37. fejezet - Valentin nap

Sziasztok, hát itt a fejezet amit ígértem, kicsit hosszú lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Várom a visszajelzéseket még az előző fejezethez is, és ehhez is! Nagyon vártam már ezt a fejezetet, remélem megérte. Jó olvasást ;) xx

- Micsoda?!?! - tátottam ki a számat, a szemeim pedig kerekre nyíltak.
- Na mit szólsz? - kérdezte lelkesen.
- Zayn! - kiáltottam, és hevesen megöleltem. - Ez komoly? Te jó ég, ennél szebb ajándékot nem is adhatnál! Annyira sajnálom hogy én elfelejtettem! - hajtottam le a fejem.
- Ne ezzel törődj már, nem is a te dolgod lett volna ezt megszervezni. - nevetett. - Örülsz? - lágyan az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem, kényszerítve, hogy gyönyörű barna szemeibe nézzek. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Szeretlek. Köszönöm. Nagyon köszönöm, ennél jobban nem is örülhetnék. - suttogtam. Féloldalas mosolyra húzta száját, majd megcsókolt. Lágyan és érzékien csókolt, és én pedig szédülni kezdtem csodálatos illatától és sima érintésétől. Ahogy kinéztem az ablakon, már a Doveri-szoros felett jártunk, így már nem sok kellet, míg odaérünk. Rettentően izgatott lettem, még sosem voltam Párizsban. Annyi mindennel megajándékozik az élet, fel sem tudom fogni! 

Egy háromnegyed óra múlva a gép leszállt Párizsban. Lassan lépkedtem le a lépcsőn, drámaivá téve a pillanatot, amikor a lábam eléri a párizsi földet. Amint leértünk, megöleltem Zaynt, és megcsókoltam.
- Ez a nap csak a miénk. Ma csak a tiéd vagyok, senki másé. - mondta egy centire az arcomtól. Elmosolyodtam, majd ismét megcsókoltam.
- Hová megyünk először? - kérdeztem lelkesen.
- Az Eiffel-toronyhoz. - mosolygott, a szívem pedig öröm himnuszát kezdte járni. Kézenfogva indultunk el az Eiffel-torony felé, amit én nem tudtam merre van, de Zayn látszólag határozottan indult el egy irányba.
- Zayn, mi lesz a paparazzikkal? - kérdeztem hirtelen.
- Nem tudják hogy itt vagyunk, ha valaki mégis észrevenne, majd figyelünk. Bízz bennem. - szorongatta meg a kezem.
Tovább sétáltunk, majd egy negyed óra múlva megláttuk az ég felé ékeskedő tornyot. Hatalmasnak látszott, szinte ijesztőnek, de mégis romantikusnak és hívogatónak. Az idő elviselhető volt, pont jó, mi mégis összebújva közeledtünk a torony felé.
Lifttel felmentünk a tetejére, igaz, hogy én remegő lábakkal álltam a padlón, Zayn karjai mindig biztonságban tartottak. 
Ahogy kiléptünk a liftből, csodálatos kilátás tárult elénk. Szinte egész Párizst be lehetett látni, a nap pedig delelőn járt, így csillogó sugarai csíkokban ragyogtak a levegőben.
- Ez csodálatos. - mondtam Zaynnek, aki a hátam mögé állt, átkarolt, állát pedig a vállamra helyezte.
- Te is az vagy. - mondta, majd megpuszilt. Nagy levegőt vettem, mert nem sok hiányzott, hogy ott fent, az Eiffel-torony tetején ne vessem rá magam.
- Te még csodálatosabb vagy. - mosolyogtam rá, és megcsókoltam. Hihetetlen ez a nap, mint a mesékben, úgy érzem magam mint egy hercegnő.
Csináltunk pár képet, majd a liftbe szálltunk, és elindultunk lefelé. Lent megálltunk.
- Most mire várunk? - kérdeztem, mire Zayn az órájára pillantott.
- Majd meglátod. - nevetett.
- Még több titok? - sóhajtottam.
