2. Évad 6. Fejezet - Éjszakai bevetés

Sziasztok!
Újra itt vagyok egy fejezettel, remélem nem késtem sokat. Igyekeztem minél hamarabb hozni, és most a szünetben is szeretnék hozni, talán többet is. :) Sok időt töltöttem ezzel a fejezettel, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket.
A kommentekről annyit, hogy olyanokat olvastam, hogy hű. Iszonyatosan jól esnek. Komolyan meghatódtam! Nem szeretek olyan lenni, aki olyanokat ír az olvasóinak hogy "szeretlek titeket" meg "miattatok csinálom az egészet", mert nem vagyok sztár. Nem akarok úgy viselkedni mint aki különlegesebb lenne nálatok, de mostmár értem, hogy nem tudok mást mondani! Annyira jól esnek azok a kommentek, hogy tényleg szeretlek titeket amiért ilyeneket írtok nekem, és tényleg ez inspirál és tényleg csak miattatok folytatom a blogot! Köszönöm szépen, nagyon hálás vagyok, azért a pár szóért is amit odaírtok a fejezet alá. Köszönöm nektek, jobbá teszitek a napjaimat :)
Viszont nem olvastam egy folytatást sem a Zayn szemszöges résznek, ezért ez még mindig áll. Kommentbe várom a ti verziótokat. :)
Képzeljétek, a blog túllépte a 45.300-as látogatottságot! Nagyon köszönöm, sose gondoltam volna! :) Ráadásul a statisztika szerint Szerbiából, Romániából, Szlovákiából, Amerikából (!), Ausztráliából (!), Svédországból és Ukrajnából is látogatják a blogot! Hihetetlen. A harmadik közlemény pedig, hogy a blog november 9.-én 8 hónapos lesz! Hihetetlen hogy ideáig eljutottam és ennyire tetszik nektek a blog! Nagyon hálás vagyok, sose gondoltam volna. Köszönök mindent :)
Na de nem is húzom itt tovább az időt, ne haragudjatok. Itt az új fejezet. Vigyázat, nagy feszültség! ;)) Jó szünetet nektek, és jó olvasást xxx

- Hát itt vagyunk. - álltam meg a házunk előtt nagyot sóhajtva, mire Zayn megszorította a kezem.
- Minden rendben lesz. - biztatóan rám mosolygott.
- Tudom. De ők... ők nagyon vészesek. - mosolyodtam el kínosan.
- Én is az vagyok. - nyújtotta ki rám a nyelvét, majd elindultunk befelé.
Hazafele Zaynnel átbeszéltük még párszor a dolgokat, elmondta hogy hogy jött ide, én meg elmondtam hogy mit csináltam itthon. Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. És ez nagyon hiányzott.

- Hahó! - kiáltottam át a házat, mire a válasz a konyhából jött.
- Szia kicsim! - köszönt alig hallhatóan anya. Odasétáltam hozzá, majd óvatosan belekezdtem.
- Anya, figyelj... Őőőm... Szóval... Zayn utánam jött ide Magyarországra. - itt tartottam egy kis szünetet, megvártam a reakciót. Elkerekedett szemek, félig felhúzott szemöldök és értetlen arc. Pontosan ezt vártam.
- Tényleg?
- Igen. És... Azt hiszem... Szeretném bemutatni. Apa hol van? - kérdeztem gyorsan hogy ne az utolsó előtti mondat maradjon meg benne...
- Apád fent van az emeleten. Hívd le. - mondta, s rögtön abbahagyta amit csinált. Kíváncsian, határozottan figyelt, és mostmár teljes egész lélekjelenlétével várt.
Szóltam apának, aki lejött, s neki is elmondtam, hogy szeretném bemutatni a barátomat. Apa komor, kicsit szigorú arccal várt, de tudtam, hogy nem lesz gond. Bíztam bennük. Ők sem szeretnék, ha megutálnám őket amiért rosszul bánnak Zaynnel.

Kimentem, és behívtam Zaynt.
- Hello! - köszönt Zayn.
- Szervusz! - köszönt apa, és összeszűkült szemekkel méregette Zaynt.
- Apa, Zayn nem tud magyarul, ezért én fogok fordítani. 
- Rendben. - mondta, majd közelebb lépett Zaynhez, és egy halvány mosoly keretében kezet nyújtott neki. Zayn rögtön elmosolyodott, és viszonozta a gesztust.
