2. Évad 14. Fejezet - Nosztalgia

Sziasztok!
Úgy sajnálom amiért csak most tudtam új részt hozni nektek, de az utóbbi két-három hétben nem igazán kapott el az ihlet. De most itt az új fejezet, ami otthonos és hangulatos lett, de remélem nem fogjátok unni. Szerintem ez a fejezet már kellett a történetnek, remélem ti is így gondoljátok majd. :) Köszönök mindent, és most is várom a visszajelzéseket!:) Jó olvasást xxx

A lágy szél belekapott a hajamba, ahogy Brighton tengerpartján sétáltunk. Hűvös volt, de nem hideg, a nap már lassan a végét járta. A tenger hangos susogással mosta a partot, a sirályok körözve repültek a víz felett.
- Bárcsak ennek az egésznek sose lenne vége. - szólalt meg Zayn.
- Mármint minek? - fordultam szembe vele. 
- Ennek a pihenésnek. Ennek a pillanatnak. Nincsenek paparazzik, sikítozó lányok, testőrök... Most minden olyan tökéletes. Túl tökéletes, hogy igaz legyen. Hogy igaz maradjon. - sóhajtott, s fejem fölött bámulta a tengert. Néztem a szemét. A szeme fáradtságot, gondterheltséget mutatott. Megsimogattam a karját.
- Baj van? - suttogtam. Lenézett rám, és száját apró mosolyra húzta.
- Nincs. Csak fáradok. Tudod, imádom ezt az egészet. Azt csinálom amit szeretek, és minden kedvez nekem. Az emberek többsége szeret minket, majdnem minden rólunk szól. Rengeteg pénzt kapunk, a banda amiben vagyok magában foglalja a 4 legőrültebb és legjobbfejebb srácot akit valaha ismertem. A mendzsmentünk tök jó arc, az egész olyan hihetetlen. A karrierünk felfelé ível, és mégis úgy érzem, hogy az életem nem teljes. Állandóan utazok. Alig látom a családomat. Mostanában alig látlak téged. - ennél a mondatnál átment suttogásba, és fájdalmas arccal nézett rám. Végigsimított az arcomon. - Hol az életem? A saját életem? Amit nem igazgatnak, nem mondják meg hogy mit hogy csináljak benne. Nem tudnak róla emberek milliói, és nem követik éjjel nappal. Fáradok. - mondta ismét, és fejét lehajtotta, hogy ne lássam a szemében a csalódottságot. Elszorult a szívem. Tudtam hogy lesz ilyen időszaka is. Segítenem kell neki átlendülni ezen.
- Nehéz, én tudom. Vagyis, honnan tudhatnám, hiszen nem vagyok én ebben benne. De teljesen megértelek, és ha mással nem is, de próbálok azzal segíteni hogy erőt adok, és hogy akármikor velem vagy, az csak feltöltődés legyen. Ígérem. 
Felnézett rám. Most a szeme egészen mást mutatott. Csillogott, és még ha a szája nem is, de a szeme mosolygott.
- Köszönöm. Köszönöm hogy itt vagy nekem. Szeretlek.
- Köszönöm hogy elhoztál ide. Csodálatos ez a hely. Én is szeretlek. - adtam neki egy lágy csókot, majd kéz a kézben tovább sétáltunk.

Teljesen megértem hogy fáradt. De ez az a munka, amiből nem lehet kilépni. Ezt sajnos nem teheti meg. Nehéz időszaka van. Annyira sajnálom.