- Örülni fogsz, meglátod. - ölelt át. Jól esett, ahogy erős karjai között lehettem. A testemen ismét a furcsa érzés szaladt át, és azt éreztem, hogy ennél jobban nem is szerethetném őt, őt, aki már szinte az életemmé vált. Aztán az érzés átváltott valami rosszra. Valami furcsán rosszra, és úgy éreztem, hogy el kell engednem Zaynt. Elhúzódtam tőle, majd körbenéztem.
- Mi a baj? - nézett rám, és az arcomat fürkészte.
- Nem tudom, rossz előérzetem van. - válaszoltam még mindig nézelődve.
- Nem hiába... - mondta Zayn, és elment mellőlem. Nem értettem mért mondta ezt, és utána mentem volna, de valami azt súgta, hogy ne. Ez a pár méter távolság is szinte fizikailag fájt, de aztán rájöttem, hogy mért is kell távol lennünk egymástól. Egy csapat vigyorgó lány közeledett gyors léptekkel Zayn felé. Amint feleszméltem, én is távolabb mentem, s minden lépésemet erőltetnem kellett, ami Zayntől távolabb vitt. Néztem, ahogy a lányok képeket csinálnak vele, és aláírást kérnek. Szokatlan volt ez számomra, és féltékeny lettem, igen, de tudtam, hogy bíznom kell Zaynben. 
Pár perc után Zayn elkezdett keresni szemeivel, majd amikor megtalált, szólt a lányoknak, akik vidáman mentek el tőle. Amikor már tisztes távolságban voltak, odajött hozzám. 
- Ne haragudj. - puszilt meg.
- Ugyan már, semmi baj. - öleltem meg. - De mire várunk még? - kérdeztem értetlenül. Zayn körbenézett, majd elmosolyodott.
- Mostmár semmire. - mondta, és én abba az irányba néztem, amerre ő, s nem hittem a szememnek. Liam és Louis közeledett Eleanorral és Daniellel az oldalukon. A kezemet a számra tapasztottam, hogy ne sikítsak. Zayn elkezdett nevetni a reakciómon, és ahogy Liamék közelebb értek, ők is nevetni kezdtek rajtam. Nekem viszont egyáltalán nem volt nevetséges az egész, annyira szégyelltem magam amiért nem tudok megszólalni. Valamit csinálj már te hülye - szólt a hang a fejemben. Gyorsan elvettem a számról a kezemet, és próbáltam normális fejet vágni.
- Te. Jó. Ég. - dadogtam.
- Sziasztook! - köszöntek vidáman.
- Szia Sara, én Danielle vagyok, örülök hogy megismerhetlek. Sokat hallottam már rólad. - mosolygott Danielle és kezet nyújtott. Félősen kezet ráztam vele, majd elnevettem magam.
- Ne haragudjatok, de annyira szokatlan és hihetetlen ez az egész, áá... - mondtam és lesütöttem a szemem.
- Semmi baj. - nevetett csengő hangon Eleanor. - Én Eleanor vagyok, és én is nagyon örülök hogy megismerhetlek. Alig vártuk már, hogy találkozhassunk, és tényleg olyan csinos vagy, mint ahogy azt a fiúk mondták. - kuncogott, én meg gondolom úgy elpirultam, mint egy paradicsom. Iszonyat zavarba jöttem ettől, hiszen ők élőben még gyönyörűbbek, mint képen. Hihetetlen milyen alakjuk van, és milyen fantasztikusan szép arcuk van. Elkapott a kisebbségi érzés...
- El sem tudjátok hinni, hogy én mennyire örülök, hogy megismerhetlek titeket. Ez írtó hülyén fog hangzani, de rengeteget írtam nektek Twitteren és mindig csak álmodtam erről, és most itt vagytok és fuu. Ne haragudjatok tényleg... - temettem az arcomat a tenyerembe. Mekkora hülye vagyok, mi ez a szöveg?! Szedd már össze magad!
A lányok felnevettek, majd észrevettem, hogy Zayn, Liam és Louis is szinkronban nevetnek rajtam. Hát nagyszerű.
- Na arra gondoltunk, hogy most elmehetnénk közösen ebédelni egyet. - jött oda mellém Zayn, és átkarolt.
- Remek ötlet. - mosolyogtak Daniellék. Még mindig nem fogtam fel hogy itt vannak előttem. Még egyszer átélem azt a napot, amikor először találkoztam a fiúkkal.