- Nagyon örül hogy végre megismerhet titeket. - fordítottam apuéknak.
- Mi is. - mondta apa, s utána arcáról eltűnt a halvány mosoly.
- Hello Zayn! - köszönt anya, s adott neki két puszit. Zayn visszaköszönt, majd leültünk az asztalhoz.
- Mesélj kicsit magadról! - kérte apa. Igen, ez az ő főkérdése. Szerinte abból, ha valaki magáról mesél, rengeteg minden kiderül.
- Talk a bit about yourself. - mondtam Zaynnek, aki elkezdett mesélni az X-Faktorról, a fiúkról, egészen az elejétől kezdte, s apáék - meglepetésemre - tök nagy érdeklődéssel hallgatták, sokat nevettek és viccelődtek, és szerintem bírják Zaynt, aminek kirobbanóan örülök. Aztán apa feltett egy olyan kérdést, amire nem számítottam.
- Mit szeretsz a lányomban? - kérdezte teljes felszabadultsággal. Kicsit vártam amíg felfogom a kérdést, majd lassan Zaynre pillantottam, és fordítottam.
- What do you love in me...? - ejtettem ki lassan a szavakat, és éreztem, hogy elpirulok. Zayn édes mosolyával a földre szegezte a tekintetét, majd mikor összeszedte a gondolatait, válaszolt.
- I love her eyes, her smile, her hair, and everything she wears. But honestly, I love that she's mature and I love her innocence, her opinion on life, I love how she can talk about feelings, I love that she's honest, free and happy. I love that I love her, because I can talk with her about anything serious, or funny. I love that she's misterious sometimes,  but always so funny. I love that she's also my best friend, and now... I can't imagine my life without her at the moment. - mondta, és végig a szemembe nézett. Teljesen elpirultam, és elvakított a szerelem. El is felejtettem, hogy lekéne fordítanom ezt apuéknak. Egy torokköszörülés ébresztett fel a rózsaszín ködből.
- Szereti a szemeimet, a mosolyomat, a hajamat, és mindent amit viselek. Őszintén, szereti hogy érett és ártatlan vagyok. Szereti az életszemléletemet, és azt, hogy jól tudok beszélni az érzéseimről. Szereti hogy őszinte, szabad és boldog vagyok. Szereti hogy szeret, mert bármit meg tud velem beszélni ami komoly, vagy vicces. Szereti hogy néha titokzatos vagyok, de mindig vicces. Szereti hogy a legjobb barátja is vagyok, és ebben a pillanatban nem tudná elképzelni az életét nélkülem. - mondtam, s mire befejeztem, a szemembe könnyek szöktek. Nem akartam apáék előtt jelenetet rendezni Zaynnel, de most ösztönszerűnek éreztem hogy szorosan hozzábújtam, és adtam egy puszit az arcára. Láttam anyuékat a szemem sarkából amint mosolyogva egymásra néznek, és ez jól esett. Örülök hogy ilyen jól sikerült a találkozás, és remélem hogy ezután már csak jobb lesz. 
- Sziasz...tok! - köszönt a bátyám, aki most jött le az emeletről, s leesett az álla. - Ez Zayn Malik?! 
- Igen. Dani, ő itt a barátom, Zayn. Zayn, ő Dani, a bátyjám. - mondtam, mire kezet fogtak, a bátyámnak viszont még mindig tátva volt a szája. 
- Hűűű.. Sokat hallottam rólad... - nézett rám jelentőségteljesen. Úgy gondoltam, hogy ezt inkább nem fordítom le. Jobbnak láttam így.
Nem sokkal később lejött a nővérem is, aki tudott angolul, úgyhogy végre neki nem kellett fordítanom. Viszont volt egy hátránya is... Megmondta neki, ha bántani mer, akkor neki vége. Persze poénosan, de akkor is. Nekem nem tetszett. Utálom ha a nővérem anyáskodik felettem.

- Rendben gyerekek, menjünk lassan a dolgunkra. Nemsokára alvás idő! - tapsolt kettőt apa, mire felálltunk.
- Oké, de kéne ágynemű Zaynnek, mert itt alszik. Nem tudjuk még meddig maradunk, de nem sokáig. - mikor ezt kimondtam, anya szomorúan elmosolyodott annak hallatára, hogy megint elmegyünk. Apa pedig kerekre nyitotta a szemeit. Gondolom nem az lepte meg, hogy nemsokára visszamegyünk Angliába...