Este vacsoránál egy tengerparti étteremben ültünk. Már mindketten rendeltünk, amikor a pincér véletlenül valaki más rendelését hozta hozzánk.
- Nem ezt rendeltük. - mondta Zayn határozottan. - Nem igaz hogy nem tudnak odafigyelni! - emelte fel a hangját, a szeme szikrákat szórt.
- E-elnézést kérek, nagyon sajnálom, már hozom is. Elnézést! - a pincér vörösen távozott.
- Zayn, ne aggódj, csak egy kis félreértés. - kicsit furán néztem rá. Nem szokott ilyen lenni. Tényleg kimerült.
- Ne haragudj. - csak ennyit mondott, és már lassabban vette a levegőt.
Vacsi után felmentünk a hotelszobánkba. Ahogy beléptem a hálószobánkba, az ágyon egy csokor fehér liliom ült.
- Ezt nekem? - kérdeztem meglepetten. Zayn hátulról átkarolt, és a fülembe suttogta, hogy "A tiéd". A kezét lassan lecsúsztatta a derekamon, majd a ruhám aljánál megállapodott, és felfele kezdte húzni a selyem anyagot. Közben a fülembe halk sóhajokat hallatott, mire lehunytam a szemem, és szembe fordultam vele. Érzékien megcsókoltam, mire felemelt, és letett az ágyra a liliomok mellé. Egyre hevesebben csókolt ahogy rajtam feküdt, én pedig lassan elkezdtem lehúzni a pólóját. Ahogy izmos felsőteste elém tárult, teljesen izgatott lettem. Alig vártam, hogy az övé legyek, ő pedig az enyém. Rólam is lekerült a ruha, mire egy csodás éjszakát töltöttünk együtt.

***

A kis kiruccanásunk után vissza kellett térnünk Londonba. A fiúknak lassan újra dolgozni kellett menni, nekem pedig táncolni kellett volna járnom, amit az utóbbi egy hétben ellógtam. Az utolsó napokat együtt töltöttük otthon a fiúkkal.

Niall kint ült a kertben a hintaágyon, egy papírköteggel és egy tollal a kezében. Odamentem hozzá, kíváncsi voltam, hogy mit csinálhat.

- Leülhetek? - kérdeztem.

- Persze. - mondta, de még mindig a papírokat nézte.

- Mit csinálsz? 

- Ugh. Ne nevess ki, de próbálok dalszöveget írni. - összeráncolta a szemöldökét, és a toll végét a szájába tette.

- Miért nevetnélek ki? - kérdeztem mosolyogva, mert aranyosnak találtam ahogy Niall próbálkozik.

- Tudod, én még nem írtam egy dalt sem. Mármint segítettem már írni, de szeretnék egy olyan dalt az albumon, amit csak én írtam. Nem mintha önző lennék a srácokkal szemben, de tudod, néha úgy érzem, nem tudok zenélni. - arca kipirosodott, és félve nézett rám. Kínjában elnevette magát.

- Niall, de hisz te nagyszerűen gitározol. Mi az, hogy úgy érzed, nem tudsz zenélni? Olyan buta vagy! Te vagy a One Direction gyöngyszeme! A szőke gyöngyszem. - nevettem, majd átöleltem. - Kipróbálhatom? - kérdeztem a gitárjára mutatva, ami mellette feküdt a hintaágyon.

- Nyugodtan. - mosolygott, és láthatóan büszke volt, hogy valószínűleg ezután megkérem majd, hogy segítsen egy kicsit.

Megfogtam a gitárt, majd elkezdtem pengetni. Niall felnevetett.

- Már az is rossz, ahogy megfogod. Had mutassam meg. - elvette a gitárját, megfogta, és mutatta, hogy hogyan és mit kéne csinálnom. Mikor másodszorra odaadta, már meg volt elégedve a fogással. Viszont a hangok borzalmasak voltak. 

- Inkább hanyagolom. - mondtam elpirultan, és visszaadtam Niallnak a gitárt. - Játssz nekem valamit!

Niall rákezdett a Summer Love-ra. Olyan szép volt, ő maga, ahogy a zöldellő fák között ül egy hintaágyban, és tisztán, halkan énekel, s a gitárját pengeti. A látvány felért egy angyaléval is. Olyan büszke voltam Niallra. Annyira hálás voltam, hogy ismerhetem. Hogy a barátja lehetek. Hogy itt ülök vele és nekem játszik. Elmondhatatlan érzés volt.

Pár perc múlva kijöttek a fiúk is, kivéve Zaynt. Louis, Liam és Harry is bekapcsolódott az éneklésbe. És aztán én is, mivel minden dal szövegét kívülről tudtam.

- Hé, nincs is rossz hangod! - mondta Louis.

- Mi? Dehogy! - mondtam pirultan.

- Kéne egy lány tag is a bandába, nem fiúk?

- De, ez jó ötlet, mit szólsz? - kérdezte Liam nevetve.

- Abszolút benne vagyok. - nevettem én is velük.

- Bevesszük Eleanor-t meg Danielle-t is, és a végén mi leszünk az új S Club 7. - mondta Harry, mire mindenki felnevetett.

