33. fejezet - Zayn szemszöge 5.

Sziasztok!:)
63 rendszeres olvasó utánra ígértem egy Zayn szemszöges részt, és itt is van! Kicsit rövid lett ne haragudjatok, és igaz, már 67 rendszeres olvasóm van, szóval kicsit késtem vele, de hihhhetetlenül örülök!!! :)) Nagyon szépen köszönöm, és üdvözlöm az új olvasóimat is, remélem nekik is elnyeri a tetszésüket a történet :) Valamint túlléptük a 17000-es látogatottságát az oldalnak!!! Hihetetlen, amikor elkezdtem ezt a blogot, nem is gondoltam volna, hogy ideáig eljutok! Nagyon hálás vagyok nektek, ez sokat jelent nekem :) Úgy, ahogy a véleményetek is, úgyhogy továbbra is várom a szavazatokat, és kommenteket! :) Valamint, kérlek titeket, hogy nézzetek be az unokatesóm, Vivien blogjára is : http://twinkle-in-your-eye.blogspot.com/ Remélem ez is tetszeni fog nektek, ő nagy lelkesedéssel írja :) Előre is köszönöm, hogy benéztetek hozzá :)
A következő Zayn szemszöges rész 77 rendszeres olvasó utánra várható. Jó olvasást, remélem ezzel sem okozok senkinek se csalódást :) xxx

Tudtam, hogy baj lesz. Éreztem. És mégis vállaltam a kockázatot. Mekkora hülye vagyok... Kitettem ekkora veszélynek azt, akit a legjobban szeretek. Már az első nap, amikor találkoztunk Dannyékkel, láttam rajta, és éreztem is, hogy ennek nem lesz jó vége... De hát Danny a barátom volt... Megbíztam benne... Nem kellett volna.

Amikor megláttam, hogy mit művel Danny Saraval, azt hittem felrobbanok. Bármire képes lettem volna abban a helyzetben, ha a józan eszem nem tart vissza. Akkora utálat és féltékenység kapott el, és persze düh, hogy Danny nem csak hogy hozzáért - mert még attól is fel tudtam volna robbanni -, hanem megcsókolta! Simogatta, egy szál fehérneműben játszadozott vele ahogy a kedve tartotta... Basszus, még visszagondolni rá is borzalmas... Ahogy láttam hogy sír, kiabál, remeg, és kétségbeesett szemei a menekülésben reménykednek, írtóra szégyelltem magam... Úgy éreztem, hogy ez az egész miattam van... Hogy a saját barátnőmet bajba kevertem... Azt hittem hogy utál engem, amiért odavittem. Hogy nem akar többet látni, hogy annyira megviselte ez az egész, hogy el akar innen menni... De én barom, ezzel még jobban csak ártottam neki... Segítenem kellett volna neki ahelyett, hogy ... hogy... hazaküldöm... Hogy is ejthettem ilyet ki a számon? Hiszen nem tudnék már nélküle meglenni... Már az életem része.

Viszont az is megviselt, hogy Danny csinálta ezt... Az, akit már gyerek korom óta ismerek... Akivel mindig is jóban voltam, és akiről azt hittem, hogy megbízhatok benne. Ezt is fel kell dolgoznom, hogy a barátom az ellenségemmé vált. Mert amit tett, az túl ment minden határon. Mindenen.

