32. fejezet - Bonyodalmak

Sziasztok! Itt az új rész, remélem ez is tetszeni fog! :) Annyira, de annyira köszönöm a kommenteket, nagyon jól esnek, tényleg! :] Továbbra is várom a kommenteket és szavazatokat! Jó olvasást xxx

Lefagyva álltam az asztal fölött, és bámultam a telefont. Még ez is?! Nem volt elég a tegnap este? 
De mi van, ha túlreagálom? Mi van, ha ő csak egy régi ismerős, barát? De akkor mért smsezget vele ennyit?

- Valami baj van? - hallottam a konyha ajtajából Zayn hangját, és rögtön mellém sétált. Éreztem ahogy teste megfeszült. Megfordultam, és a szemébe néztem.
- Ki... ez a Sharon? - kérdeztem nyugodt hangon, hiszen még nem voltam biztos a dologban.
- Őő... egy feltörekvő énekesnő... Nem hallottál még róla? Ő is itt él Londonban, és a fiúkkal összebarátkoztunk vele... - mondta, és nem tetszett, hogy nem tudott a szemembe nézni. Kerülte a tekintetem.
- Nem, nem hallottam még róla. De majd utána nézek. - mondtam kicsit megvetően, és kisétáltam. Nem esett jól ez az előbbi szituáció. Forgatta a szemét, alig találta a szavakat... Utána nézek ennek a Sharonnak.
Felmentem az emeletre, és bekapcsoltam az asztalon lévő laptopot, ma már másodszorra.
Beütöttem a YouTubeba hogy Sharon, de nem tudtam hogy sokra megyek-e vele, hiszen a vezetnék nevét nem tudom.
A harmadik videónál megakadt a szemem; a One Direction egyik interjúja volt kitéve. Egyből rákattintottam. Néztem a videót, egy ideig semmi érdekes nem volt benne. Aztán amikor mindegyik fiúnak feltették a kérdést, hogy melyik híres nőt hívnák el randizni, szinte összezuhantam. Az elpirult és vigyorgó Zayn Malik azt nyilatkozta, hogy Sharon Tannie az, akivel szivesen elmenne egy esti vacsorára, és egy sétára. Megnéztem a videónak a feltöltési dátumát. Tavaly október 26. Ekkor Zayn itt volt Angliában, én pedig Magyarországon voltam, de már együtt voltunk. 

Mintha valami összedőlt volna bennem. Nem gondoltam, hogy megcsalt, vagy hogy meg akar csalni, de ez az egész egyáltalán nem tetszik. Olyan féltékeny lettem, mint talán még soha. Ráadásul ez a Sharon egyáltalán nem csúnya... Sőt, kifejezetten szép. Mi vagyok én hozzá képest? 
Ismét elfogott a kisebbség érzés, és úgy éreztem magam, mint aki egyáltalán nem érdemli meg Zaynt. De hát mért is érzek én így? Hiszen Zayn az, aki egy másik lánnyal smsezget, egy olyannal, akiről azt nyilatkozta, hogy randizna vele. Talán neki kéne így éreznie...

Ekkor lassan kinyílt az ajtó, és Zayn lépett be rajta. Meglátta, hogy Sharonról nézek képeket... 
- Sara, mit csinálsz? - kérdezte ijedten.
- "Szívesen randiznék Sharon Tannievel, őt vinném el egy esti vacsorára, egy sétálgatásra, vagy esetleg moziba." - idéztem az interjúban mondott szavait. Az állkapcsát összeszorította, és feszülten nézett felém.
- Sara, nyugi már! Nincs semmi köztünk, hinned kell nekem. Megkérdezték hogy ki az, akit elvinnék, és őt mondtam, mert jó barátom. De nehogy azt hidd már, hogy több is van köztünk! - emelte fel a hangját.
- Ez amit mondtál, egyáltalán nem úgy hangzott, mintha "jó barátok" lennétek... És Zayn, ez az interjú akkor volt, amikor eljöttetek Magyarországról, és telefonon keresztül szenvedtünk egymással... Szóval ekkor én már felbukkantam. Tudhattad volna hogy meglátom, nem tudtál volna csak annyit mondani,hogy "nincs ilyen"? - kérdeztem, és a torkom elszorult a gombóctól, ami egyre növekedett, és könnyeket hívott a szemembe.
- Sajnálom... - mondta elfojtott hangon - Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire rosszul fog esni...
- Nem gondoltad volna?! - álltam fel - Zayn, mi van veled? - kiabáltam, és kiviharoztam mellette az ajtón. Lementem a lépcsőn, felvettem a dzsekimet, és kimentem az útra. Fogalmam sem volt hogy merre akarok menni, csak menni akarok, és nem akarok megállni.