- Még nem is kérdeztük, hogy hogy érzed itt magad. - kérdezte Liam.

- Hát, ha komolyan gondoljátok a kérdést, és tényleg nem tudjátok, akkor elmondom, hogy nincs olyan lény, amely itt ne érezné magát fantasztikusan. - mondtam.

- Gondoltuk. Mind ezt mondja. - szegte fel az állát Lou, eljátszva hogy beképzelt.

- Emlékeztek, amikor először találkoztunk vele? Elájult. - nevetett Niall.

- Tényleg! Még Budapesten, a buszban. Mintha már évekkel ezelőtt lett volna. - emlékezett vissza Harry.

- Ja, meg mikor elszöktek éjszaka Zaynnel. Az kicsit para volt. - mondta Louis. 

- De az a videoklippünk lett az egyik legsikeresebb. - kacsintott rám Liam. 

Ahogy visszaemlékeztek a forgatás pillanataira, elszorult a szívem. Én csak néztem őket mosolyogva, és olyan felfoghatatlan pillanat volt. Mind olyan csodálatosak. Előttem voltak a kicsivel több mint fél évvel ezelőtt történtek. Amikor megismertem őket. Azok a csodás napok. Minden olyan más volt. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen elképesztő útra fordul az életem.

- Amikor Kenny első nap azzal jött vissza a buszba, hogy a lány anyja nem engedi, hogy benne legyen a klipben. - mondta Louis gúnyosan nevetve.

- Hééé! Nem tehettem róla. Tudjátok milyen ideges voltam? Nem álltam szóba anyámmal. - mondtam sértődötten.

- Óóóó, képes voltál ilyenre értünk? - gúnyolódtak.

- Ha-ha.

- Jólvan tee! - karolt át Louis, és összeborzolta a hajam.

- Olyan hihetetlen hogy itt ülök veletek. - csúszott ki belőlem az igazság, és rögtön belepirultam.

- Jajj, nekünk is olyan fantasztikus érzés hogy a barátaid lehetünk. - mondta Harry elvékonyított hangon és túlzott lelkesedéssel.

- Naa! Nekem tényleg jó. De figyeljetek, sose szeretném, ha azt hinnétek hogy a hírnév miatt vagyok veletek. Tényleg bírlak titeket. Nagyon is. - mosolyogtam. 

- Hát ez megható. - nevetett Louis pár pillanat csönd után, mire megforgattam a szemem.

- Mi is bírunk téged Sara. Örülünk hogy Zayn ilyen barátnőd talált magának. - karolt át Liam. Ő volt az egyetlen aki képes volt átérezni a komolyságomat.

- Jajj Liam, ez olyan szép volt. - törölgette a szemét Louis. - De oké, bevallom hogy én is örülök a normálisságodnak. - kacsintott Lou.

- És én is. - szólalt meg Harry, mire összenéztünk, és mindkettőnk fejében ugyanaz járt. Hogy ő szerelmes volt belém. Az emlékek hatására elmosolyodtam, és Harry nyilván tudta, hogy mire gondolok, ő is elmosolyodott az emléken. És ez így volt jó. Jó érzés volt túl lenni azokon a napokon.

Niall újra rákezdett egy dalra, mire halkan megint énekelni kezdtünk. Az egész olyan hangulatos volt, mintha egy filmben lettem volna. Imádtam azokat a perceket.

- Amúgy nem tudjátok hol van Zayn? - kérdeztem hirtelen.

- Nem tudjuk. Bent maradt. - mondta Liam.

Felálltam, és bementem megkeresni. Viszont a földszinten nem találtam. Felmentem az emeletre, és mikor beléptem a hálószobánkba, megtorpantam. Zayn ruhában és cipőben feküdt az ágyon, és édesen szuszogott. A látvány melengette a szívemet, és késztetésem volt hogy odabújjak hozzá, de nem akartam felkelteni, így halkan bezártam az ajtót, és lementem, vissza a fiúkhoz.

Nyilvánvaló, hogy Zaynt viseli meg legjobban ez az egész. Szegény nagyon fáradt és kimerült. Szüksége volt erre a kis pihenésre, de szerintem még több sem ártana neki. Úgy sajnálom amiért ilyen nehéz neki. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezt megkönnyebbítsem számára.