40 fejezet - Gyors döntés

Sziasztok!
Először is hatalmas nagy köszönet nektek amiért elértük a 102 rendszeres olvasót! Annyira hihetetlen, mikor elkezdtem ezt a blogot, még csak reménykedni sem reménykedtem hogy valaha lesz ennyi olvasóm! Nagyon hálás vagyok nektek :)
A másik, hogy köszönöm a kommenteket, elkönyveltem minden javaslatot, és a továbbiakban igyekszem beletenni a történetbe a dolgokat amiket írtatok. 
Köszönöm a szülinapi köszöntéseket, higgyétek el, hogy itt kaptam az legjobb ajándékomat :)
A táborból hazaértem, és rögtön rászántam magam hogy megírjam a 40. fejezetet, amivel egy talán rossz, talán jó hír is jár. Ezzel a fejezettel az első "évad" lezárul. Itt lesz egy jelentős fordulat, és azt terveztem, hogy itt tartanék egy kis szünetet, de!
Mivel most két hétig távol voltam, és amiért mostanában nagyon ritkán hozom a fejezeteket, most nem lesz szünet. Sőt, ha minden jól megy, talán még ma - legkésőbb holnap - hozom a következő fejezetet, ami nagy valószínűséggel egy Harry szemszög lesz (kérésetekre).
És van még egy dolog; a kérésemre viszont nem nagyon kaptam visszajelzéseket. Küldjetek képeket, vagy személyleírást kommentben, hogy hogyan képzelitek el Sarat! Írtam, hogy mostanában több ilyen feladat is lesz, hogy nagyjából megtudjam a ti nézőszempontjaitokat is a történetben.
Nagyjából ennyi, ja, és még annyi hogy még augusztusban is el fogok utazni két hétre, de ezt majd még leírom hogy pontosan mikor :)
Tehát ismét köszönök mindent, el sem hiszitek mennyire jól esik! Én pedig mindig nagyon igyekszem hogy olyan részt írjak, ami megfelel az elvárásaitoknak ;D De komolyan, köszönöm hogy leírtátok, figyelembe vettem mindent :)
Itt a fejezet, nekem őszintén nem tetszik, de ezt ismét rátok bízom xxx

Mikor beértünk, mindenki kíváncsian nézett ránk. Kínos csend volt, senki nem mert, vagy inkább nem tudta, hogy hogyan szólaljon meg.
- Minden rendben. - nyugtattam meg őket, de még mindig furcsán néztek ránk. Egyszer csak Zayn átkarolta a derekam, és kivezetett a szobából.
- Na? - kérdezte kíváncsian.
- Mi na? Mondtam, hogy minden rendben. Megbeszéltük a dolgokat, és minden oké lesz. Elfelejtjük ezt az egészet... - mondtam.
- És Harry? - kérdezte, mintha nem hinne nekem.
- Jól van. Azt mondta hogy nem gáz az egész. - mondtam. Kicsit kezdett idegesíteni ez a szituáció. Visszasétáltam a szobába, ahol a többiek faggatták Harryt. Szemforgatva megfordultam, s lementem a konyhába vacsorát készíteni. Nem nagyon szoktam főzni, de most máshoz nem volt kedvem egyáltalán.