Zayn eddig egyáltalán nem ilyen volt. Fogalmam sincs hogy mi van vele. Talán ez az amitől féltem? Hogy amikor két ember együtt él, akkor mutatkoznak meg a legjobban a hibái az embernek? Oké, lehetnek hibái, de ez nem hiba, ez egy orbitális görénység, hogy miközben Magyarországon barátnője van, addig a nyilvánosság úgy tudja, hogy egy bizonyos Sharonnal szeretne randizgatni... Oké, hogy én nem akartam, hogy tudjanak rólam a világban, de ez nem azt jelenti, hogy rögtön keresni kell olyat, aki fel is vállalja a kapcsolatukat... Én felvállalom, nem erről van szó, és ezt ő is nagyon jól tudja... A francba a sajtóval, és ezzel az egész híresség dologgal!
Csak mentem, siettem, de nem tudtam hová. Annyira megbántott ezzel az egésszel...
Ahogy gyors lépteim haladtak, egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon. Megijedtem.
- Hé, nyugi Sara, én vagyok az! - nevetett - Rossz a lelkiismereted?
- Scott, de megijesztettél! - ütöttem játékosan a vállába.
- Hova sietsz így egyedül?
- Igazából nem tudom... - mondtam, s lehajtottam a fejem.
- Történt valami? - kérdezte, és hátrébb lépett, hogy jobban szemügyre vehesse szomorú arcom.
- Hát... - gondolkodtam. Nem tudtam, hogy elmondhatom-e neki, de valahogy megbíztam benne. Ő volt az, aki a legszimpibb volt, amikor legelőször találkoztam Zayn baráti körével. Úgy sem lehet belőle bajom... - Ha összejöttél volna valakivel aki messze lakik, és egy időre külön lettetek volna, mondtál volna olyat egy interjúban, hogy melyik énekesnővel mennél randira? És az még rátenne, hogy már együtt élsz a barátnőddel, és továbbra is smsezel vele? - bukott ki belőlem minden. Igazából most így utólag bánom, hogy nem olvastam el azokat az smseket...
- Micsoda?! Ezt Zayn csinálta? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Ő a barátom, nem? - kérdeztem lehangolva. Leültem egy közeli padra, és hagytam, hogy könnyek gyűljenek a szemembe. Scott szintén leült mellém.
- Őszintén? Nem, nem csinálnék ilyet. - mondta határozottan.
- Akkor ő mért tette? Szerinted nem reagálom túl? Csak tudod annyira rosszul esett... - mondtam elhalkuló hangon.
- Már hogyne esett volna rosszul? Ez... görénység. - mondta ugyanazt a szót, amire én gondoltam, és ettől elmosolyodtam. Viszont ahogy felfogtam amit mondott, a könnyek lassan elkezdtek végigcsorogni az arcomon.
- Jajj, ne sírj már. Minden rendben lesz. - jött egy kicsit közelebb a padon. 
- Valami baj van? - hallottam egy nagyon ismerős hangot, kicsit messzebbről. Ahogy felkaptam a fejem, Jazade éles, és gyanakvó pillantásával találtam magam. Álltam a tekintetét, és sértődött arcot vágtam. Valószínűleg ő még nem tudja, mi történt...
- Baj az van. - mondtam közömbösen. Most biztos azt hiszi, hogy Scottal flörtölgetek... Kezd elegem lenni.
- Beszélhetnénk? - kérdezte, és vetett egy célzó pillantást Scottra.
- Én most megyek akkor. És nyugi Sara, minden rendben lesz. - tette a vállamra a kezét, totálisan barátian.
- Köszönöm Scott. - mosolyogtam rá, majd felállt, és adott egy pacsit Jazadenak, majd elment. Jaz leült mellém.
- Szóval? - kérdezte kicsit szemrehányóan.
- Ismered Sharont? - kérdeztem élesen, de nem néztem rá. Nála is éreztem, hogy kicsit megfeszült a teste.
- Ismerem. - válaszolta egyszerűen. 
- Szóval ismered. 
- Ismerem. És?
- Arról is tudsz, hogy Zayn szívesen elvinné egy esti vacsira, vagy moziba? Ráadásul smsezget vele? - kérdeztem kicsit hangosabban. 
- Ennyire nem bízol Zaynben? - kérdezte összeszűkített szemekkel.
- Már hogyne bíznék?! Itt nem arról van szó, hogy meg akar csalni! Hanem arról, hogy ezt eltitkolta, ráadásul mit gondolt, hogy fog ez nekem esni? Igen! Rohadtul féltékeny vagyok! - ismertem be talán kicsit túl hangosan.
- Scott mit csinált itt? - kérdezte, mintha meg sem hallotta volna az előbbi kitörésemet.
- Összetalálkoztunk. Nem mindegy? - néztem bele szúrós szemébe.
- Ne akarj visszavágni neki, mert nincs miért. Bízz benne inkább, nem lehetnek lány barátai?
- Jazade, egyáltalán nem erről van szó! Hát nem érted? A francba, talán tényleg jobb lenne ha hazamennék! - kiáltottam, és nagy lendülettel felálltam a padról. Kiszaladtam az utcára, ahova nem kellett volna, főleg nem szétnézés nélkül. Egy nagy fékezést hallottam, én pedig bevertem a fejemet a betonba.