Ma pedig meglátta, hogy smst kaptam Sharontól... Hát igen, nem most kellett volna ezt meglátnia, főleg nem ilyen állapotban. Nem tudom, hogy mennyire hiszi el hogy nincs semmi köztünk... Hiszen tényleg elég félreérthető az az interjús ügy, és most az smsek... De nincs köztünk semmi! Jó barátok vagyunk, ennyi az egész... Hogy magyarázzam ezt el neki? 
Bár nem nagyon hinne nekem sehogy se... És igaza van... Nem tudom mi van velem mostanában... Teljesen más lettem amióta Sara ideköltözött... Állandóan féltékeny vagyok, de amikor ő féltékeny, azt nem tudom megérteni... Mi van velem?! Talán lazítanom kéne... Dehát most lazítottam 3 hetet, hiszen karácsony óta itthon pihenek... Talán el kéne vinnem Sarat valahova... Igen, ez jó ötlet. Csak ő és én, senki más.Ez talán jót tenne mind a kettőnknek, mert lássuk be, mostanában nem alakulnak a legjobban a dolgok köztünk... És hiányzik. Hiányzik nekem, hiszen olyan közel van hozzám, s mégis olyan távol... Szükségünk van egymásra. Legalább is nekem mindenképpen szükségem van rá. Ezen a mostani helyzeten változtatnom kell. Nekem. Nem várhatom el tőle, hogy ő változtasson rajta, hiszen ő ideköltözött értem, otthagyott mindent, és én mit adtam neki? Egy iPhonet. Szép Zayn, szép... Remélem meg tud majd bocsátani nekem... Mert ha még valami rossz történik vele, én nem tudom mit csinálok... Annyira fontos nekem, mint még soha, senki nem volt... És annyira a kedvében akarok járni, de valahogy sosem sikerül mostanában... Mi van ha tényleg megun majd? Ha tényleg haza akar majd menni? Tennem kell valamit, de egek, erre mért csak most jövök rá?

Ezen agyalok már amióta elviharzott itthonról. Utána mentem, de nem találtam sehol... Annyira aggódok. Hiszen alig ismerni Bradfordot, mivan, ha ismét összetalálkozik a "barátaimmal", és még nagyobb baj éri... Igaz, mondtam Jazadenak hogy elment, aki szintén kiakadt rám, hogy mért nem mentem rögtön utána, de én sem értem. Fogalmam sincs mit miért, vagy mit miért nem csinálok... Jazade rögtön utána ment, és abban bízok is, hogy ő megtalálja...
Remélem jól van. De muszáj gondolkoznom. Muszáj egy kicsit egymagamban lennem, hogy át tudjam gondolni mindazt ami történt, és azt, amit tenni fogok. Igazából megértem hogy elment itthonról, talán neki is gondolkodásra van szüksége... De hát ez nem jó jel, mi van ha meggondolja magát, és haza akar majd menni? Akkora hülye vagy Zayn, régen ezt egyből tudtad... Mi van velem? Egy biztos, hogy szeretem Sarat, és bármit megtennék, hogy boldog legyen velem. Meg is teszem az első lépést. 

Felvettem a dzsekimet, és elmentem a legközelebbi virágárushoz, s közben elszívtam 2 szál cigit... Muszáj volt.. Útközben megállított egy rajongó... Pont nem ez volt a pillanat, amikor kedvem lett volna hozzá, de eszembe jutott mindaz, aki ma vagyok, és ezért mindig is hálás leszek, úgyhogy megerőltettem magam, és jókedvet mutattam felé. Csináltam vele egy képet, adtam neki aláírást, ő pedig iszonyú hálásan megköszönte. Viszont volt egy megjegyzése, ami elgondolkodtatott...
- Ez - mutatott a cigimre - Nem tesz jót neked. Te is tudod. A saját érdekedben, vigyázz magadra. Az egészség nem minden, de a minden egészség nélkül semmi. - mondta, majd mosolyogva és vidáman elsétált. Milyen igaza van... Mindenem megvan... És mégis tönkre akarom magam tenni... De vajon mit is jelent nekem a minden... 
Ezekben a gondolatokban elmélyültem, s amikor a virágárushoz értem,vettem pár szál liliomot, mert tudom, hogy az a kedvenc virága. Remélem örülni fog neki, és helyre tudjuk hozni az elmúlt napok feszültségét...
Ültem a szobámban és mosolyogva szagolgattam a liliomok illatát, amikor lentről Jazade hangos, és baljós hangját hallottam, ahogy a nevemet kiáltja.