2. Évad 16. Fejezet - Bűn

Sziasztok! :)
Nos, először is szeretném megköszönni a címeket, amiket írtatok az utóbbi - igazi - fejezethez. Igazán jókat kaptam, és nyugodtan merjétek felvállalni az ötleteiteket, és azt hiszem, több ehhez hasonló feladat is lesz, hogy kicsit mozgósabb legyen a blog olvasása. :) Persze csak ha nektek is tetszik az ötlet. :) Szóval most tippeket kérek, hogy szerintetek mi a történet folytatása! :)
És tudom, hogy sokat késtem a fejezettel, ezért bocsánatot is kérek. :( Megpróbálok sűrűbben részt hozni. Remélem ez is tetszeni fog nektek :) Köszönök mindent!♥ xx

Mikor hazaértem, a fejem zúgott. Kavarogtak benne a gondolatok, érzések. Össze voltam zavarodva.
- Szia édes. - suttogta egy rekedt hang a sötétben, majd hátulról végigsimított a karomon, és belecsókolt a nyakamba.
- Szia. - suttogtam, de a suttogásom is olyan erőtlen volt, hogy Zayn rögtön észrevette.
- Valami baj van? - fordított szembe magával.
- Csak nagyon fáradt vagyok.
- Történt valami? - jobban ismer, mint gondoltam.
- Azt hiszem táncsulit váltok. - sóhajtottam.
- Mi? Miért?
- Elég gyenge a színvonal, és... Most jöttek újak. Nem tetszik a társaság. - nem akartam Zaynt teljesen beleavatni a Byronos dologba. Aggódna, sőt, beszélni akarna Byronnal, az meg lehetetlen, hogy Byron megtudja, hogy Zaynnel járok. Nem bízok benne egyáltalán.
- Rendben. Keresünk neked egy jobb helyet, ígérem. - ölelt át.
- Köszönöm. - fúrtam a fejem a vállába.


Teltek a napok. Már egy ideje nem voltam a régi helyen táncolni, ugyanis átiratkoztam egy másik, kevésbé közeli táncstudióba, és azt hiszem, helyesen döntöttem. Azóta sokkal nyugodtabb vagyok, örömmel járok táncolni, és felkérést is kaptam egy fellépéshez! Minden nagyszerűen halad. Zaynék elutaztak, de jövőhéten jönnek is haza. Tegnap itt volt Eleanor és Danielle, csajos estét tartottunk. Danielle-től sokat tanulok a táncról. Rengeteget segít, tanácsokat ad és nagyra becsülöm, mert ő tényleg nagyszerűen táncol. És persze nagyszerű barát is, amiért segít.

Byronról rég nem hallottam. Nyilván tudja, hogy otthagytam azt a studiót, de igazából nem érdekel, hogy mit gondol. Csak egy megfejtetlen rejtély marad, amit talán soha nem fogok megtudni. Mit akart tőlem valójában?

***

Épp vacsorát csináltam, amikor csöngettek. Félve nyitottam ki az ajtót, nem szoktak váratlan vendégek jönni a postáson és a pizzafutáron kívül.

Amikor kinyitottam, majdnem elájultam. Byron állt előttem.

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Mi lett volna, ha akkor jön, amikor a fiúk is itthon vannak? Kiderül minden. De mégis mit keres itt? Honnan tudja, hogy itt lakok?

- Te meg mi a francot keresel itt? - szinte köptem az arcába.

- Gondoltam meglátogatlak. - mosolygott magabiztosan.

- Jó. Láttál, hallottál, mostmár szevasz. - csuktam rá az ajtót, azonban a lábával kitámasztotta az ajtót.

- Mi az, be se hívsz? - nézett be, mintha keresne valamit.

- Mit akarsz? - préseltem ki a számon.

- Meglátogatni.

- Nem. Igazából mit akarsz?! Hagyj engem békén! Szállj le rólam!

- Hol van a lakótársad? - mosolygott gúnyosan.

- Nincs itthon. - nyeltem nagyot.

- Értem. Akkor nyugodtan bejöhetek. - mondta, és besétált a házba.

- Takarodj. Ki. A. Házamból. Most! - mondtam elfojtott hangon.

- Ugyan, ennyire szeretsz? - nevetett jóízűen, és elővette a bort amit hozott. - Jó rég nem láttalak a táncpróbákon. Csak nem kiléptél?

- De, igen. Sokkal jobb helyre járok, ha ez megnyugtat.

- Ó, igen. De mért is léptél ki? Csak nem miattam? - nevetett szemtelenül.

- Szeretnéd. - vágtam vissza, mire felnevetett.

