36. fejezet - Meglepetés

Sziasztok!:) Sajnálom hogy ilyen ritkán hozom a fejezeteket, de ez a hét nagyon sűrű és sietős volt, hiszen tegnap ballagtam... És tudom hogy az előző fejezet nagyon unalmas lett, ezért elnézést is kérek, és ez sem lett a legjobb, de a következő fejezet megígérem hogy nem lesz ilyen átlagos:) Továbbra is nagyon várom a visszajelzéseket, valamint köszöntöm az új olvasóimat, remélem nekik is elnyerik a tetszésüket a fejezetek:) Köszönök mindent, sokat jelent!:) Valamint van egy meglepetésem, lehet, hogy még ma jön még egy fejezet, vagy ha nem jön össze, akkor legkésőbb holnap... ;) Na kellemes olvasást xxx

Egy könnyű, édes csókra ébredtem. A fülemet tompa csörömpölés és pakolás ütötte meg.

- Jó reggelt. - suttogott a fülembe egy rekedtes hang.

- Jó reggelt. Hány óra? - nyögdécseltem, ugyanis még nem nyitottam ki a szemem, de nagyon fáradtnak éreztem magam.

- Nyolc... Sajnálom, de ha velünk akarsz jönni, akkor most kell felkelnünk... - mondta fanyarul. 

- Aaah - nyögtem egyet, majd belefúrtam az arcom a párnába.

- Nem muszáj jönnöd. - mondta Zayn.

- De, de menni akarok. Kíváncsi vagyok a munkátokra és nem akarok itthon maradni egyedül. - mondtam még mindig a párnába beszélve. Adott a fejem búbjára egy puszit, majd kikelt az ágyból. Pár perccel később én is követtem a példáját. Lassan, kómásan kimásztam az ágyból. Tényleg fáradt voltam. Lementem a lépcsőn, ahol a fiúk már felöltözve reggeliztek.

- Reggelt - préseltem ki az ajkaim közt. 

- Jó reggelt. - köszöntek vissza, majd elkezdtek vigyorogni.

- Mi olyan vicces? - kérdeztem.

- Fésülködj meg. - rendezte le ennyivel Niall. Vajon hogy nézek ki? Ajj neee...

- Nekem így is tetszel. - puszilt meg Zayn észrevéve szégyenletes arckifejezésemet, és egy morcos pillantást vetett a fiúkra. Mosolyogtam egyet, majd elkészítettem a müzlimet, amit pár perc alatt megettem. Utána felmentem, felvettem egy fekete cicanadrágot, hozzá egy hosszú, lila pulcsit. Bementem a fürdőbe, majd amikor megláttam magam, elszörnyedtem. Tényleg elég furán néztem ki... Gyorsan megfésülködtem, megmostam az arcom, majd natúr sminket kentem föl. Zayn még nem is nagyon látott smink nélkül, eddig mindig elintéztem, hogy legyen rajtam egy kevés...

Ezután felvettem az Ugg csizmámat, felkaptam a táskám, majd lesétáltam, és szóltam, hogy kész vagyok.

- Oké, akkor indulás! - kiáltotta Liam, miközben még mindenki szaladgált ide-oda. Mikor mindenki odagyűlt az ajtóhoz, Kenny lépett be rajta.

- Sara! - kiáltotta. 

- Kenny! Szia! De rég láttalak már! - öleltem meg hálásan. Ő az az ember, akinek nagyon sokat köszönhetek.

- Hogy vagy? De jól nézel ki. - bókolt.

- Soha nem voltam ennél jobban. És köszönöm. - mosolyogtam, majd elindultunk kifelé. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk egy rádiós műsor székházába.

Mikor megérkeztünk, furcsa érzés fogott el. Egy az, hogy mostantól hazudnunk kell, a másik pedig hogy a One Directionnel sétálok éppen egy interjúra. Hű...

Mikor beértünk, egy fiatal, mosolygós hölgy fogadott minket.

- Hello, nagyon szépen köszönjük hogy szántok ránk időt! Erre gyertek. - egy furcsa, végigmérő pillantást vetett rám, ahogy a fiúk közt sétáltam. Megijedtem, féltem, hogy elkezd majd sejteni valamit. Ezután elindult a folyosón, mi pedig követtük őt.

Beértünk egy kisebb terembe, ahol öt szék, és a székekkel szemben mégegy szék volt beállítva.

- Foglaljanak helyet. - intett nekik kedvesen az interjús hölgy, miközben ő leült az öt székkel szemben. Átlagos kérdéseket tett fel, hogy töltötték a karácsonyt, milyen érzéseik voltak ebben a pár hétben, mik a terveik a következő időre, majd amikor ahhoz a kérdéshez értünk, amit már több százszor feltettek, de mégsem vált unalmassá, elsápadtam.
- És kinek van barátnője közületek? - kérdezte szinte éneklő hangon a hölgy. Liam és Louis automatikusan feltette a kezét. Zaynnek megmozdult a keze, de aztán egy gyors pillantást vetett rám, majd tovább nézte az interjús nőt. A szívem kicsit felgyorsított, rosszul éreztem magam emiatt. De jelenleg semmiért sem vállaltam volna, hogy bemutatom magam a világnak. Erre fel kell készülni.
Ez az interjú után még egy interjúra mentünk, ahol szintén hasonló kérdéseket tettek föl, és ez így ment a következő három hétben is.