- Micsoda? Hát oké, de tudod, hogy szó sem lehet róla, hogy egy szobában aludjatok! - emelte fel a hangját.
- Apaaa! Ne csináld már ezt, ez nevetséges! - hadonásztam a kezemmel. Feldühített.
- Nem, nem. Zayn itt alszik lent a nappaliban. Kész. Pont. - mondta apa és hajthatatlan volt. Fel tudtam volna robbanni, majd eszembe jutott valami.
- Hát oké. Kösz apa. - mondtam kicsit lágyabb hangon, de sértődötten, majd felhívtam Zaynt a szobámba. Körülnézett, megdícsért néhány dolgot, majd megkérdezte, hogy mi történt odalent az előbb.
Elmondtam neki hogy apu nem engedi hogy egy szobában aludjunk - persze hozzátettem, hogy ez jellemző - majd elmondtam neki a tervemet is ezzel kapcsolatban. Huncut mosoly jelent meg az arcán, rábólintott, majd adott egy puszit ajkaimra.

Miután mindenki elkészült az alváshoz, és - látszólag - mi is jóéjt kívántunk egymásnak Zaynnel, mindenki lefeküdt aludni. Én is. Csak én ébren maradtam. Vártam kb. egy órát, addig Facebookoztam vagy Twittereztem az iPhone-omon, majd mikor már letelt az egy óra, és megbizonyosodtam róla, hogy mindenki alszik, lassan lesétáltam a lépcsőn. Bementem a nappaliba, és bebújtam Zayn mellé a takaró alá. Ő szorosan magához húzott, és adott egy puszit a homlokomra.
- Nagyon, nagyon jól esett amit ma mondtál rólam. - suttogtam.
- Örülök. Nekem meg az esik jól, hogy itt vagy velem. - suttogta vissza, majd megcsókolt. - Szerinted mi a véleményük rólam? - kérdezte egy fanyar mosollyal.
- Bírnak. Egyértelmű. - mosolyodtam el, és örültem hogy így alakult.
- Akkor jó. Tök jó fejek amúgy. Rosszabbra számítottam. - mondta.
- Tudom, én is meglepődtem. - mondtam, majd sóhajtottam egyet. - Olyan jó hogy itt vagy.
Válaszul Zayn végigsimított az arcomon, majd puhán megcsókolt. Keze végigsimított a combomon, másik keze pedig az államat támasztotta. Én két kezem közé fogtam az arcát, s úgy csókoltam, egyre hevesebben. Egyik kezem elkezdett lejjebb csúszni, végig csupasz mellkasán. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól egy pillanatra, majd újra egymásnak estünk, most vadabban.
Átfordított magán, majd fölémkerült. Óvatosan könyökölt a vállam mellett, és úgy nehezedett rám, mintha egy törékeny baba lennék, akire vigyázni kell. Szenvedélyesen csókolt, s egyik keze bebarangolta egész testem. Válaszul beletúrtam a hajába, mire ő belenyögött a csókunkba.
- Akarlak. - zihálta suttogva.
Amint kimondta, beléfojtottam a szót, és olyan vággyal kezdtem el csókolni, hogy azt hittem felrobbanok. Végigsimítottam a mellkasán, majd óvatosan végigkarmoltam a hátán, mire a teste beleremegett. Az ajkaimról letért a nyakam csókolgatására, s közben meg nem szűnő simogatással kényeztetett.
Meguntam a játékot, s fordítottam magunkon. Fölülre kerültem, és lassan lehúztam róla a pizsamanadrágot. Újra fölé hajoltam, ráültem medencecsontjára, s két kezét leszorítottam maga mellé, majd belesuttogtam a fülébe.
- Mostantól nem érhetsz hozzám.