Elindultunk valamerre, majd nemsokára megérkeztünk egy étteremhez. A hely előkelő volt, és nagyon hangulatos. Az utcákon nyüzsögtek a párizsi emberek és a szerelmesek. Iszonyúan jól éreztem magam, ebéd közben rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól kijövünk a lányokkal. Hihetetlen ez az egész. Az ebéd pedig fantasztikusan finom volt, és annyira jól telt, hogy alig hittem el, hogy nem álmodok. A lányokkal számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy mindenképpen találkozunk még. Ebéd után elköszöntünk egymástól, és minden pár ment a saját útján kettesben.
- Vajon szegény Niall és Harry hogy érzi most magát? - tettem fel a költői kérdést, mire Zayn elhúzta a száját, de nem válaszolt.
- Na, hogy tetszett az ebéd? - kérdezte pár perc után.
- Egek, annyira ciki voltam... Szólhattál volna előre és akkor felkészülök vagy valami, de annyira gáz voltam... Viszont a lányok írtó rendesek, és hihetetlenül jól érezem magam, Zayn, nem tudom elégszer mondani, hogy köszönöm ezt a napot. - megálltam, és szembe fordultam vele. 
- Mindent érted csinálok. És hidd el, ez életem egyik legszebb napja. - ölelt át, és alig hittem el, hogy tényleg ilyet mond. Megcsókoltam, annyira szerettem, olyan tűz égett bennem, amit jelenleg nem tudtam volna elképzelni, hogy kialszik. Szeretem, szeretem, szeretem.
- És most hová megyünk? - kérdeztem a csodás csók után.
- Most sétálhatnánk egyet, aztán lassan mehetnénk a szállodába. - mondta.
- Mi? Szállodába? Itt maradunk? - kérdeztem meglepetten. Komolyan itt maradunk?
- Hát persze. - kacsintott rám.
- Ezt nem hiszem el. - ugrottam a nyakába. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire jól érzem is most magam.

Sétálás közben beszélgettünk, csináltunk képeket, megnéztük a Diadalívet, és még ennél is jobban megismertük egymást. Gyerekkori emlékekről beszélgettünk, sőt, szó esett az érzelmeinkről is, és egy nagyon mély és őszinte beszélgetést folytattunk. Jól esett kimondani az érzéseimet, teljesen őszintén, annak, akiben megbízok. Viszont a sok sétálásban elfáradtam, és alig vártam már, hogy megérkezzünk a szállodába, ami nem volt messze tőlünk. A hotel nem volt hatalmas, de nagy és magas, modern, mégis mintha titkos lenne. Tökéletes hely volt számunkra. Megkaptuk a szobánk kulcsát, majd amikor felmentünk, elállt a lélegzetem is. A hatalmas szoba terasza az Eiffel-toronyra nyílt, ami már csodásan volt kivilágítva, így alkonyatkor. A hatalmas nappali modern bútorokkal volt berendezve, a halvány, élénk színek játszadoztak egymással. Magasan voltunk, nagyon magasan, így messze elláttunk.
- Itt várj meg, mindjárt jövök. - mondta, azzal kiment a szobából. Vajon hova ment? - tettem fel magamban a kérdést. Miközben ő lent volt, én szétnéztem a szobában, kimentem a teraszra és bámultam a gyönyörű panorámát, ahogy nap lassan ereszkedik le a torony mögé.
- Mehetünk vacsorázni? - szólt Zayn mögöttem.
- Ilyen ruhába? - néztem magamra.
- Fordulj meg. - nevetett, majd megláttam, ahogy egy gyönyörű kék estélyit, és egy öltönyt tart a kezében.
- Ez meg honnan van? - kérdeztem, s ma már nem tudtam elképzelni, hogy ennél is több meglepetés érjen.
- Rendeltem. Na, de gyere, vedd fel. - Nem hittem el. Egyszerűen nem hittem el.
Gyorsan felöltöztem, s felvettem a magassarkú cipőt, ami hozzá járt.
- Gyönyörű vagy. - mondta már az öltönyében, s átnyújtott egy vörös rózsát, majd közel húzott magához.