- Gyere, ünnepeljük meg a közelgő karrieredet! - mondta, és látszólag nagyon örült magának.

- Csak egy pohárral. Naa. Utána elmegyek, ígérem.

Ha ez kell neki - gondoltam, és megforgattam a szemem, majd odamentem az asztalhoz. Tartva az egy méteres távolságot lehúztam a bort, és mivel nagyon erős volt, kicsit megszédültem. 

- Jól vagy? - kérdezte széles mosollyal.

- Milyen bor ez? Bor ez egyáltalán, vagy benzint adtál nekem? - mondtam halk, erőtlen hangon, és folyamatosan fintorogtam.

- A legjobb bor a környéken. - dicsekedett.

- Jó, megittuk a poharat, mostmár elhúzhatsz. - mondtam erőteljesen, és az ajtó felé mutattam.

- Rendben. Ha ezt akarod... - mondta, és elindult, ám út közben meglátott egy képet a pulton, amin a szüleimmel vagyok. - Hűű, ez te vagy?

- Igen. 

- Ők a szüleid, igaz?

Bólintottam.

- Hmm. Már akkor is csinos voltál. - nézett rám csillogó szemeivel.

Ebből elég volt. El akartam rángatni az ajtóig, de a bortól annyira szédültem, hogy csak noszogatás lett a vége. Erősen próbáltam szorítani a karját, és az ajtó felé lökni, de ő sokkal erősebb volt nálam. Megfogta a kezeimet, lefejtette magáról, és erőteljesen a falnak nyomott. A másik kezével elérte a boros poharat, és szó szerint belém öntötte. Alig kaptam levegőt az ijedségtől, és az erős bortól egyaránt. Hirtelen azt vettem észre, hogy a villanyok lekapcsolódtak. Vagy csak én ájultam el? Nem, mert érzem ahogy felkap az ölébe, majd letesz a kanapéra.

Elvesztettem a fejem. A bortól alig tudtam gondolkodni. Pár másodpercen belül Byron megcsókolt, én pedig nem tudtam ellene tenni semmit. Csak feküdtem, és hagytam, hogy kiélje magát rajtam. Simogatott, a nyakamat puszilgatta, de érzéketlen voltam. Nem reagáltam, csak hagytam, hogy csinálja. Nem is tehettem volna mást, ugyanis olyan gyenge voltam, és szédültem is, nem voltam magamnál. De mégis visszacsókoltam. Jól éreztem magam. Éreztem, ahogy az alkohol szétárad a véremben, és felpezsdít. Nem ellenkeztem. Aztán hirtelen magam előtt láttam Zaynt. Azt hittem, hogy Zaynnel csókolózok, és mégjobban magamhoz húztam. És amikor kinyitottam a szemem, hatalmas csalódás ért. 

A legnagyobb erővel, amit most kitudtam fejteni magamból, ellöktem Byront, aki leesett a földre.

- Gyűlöllek! - ordítottam, de nem tudtam rendesen artikulálni.

- Shhh! - csitított, és a számra tette a kezét. - Shh! Ne haragudj, semmi baj. Gyere! - húzott fel ülő helyzetbe.

- Shh! Mesélj inkább! Meséld el, hogy ki a lakótársad. - nézett rám nyugodt tekintettel.

Én elkezdtem sírni. A könnyek záporoztak, és nem tudtam, hogy mi történik. Részeg voltam. Csak most igazából. Nem tudtam gondolkodni, csak az agyam automatikusan válaszolni akart a feltett kérdésre. Viszont az ösztöneim azt súgták, az ellen küzdöttek, hogy ne szólaljak meg. Nem szabad elárulnom. 

Nem szólaltam meg.

- Nem mondod el?

Megráztam a fejem.

- Hát jó. Mostmár úgysem lesz rá szükség. - mondta, majd elment. Én pedig elaludtam.

Reggel mikor felkeltem, a fejem iszonyatosan fájt. Gyűlöltem magam mindenért, ugyanis a legelső gondolatom az volt, hogy megcsaltam Zaynt. Egy hálátlan ribanc vagyok. 

A második gondolatom pedig az volt, hogy leitattak. Csúnyán leitattak.

A következő percben a fiúk rontottak be, és ijedten néztek körbe. Mikor Zayn meglátott, rémülten odaszaladt hozzám. Nem értettem az egészet. Az oké, hogy hazaértek, hétfő van. De mért ilyen ijedtek? Mi történt?

Zayn nem szólt semmit. Csak némán felém nyújtott egy újságot.


Várom a tippeket! Szerintetek mi fog történni? Mi van az újságban?:)