2. Évad 11. Fejezet - Részlet

Sziasztok! :)

Nem nagyon volt még időm megírni a teljes fejezetet, viszont mindenképpen akartam hozni valamit, ezért most egy rövid részlettel szolgálhatok nektek. Remélem tetszeni fog, nem olyan eseménydús, de az ezután következő fejezetek bepótolják majd. ;)

Amint tudom, hozom a teljes fejezetet, igyekszem. 
Ja, és nagyon nagyon köszönöm a díjakat amiket tőletek kapok! Sajnos nem tudom kitenni, mert csak pár blogot olvasok, azoknak pedig már többször is tovább adtam a díjat, úgyhogy inkább csak megköszönöm :) Nagyon jól esik! :)
Na, nem húzom tovább az időt. Véleményeket hagyni a kommentárokban mindig ér. Jó olvasást xxx♥

Mikor hazaértem, a táskámat levágtam a földre, magamat pedig a fotelbe. Felhúztam a lábaimat és a karjaimmal átkulcsoltam a térdem, és a lehető legsértődöttebb arcot vágtam.

A durcázásomat a telefonom csörgése szakította meg, aminek nagyon örültem jelen pillanatban.

- Halló? 

- Szia Édes. - hallottam meg egyetlen szerelmem rekedtes hangját. Elmosolyodtam. 

- Szia. - suttogtam vissza lehunyt szemekkel.

- Miújság? Minden rendben otthon?

- Igen, persze. Ma voltam táncolni, és... és... meg beszéltem Viviennel tegnap este, úgyhogy minden oké. - mondtam a lehető legvidámabban, ahogy csak tőlem telt. Nem akartam szólni neki a közellenségemről. Jobb, ha egyenlőre nem tud róla. Most legyen ott a munkában 100%-osan. 

- Helyes. Van egy jó hírem. Holnapután kora délután már otthon leszünk. - hallottam a hangján hogy mennyire fáradt, és mennyire feldobja ez a tudat.

- Hála a jó égnek! - csúszott ki belőlem kicsit gyorsabban mint kellett volna.

- Tuti, hogy minden oké? - nevetett.

- Persze, persze. - dörzsöltem meg a homlokom.

- Alig várom hogy lássalak. - suttogta rekedt, mély hangján, és ez annyira beindított, hogy ha itt lett volna előttem, egy másodperc sem kell és ráugrok. Sóhajtottam egyet.

- Én is. - kis szünet. - Hiányzol. - mondtam olyan halkan, hogy csoda ha meghallotta.

- Te is nekem, hidd el, iszonyú nehéz nélküled dolgozni. De jobb, hogy otthon maradtál. Így legalább senki nem fogja a gyanút, hogy együtt vagyunk.

- Uggh. Kérdezgettek?

- Hát, ami azt illeti, a szokásostól eltérően többször kérdezik hogy melyikünknek van barátnője.

- Sajnálom. Tényleg, nézd, elmondhatjuk nekik, nem kell... - mondtam, de itt félbeszakított.

- Shh! Megtartjuk a titkot, ameddig lehet.Rendben?

- Rendben. - sóhajtottam.

- Na, most mennem kell, ne haragudj. Amint tudlak, hívlak. Szeretlek.

- Én is téged. Vigyázzatok magatokra, oké? A fiúkat puszilom.

- Átadom. Te is vigyázz. - és a vonal megszakadt. Erre a pár percre éreztem újból, hogy élek. Mármint hogy élet van körülöttem. Egy pár percre újra megszínesedtem, de most, hogy már nem hallom a hangját, újra elhalványultam. Újra visszakerültem a csendes, nagy házba. Egyedül.

Egyre jobban az agyamra megy ez az egyedüllét. Talán csak Byron teszi mégjobban elviselhetetlenné, de az bizonyos, hogy a magány nem nekem való.

Felálltam, hogy kimenjek a konyhába vacsizni, de amint felálltam, hirtelen borzasztóan rossz érzésem lett.Egyszerre kiszolgáltatottnak, és gyengének éreztem magam. 

Valaki figyel. Valaki itt van.

A testemen egy különös, de iszonyú borzongás futott végig. A félelemtől alig tudtam megmozdulni. Amint észbekaptam, körbe kezdtem forgolódni, és jól megnézni mindent. De nem láttam sehol senkit. Odamentem az ablakhoz, és minden függönyt gondosan behúztam. A lemenő nap narancssárga fénye játszadozott a selyemfüggöny redőin, ahogy elhúztam őket. 

Amint biztonságban éreztem magam, a félelem eltűnt.Ez a paranoia egyre rosszabb. Ugyan ki figyelne? Nem jár erre senki. Ez London egyik legeldugottabb helye. Senkinek sejtése sincs, hogy itt lakhatnak a fiúk. A kapun senki nem tud bejutni, hiszen bezártam. És ha átmászott? Valahol? Hátul esetleg? Ha bejutott és a fenyőfáknál bujkál?

Te jó ég, esküszöm nem vagyok normális. Hirtelen elkapott a pánik. Bárki, bárhogy bejuthat ide, ha akar. És lefotózhat. Akár meztelenül is. Itt vagyok. Egyedül. Egy hatalmas házban. Egyedül.
Lerogytam a kanapéra, és kitört belőlem a sírás. Nem hiszem el, hogy ez történik velem, amikor mindenem megvan. Én lehetnék az egyik legboldogabb lány a világon, erre ilyen problémáim vannak. Hülyeség.
Embereld meg magad, Sára! Hogy fogod bírni, ha az egész világ elé kikerülsz, és tudni fogják, hogy Zayn barátnője vagy? Milyen puhány vagy! Gyerünk! Azt akarod, hogy a világ egy ilyen törékeny, és sebezhető lányt lásson Zayn mellett? Le is fognak hurrogni az biztos! Na, gyerünk, állj fel, és vegyél bátorságot!

Elment az étvágyam. Evés helyett inkább rögtön a szobámba mentem, és lefeküdtem aludni. Szükségem van a pihenésre. Jobban mint bármikor máskor.