- Köszönöm. - suttogtam, s elérzékenyültem egy kicsit, majd adtunk egymásnak egy szájrapuszit, s kézenfogva mentünk le a hotel éttermébe. 

A vacsora szintén mennyei volt, s a társaság felbecsülhetetlen. Még sose tett ilyet értem senki, s annyira fantasztikus amit értem tesz. Miután visszaértünk a szobába, fáradtan, de mégis boldogan sétáltunk ki a teraszra beszélgetni.
- Köszönöm ezt az elképesztő napot. Nem is tudod, mennyire megleptél, és hogy mennyire jól éreztem ma magam. Ennél jobban nem is alakulhatott volna. - mondtam hálásan.
- Örülök, hogy jól érezted magad. Hidd el, én is legalább annyira jól éreztem magam, mint te. Annyira elképesztő veled lenni. Még sose éreztem ilyet. Annyira... más. - jött közelebb, s magához húzott.
- Szeretlek. - suttogtam. - Teljes szívemből.
- Szeretlek. - mondta vissza, majd megcsókolt. Érzelmekkel teli csók volt, lágy, és kellemes. Majd ahogy Zayn keze átölelte a hátam, és elkezdte simogatni, kicsit hevesebben csókoltuk egymást. Átkaroltam a nyakát, és hozzá szorítottam a testem az övéhez. A keze végigcsúszott a hátamon, majd megállt a fenekemen, én pedig beletúrtam a hajába, és egy halk sóhajt hallattam egyre hevülő csókunk közben. Zayn a korláthoz nyomott, és egyre gyorsabban csókolt. Úgy, mintha ez lenne az utolsó, mintha nem lenne holnap, úgy szorított, és úgy növelte bennem a vágyat iránta. Még többet, és többet akartam belőle, majd egyszer csak a combjaimat megemelte, és ráültetett a korlátra. Egyszerre féltem, és egyszerre akartam őt, és a vágy csak növekedett bennem. A csókunknak nem szakadt vége, s én vágyódtam utána, mert sose volt belőle elég. Egyszer csak elhúzódott, és pár centire az ajkaimtól suttogni kezdett.
- Bízol bennem? - kérdezte levegő után kapkodva.
- Bízok benned. - válaszoltam lihegve, majd ismét neki estem. Zayn még közelebb jött, kezeivel a hátamat támasztotta, majd a korláton ülve elkezdett hátrafele dönteni. Lábaim és kezeim megfeszültek, és féltem a hatalmas űrtől alattam, de bíztam Zaynben, és hagytam, hogy azt csináljon velem, amit csak akar. A csók után a nyakamat kezdtem csókolni, én pedig halkan nyögtem közben. Még mindig a levegőben volt a fél testem, miközben Zayn érzékien simogatta a korláton ülő combjaimat. Egyszer csak leemelt a korlátról, s ágyékát a medencecsontomnak szorítva, az ölében vitt be a szobába. Lábaimat a dereka köré fontam, s beletúrtam a hajába. Közben izgatottan csókoltuk egymást, s mikor beértünk a szobába, Zayn letett az ágyra, mint egy törékeny tárgyat, amire annyira vigyáz. Rám feküdt, és tovább csókolt, s simogatott, majd elkezdte felhúzni a ruhám. Én sem bírtam tovább, így elkezdtem kigombolni az ingét. Csak ő volt és én, senki más, és most nem zavarhatott meg senki. Lerántottam róla a nyakkendőt, majd az inget, s csupasz testén simítottam végig tenyeremet. Zayn teste megfeszült, majd levette rólam a ruhát, s a ruha nyomait csókkal illette. Az övé voltam, teljes mértékben csak az övé, és ő is az enyém, és egy ketten eggyé váltunk. Levette a nadrágját, majd ismét rám feküdt, s röviden megcsókolt. 
- Biztos akarod? - kérdezte, és a sötétben is láttam a vágytól csillogó szemeit. 
- Akarlak. - suttogtam vissza, majd gondolkozás nélkül nekiestem. Lerángattam a boxerét, ő pedig a melltartómat és a bugyimat, majd egy vágyakkal teli, heves, és tökéletes éjszakát töltöttünk együtt.