfias illatát, ami elbódított. Csak ölelni akartam, semmit mást. Szeretem. A világnál is jobban.
- Mióta vagy itt? És a fiúk? Kenny? És ... meddig maradsz? És hol alszol? - kérdeztem érdeklődve.
- Tegnap jöttem. A fiúk is tudnak róla, és Kenny is, de ők nem jöttek velem. Egyedül jöttem. Egy közeli kis motelben vagyok jelenleg. Csak azt tudtam, hogy hol van az iskolád. Ezért oda mentem, majd amikor megláttalak, követtelek ideáig. Mert itt nincs senki, csak itt fedhettem fel magam. - mondta és féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Gyere át! Jó az időzítésed, anyuék pont nincsenek otthon, a tesóim meg színházban vannak. Szerintem estig is eltart. Gyere át kérlek! - mondtam, majd megfogtam a kezét és elkezdtem húzni.
- De nem maradok sokáig. Sajnálom, de ha nem bánod még tartsuk titokban magunkat. Jó? - kérdezte és láttam hogy fél a reakciómtól.
- Persze, csak gyere. - mondtam és elindultunk a házunk felé.

Kb. 5 perc múlva megérkeztünk. Addig is beszélgettünk. Elmesélte az utat és hogy hogy aludt a motelben. Láttam rajta, hogy ő is milyen boldog. 
Eljött hozzám. Még mindig nem tudom elhinni. Én vagyok a legszerencsésebb lány a Földön. Annyira jól esik, hogy kellek neki. 

Nálunk elmondta, hogy beszélt otthon a családjával, akik arra ösztönözték az állapotát látván, hogy el kell jönnie hozzám. És így is tett, mert legbelül tudta ő is, hogy nem bírja tovább nélkülem, de még azt gondolta, hogy még bírja egy darabig. 
- Olyan elveszett voltam nélküled. Folyton csak rád gondoltam. Semmire se tudtam koncentrálni. - mondta, s megsimogatta az arcom.
- Én is. Annyit sírtam miattad. - mondtam és elpirultam.
- Ne haragudj. Ezt sose bocsátom meg magamnak. - mondta majd magához húzott és simogatta a hajam.
- Nem a te hibád volt. Nem volt más választásod. - mondtam - És Kenny mit szólt ehhez az egészhez?
- Nagyon jó fej volt. Azt mondta, hogy jól teszem hogy visszajövök, és hogy adjam át az üdvözletét. - vigyorgott.
- Ő is hiányzik... mindenki a csapatból. - mondtam szomorúan. 
Ezután elmesélte a napjait, hogy mit csinált, majd én is meséltem neki a suliról és az itthoni dolgokról. Szinte mindent átbeszéltünk, mire szépen lassan beesteledett.
- Mennem kell. - mondta bűnbánóan.
- Mikor látlak megint? - kérdeztem és féltem a választól.
- Holnap. - mosolygott rám amitől elolvadtam.
- Meddig.. meddig maradsz?
- Nem tudom... egy hétnél több ideig nem maradhatok Sara...
- Értem... De nem baj, most örüljünk annak, hogy itt vagy. - mosolyogtam rá, de belül sírtam amiért csak egy hétig maradhat. Maximum.
- Igen. Holnap mit szólnál ha elmennénk a Dunaparta? - kacsintott rám.
- De jó lenne! Már vagy egy hónapja nem voltam ott és már hiányzik. De nem is akartam odamenni nélküled...
- Akkor jó, holnap bepótoljuk. Suli után várlak a buszmegálló mögött. - mosolygott.
- És mi van ha felismernek? 
- Nem fognak. Ezért találkozunk a buszmegálló mögött, te butus. - mondta lenézően.
- Ne vágj többet ilyen fejet. Nem áll jól, te butus. - vigyorogtam rá.
- Nem áll jól? Khéérlek, nekem minden jól áll. - mondta cinikusan, és felhúzta az egyik szemöldökét.
- Azért nem minden. - kacsintottam rá és a kezeimet a nyaka köré fontam.
- Már most hiányzol. - suttogtam.
- Te is nekem - suttogta vissza - de holnap találkozunk.
Lekísértem a lépcsőn, majd az ajtóban megállt.
- Vigyázz magadra. - mondta.
- Te is! - mondtam, majd egy búcsú csókot nyomtam a szájára.
- Eszméletlenül boldog vagyok hogy újra látlak. Szeretlek. - lihegte közel az ajkaimhoz.
- Én is nagyon nagyon nagyon boldog vagyok. Én is szeretlek. Mindennél jobban. - mondtam, majd adott egy utolsó szájrapuszit és elment.
Meg se vártam amíg hazajönnek a többiek, elkészültem és mosolyogva vetettem be magam az ágyba, hogy holnapra kipihent legyek. Alig várom, hogy újra vele lehessek. Mintha csak álmodnék.
Szeretem. Imádom. És ő is szeret, hiszen visszajött hozzám! Mostmár elhiszem, hogy tényleg kellek neki. Ennél jobb érzés nincs a Földön.