***

Amióta itt vagyunk Londonban, interjúkra járunk, és otthon vagyunk. Kenny szerint most eltelt pár hét, és most fog csak beindulni igazán a munka. Eddig csak internetes oldalaknak, újságoknak adtunk interjút, de ezután következnek a TV-s interjúk és a fellépések. Fáradtan aludtam el előző éjjel, nem is tudtam, hogy az interjúzás is lehet fárasztó. De ha még csak ezután jön a java, akkor meg kell edződnöm. 

Reggel ajtónyitásra ébredtem. A szemem csukva maradt, s tovább tettettem, hogy alszok. Az a valaki, aki benyitott egy pár pillanat után elindult az ágy felé, majd ráült. Valamit letett az ágyra, majd átkarolt, és adott egy lágy puszit ajkaimra. Az orromat tojás rántotta illat csapta meg.

- Jó reggelt. - suttogott a rekedtes hang, ahogy minden reggel. Testemet kirázta a hideg.

- Jó reggelt. - nyitottam ki lassan a szemem, s megpusziltam.

- Tudod milyen nap van ma? - kérdezte. Meglepődtem. Hosszasan gondolkodtam, de nem jutott eszembe semmi. Zaynnek már megünnepeltük a szülinapját, adtam neki egy karkötőt, s az estét egy partival töltöttük el. Az én szülinapom júliusban van, a többieké sem február 14.-én van... február 14... Gondolkodóan néztem rá, majd egyszer csak leesett... Zayn felnevetett, gondolom az arckifejezésemet végigkísérve kitalálta, hogy mire is gondolok...

- Lassan ki kéne kelni az ágyból, mert a gép nem vár meg minket... - kacsintott. - De előbb reggelizz. - mosolygott rám, majd odaadta a tálcát, amin az átlagos, de mégis a kedvenc reggelim volt tökéletesen tálalva. Tojás rántotta paradicsommal, borssal és fűszerekkel. De álljunk csak meg... Miféle gép?!?!

- Zayn, tisztára kiment a fejemből, hogy ma Valentin nap van! Annyira sajnálom, ne haragudj. De nagyon szépen köszönöm a reggelit. - csókoltam meg. - De most elárulnád, hogy milyen gép vár ránk? - néztem rá ijedten.

- Gondolod hogy el is mondom a meglepetést? - nevetett. - Na egyél, majd megtudod. - kacsintott rám ismét, majd megforgattam a szemem, és neki kezdtem a reggelinek. Borzasztóan éreztem magam amiért elfelejtettem a mai napot... Nem vettem neki semmit, sőt még csak nem is volt az eszemben! De az nagyon izgatott, hogy vajon hova akar vinni engem géppel?!

Gyorsan felfaltam a rántottát, majd Zayn parancsára felöltöztem, és kisminkeltem magam. Mivel Zayn nem volt hajlandó elmondani semmit, így azt mondtam, hogy nem érdekel, akkor majd szégyenkezik miattam, ha olyan helyre megyünk, ahova ki kéne öltözni... Megmondtam, hogy normális ruhában megyek, úgyhogy így kell elviselnie, mire ő bólogatott. Kifejezetten kezdett idegesíteni a hallgatása, de ugyanakkor el voltam olvadva, amiért így szervezi nekem a Valentin napot. Iszonyat jól esett.

Felvettem a fekete cicanadrágomat egy hosszú fehér felsővel, amire az volt írva, hogy "Love This Life", ehhez pedig a Saras, és a Z betűs nyakláncaimat. Erre egy szürke kardigánt vettem, majd felvettem a csizmámat, mert még mindig hideg volt, bár nem tudtam hova megyünk. Az arcomra egy alapsminket kentem föl, felkaptam a táskám és a dzsekim, majd készen álltam az indulásra. Lementünk a lépcsőn, ahol Niall és Louis már fent voltak.

- Jó szórakozást! - kacsintottak és kuncogtak. Szóval ők már tudják, hogy mit szervezett Zayn.

- Kösz. Nektek is, Louis, és add át Liamnek is a jókívánságom. - mondtam.

- Átadom. Na érezzétek jól magatokat. - mondták, majd Zayn kihúzott az ajtón.Kicsit úgy éreztem magam, mint egy vak, akit vezetnek, de nem tudja hová. Nagyon kíváncsi voltam, de zavart ez a tudatlanság.

- Na, most már elmondod, hová megyünk? - kérdeztem izgatottan.

- Majd a gépen. - mondta, s beszálltunk a kocsiba, ami már várt ránk a ház előtt.

 Kb. fél óra múlva a reptéren voltunk. Zayn egy kis géphez vezetett, minden szó nélkül. Beszálltunk, s meglepődésemre ketten voltunk az egész gépen. 

- Zayn! Ez komoly, hogy béreltél egy gépet csak nekünk? - kérdeztem majdnem sikítva. Ő csak nevetve ült le, és engem is leültetett mellé. A gép elindult, majd lassan felemelkedett a levegőbe. Nem volt időm félni, vagy bármire is koncentrálni, csak a célpontunk érdekelt, és az, hogy együtt töltöm a Valentin napomat vele.

- Szóval? Hová megyünk? - kérdeztem most már nagyon izgatottan. A szívem kiugrott a helyéről, az agyam pedig pörgött, és sorra próbálta kitalálni a helyeket, ahová elvihet.

- Párizsba! - vigyorgott rám lelkesen, a reakciómat fürkészve.