- Kopp,kopp - hallottam Zayn rekedtes hangját. Megfordultam, s ő pedig az ajtónak támaszkodva nézett engem. Elindult felém, majd kezeit derekam köré fonta, s homlokát az enyémnek döntötte.
- Van egy rossz hírem. - suttogta. Fejemet elkaptam tőle, s érdeklődve felnéztem rá, bele gyönyörűen csillogó barna szemeibe. Folytatásra vártam, ehelyett elsimított egy tincset az arcomból, s nyomott egy puszit ajkaimra. Elhúzódtam.
- Zayn! - mondtam kicsit sértődötten. Nagyot sóhajtott.
- Holnap... Holnap el kell utaznunk Franciaországba az új lemezünk miatt. A menedzserünk viszont azt mondta, hogy... Jobb lenne ha nem jönnétek velünk, mert nagy figyelmet igényel a mostani munka. - mondta, s szemét lesütötte. Kicsit megijedtem. Egyedül akar itt hagyni Londonban? Egy hatalmas házban?
- Ezért áthívtuk neked Eleanort és Daniellet hogy együtt lehessetek. Na? - kérdezte, s magára erőltetett egy mosolyt. Az megnyugtatott, hogy legalább Eleanorék átjönnek, de meddig kell kibírnom nélküle? 
- Meddig maradtok? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.
- Négy nap.
- És mért nem szóltál előbb? - kérdeztem ingerülten.
- Mégis mikor? Párizsban? Hogy rontsuk el a hangulatot? Esetleg ma? Amikor kiderült hogy Harry beléd van esve? - kérdezte idegesen, szinte kiabált.
- Igazad van. - préseltem ki ajkaim között, majd elsétáltam mellette, ő viszont elkapta a karomat, s visszafordított maga felé.
- Ne haragudj. Én csak... félek. - vallotta be, s közelebb húzott magához.
- Mégis mitől? - kérdeztem.
- Harrytől. - fújta ki a bent tartott levegőjét.
Harrytől? Ez komoly? Hiszen tudja, hogy Harry és köztem nincs semmi. Féltékeny lenne? 
- Hogy mi? Harrytől? Nem bízol a legjobb barátodban? - kérdeztem meglepetten.
- Nem tudod milyen mikor szerelmes... - jelentette ki.
- De Zayn, Harry nem szerelmes, ugyan már! Ezt beszéltük, hogy ez csak egy fellángolás... Semmi több. - vitatkoztam.
- Várd ki a végét. - morogta. Sóhajtottam egyet. Nem tudtam mit tudnék csinálni hogy megnyugtassam, így a legegyszerűbb módszert választottam. Megcsókoltam. Beletúrtam a hajába, és hagytam, hogy nyelvünk játszadozzon egymással. Zayn nekilökött a pultnak, majd felemelte két combomat, s ráemelt a pult tetejére. Közben egy pillanatra sem váltak el ajkaink, s kezünk bebarangolta a másik egész testét.
Hirtelen furcsa érzés fogott el. Zavart lettem, és úgy éreztem, hogy valaki figyel. Automatikusan kinyitottam a szemem csókunk közben, s a tekintetem két zöldes szemmel találkozott, akik fájdalmasan figyelték minden mozdulatomat. Hirtelen bűntudat fogott el, s rögtön elváltam Zayntől, aki aggódva fürkészte arcomat. A következő pillanatban Harry már nem állt az ajtóban, én viszont folyton a fájó pillantását láttam magam előtt. Talán mégis igaza volt Zaynnek? Talán... szeret? De nem, őszintén beszéltünk ketten a hintaágyban, és akkor ott azt mondta, hogy csak fellángolás... Én hiszek neki.
- Mi az? - kérdezte Zayn egy másodperc után.
- Semmi, csak fáradt vagyok. Menjünk inkább aludni. - kérleltem, majd lehuppantam a pultról, s felmentem a szobánkba. 

Először Zayn ment tusolni, én addig elpakoltam a ruháimat, s egy kis rendet tettem a szobánkban.
Ahogy az éjjeli szekrényen pakoltam, egyszer csak két kart éreztem a derekam körül. Elmosolyodtam. Reménykedtem, hogy ma ismét lehet egy hasonló éjszakánk, mint Párizsban. Elkezdte puszilgatni a nyakam, nekem pedig halk sóhajok hagyták el a számat. Hátulról beletúrtam a hajába, és villámcsapásként ért a különbség felfedezése. A haj, amibe beletúrtam dús és göndör volt.
Gyorsan megfordultam, s Harryt láttam magam előtt félmeztelenül.
- Uram atyám Harry! - kiáltottam, ő viszont befogta a számat, s közel simult hozzám.
- Shhh! - csitított - Nyugi! Egyszerűen... Kellesz. - nézett mélyen a szemembe. Teljesen összezavarodtam. Nem hittem volna, hogy Harry ilyen is tud lenni. Megijedtem. Féltem, hogy megcsókol vagy olyasmit csinál, amit meg fog bánni utána. Próbáltam hátrálni, ő viszont jött velem együtt, s neki szorított a falnak. Ijedten néztem rá, majd ezt észrevéve elengedte a számat.
- Menj ki! - utasítottam.Nem akartam megbántani, de ez így nem mehet tovább.
- Kérlek! - suttogott, én viszont az ajtó felé mutattam.
- Menj... ki... - ejtettem ki lassan, határozottan a szavakat. A szeméből csalódottságot és haragot olvastam ki. Lassan hátrált, majd megfordult és kiment.