Továbbra is lefogtam két kezét, majd ajkaimmal éppen hogy csak súroltam kidolgozott felsőtestének minden részét. Egyre feljebb mentem át a nyakán, majd mikor ajkaihoz értem, kb fél milliméternyire megálltam az ő ajkai felett. Nagyon lassan, épp hogy csak érintették egymást. Éreztük egymás zihálását, s közben mélyen egymás szemébe néztünk. Zayn pár pillanat után feladta, s nekem ugrott ajkaival. Éreztem ahogy kezei mozdulni akartak, de én rögtön leszorítottam őket. Elhúzódtam tőle, majd pillanatok alatt levettem a pizsamámat, s egy szál melltartóban és tangában ismét ráültem a csípőjére. Ez megőrjítette. Szinte fújtatott, kezei remegtek, s fejét felemelte, s könyörgően a szemembe nézett. Írisze csokoládébarna helyett mély fekete volt a vágytól, s úgy csillogott, hogy a sötétben szinte világított. Ülésből teljesen ráereszkedtem, s ráfeküdtem. Csupasz testünk egymáshoz ért, s éreztem, hogy már én is alig bírom tovább. De nekem tetszett a játék, és folytatni akartam. Zayn továbbra sem ért hozzám, bár nagyon nehezére esett. Fenekemet feltoltam, a mellkasom viszont még hozzáért testéhez, így cicapózban voltam felette, s lágyan elkezdtem csókolni. Ő viszont nem bírta a lassú tempót, éreztem, hogy nyelve sokkal gyorsabban akar járni, mint ahogyan azt én diktálom. Kínoztam, és én élveztem, hogy én irányítom. Lassan leengedtem a fenekem, mire a medencecsontom hozzáért az övéhez, s lassan, nagyon lassan elkezdtem mozogni rajta. Nyolcasokat írtam le a csípőmmel, s közben egyre gyorsabban csókoltam. Itt elszakadt a cérna. Zayn kitépte karjait a szorításomból, s egy pillanat alatt fölémkerült. Két kezével benyúlt a fenekem alá, megemelte, s a lábaimat a csípője köré helyezte. Fölémhajolt, és úgy csókolt, mint még talán soha. Olyan vadállat módjára, olyan éhesen, és mégis olyan érzékien, hogy én is úgy éreztem, hogy itt az idő. Letépte rólam a melltartót és a tangámat, mire én is lecibáltam róla a boxerét, és megtörtént a várva várt pillanat. Csak az övé voltam, ő pedig csak az enyém. Egymásé voltunk, testünk eggyé lett, és olyan csodálatos élményben volt része mindkettőnknek, mint még talán soha. Zayn és én teljesen összhangban voltunk, és annyira vadul viselkedtünk egymással, hogy ha józan lettem volna, fel sem ismertem volna magunkat. Mégis úgy vigyázott rám, annyira figyelt hogy mindent megadjon nekem amit akarok, és én is így tettem. Ezért volt teljesen tökéletes.
Miután nyögések közepette elértünk mindent amit lehetett, hallottuk, hogy valaki jön le a lépcsőn. A lélegzetem is elállt, annyira megijedtem. Zayn gyorsan cselekedett; az ágy belsejéhez tolt, s rámhúzta a takarót, s teljesen közel húzódott hozzám. Az ő feje kilátszódott a takaróból, de oldalasan fekve ő is az ágy belseje felé fordult, így eltakarva engem. Elkezdett szuszogni, majd vártuk, hogy mi fog történni. Felismertem apa nehéz lépteit ahogyan a nappali felé közeledik. Még csak levegőt sem mertem venni, úgy féltem. Teljesen meztelenül feküdtem a szintén teljesen meztelen barátom mellett. Ha apa ezt meglátja, nekem annyi. Várhatom hogy mikor enged vissza Londonba... Bár ha jobban meggondolom... Nem nagyon számítana, így-is úgy-is kimennék... Nem így volt legutóbb is? De mindegy, most nem ez a lényeg!
Apa megállt a nappali végében, majd közelebb jött. Halálfélelemben vártam hogy mi fog történni. Láttam az árnyékát a takarón keresztül ahogy megáll az ágy fölött. Csak áll... Majd pár másodperc múlva megfordul, s kimegy, majd a lépteit is hallani ahogy felmegy a lépcsőn. 
Kuncogva bújtam elő, s Zayn is nevetett. Tudhattam volna hogy apa nem most jött le a falvédőről, és ellenőrizni fogja, hogy itt vagyok-e.
Miután kinevettük magunkat, Zayn megpuszilt.
- Ez csodálatos volt. Minden eddigi élményüknél is jobb.
- Igen, az volt. Csodálatos. - mosolyogtam rá.
- Jól játszottad a szereped. Élvezted hogy irányíthatsz, mi? - elővillantotta a kedvenc rosszfiús, féloldalas mosolyát, amit annyira szeretek, majd egy könnyű csókot lehelt a számra.
Aztán villámcsapásként ütött meg a gondolat.
- Mi van, ha apa benézett a szobámba is?!