Annyi minden járt a fejemben. Düh, harag, félelem, csalódottság, összezavarodottság. Mért hazudott Harry? És mégis mit várt az előbb? Hogy majd rávetem magam hogy "igen Harry tégy magadévá"? Miközben a legjobb barátjával vagyok együtt? Te jóságos ég, mibe keveredtem!
Zayn kisétált a fürdőből, s látva a semmibe bámuló tekintetemet gyorsan odajött hozzám, s átölelt.
- Minden rendben? Olyan furcsa vagy ma. Nem vagy beteg, ugye? - kérdezte aggódva. 
- Nem, nem. Csak aludni akarok. - mondtam, majd bebújtam az ágyba, majd pár perccel később Zayn is ugyanezt tette. Én viszont egész éjszaka alig tudtam aludni. Azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Mit tehetnék? Egy valami bizonyult a legjobb megoldásnak. Holnap hazamegyek.

***

- Hiányozni fogsz. - csókolt meg Zayn az autóban, utoljára. - Vigyázz magadra, megígéred?

- Megígérem. - mosolyogtam, majd ismét adtam egy enyhe csókot a szájára. - De te is vigyázol, ígérd meg! 

- Megígérem. - nevetett, majd végig simított az arcomon, majd kiszállt az autóból. A többiektől is elköszöntem, s ők is követték Zaynt Eleanorral és Daniellel együtt. Harry az ajtóból visszapillantott rám, majd eltűnt.

Én ugye nem mehettem be velük, hiszen ez az út nyilvános, és odabent nyilván vagy száz sikítozó tinilány és fotós várja őket. Amint bementek, eljött az én időm. Fred, a sofőr is kiszállt velük, hiszen ő testőr is egyben, így ott kellett lennie velük. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, s kivettem a kis bőröndömet a csomagtartóból. Hagytam egy cetlit az ülésen, amin leírtam Frednek hogy ne aggódjon, valamilyen ok miatt haza kell utaznom, de nem sokára visszajövök.

Amint ezt megtettem, egy másik bejáraton igyekeztem a 2-es terminál felé. Tegnap éjjel Zayn telefonjáról megnéztem a repjáratokat, s 10 percem van amíg indul az enyém Magyarországra.

Igazából nem gondoltam végig az egészet. Összezavarodtam, és ezt látom most a legjobb megoldásnak. Ha otthon maradok egy ideig. Kell egy kis szünet. Ha szóltam volna Zaynnek, azt hitte volna, hogy vele van bajom. Ha elmondom Harryt, akkor rá fog haragudni, így jobb, hogy ezt az akciót csak én tudom.

Gyorsan, körültekintően siettem végig a várakozóban félve, hogy valaki észrevesz. Hogy valamelyik fiú esetleg eljön a mosdóba, és meglát. 

Sietve csekkoltam be, majd szaladtam a géphez. Mikor beszálltam, kipillantottam az ablakon, és elkapott a pánik. Most fogtam fel, hogy mit is csinálok. Hazautazok, titokban. Nem szóltam senkinek. Aggódni fognak. De ez az egyetlen megoldás. Harry teljesen bedilizett, én így nem maradhatok ott. Fogalmam sincs hogy mikor jövök vissza. Visszajövök, ezt biztosra tudom. De most az lesz a legjobb, ha hagyom, hogy a repülő hatalmas vasszárnyai haza repítsenek, ahol egyedül lehetek a családommal, és átgondolhatok mindent lassan, gondosan.


Várom a képeket vagy a leírásokat a ti Saratokról! :)