2. Évad 1. fejezet - Harry szemszöge

Sziasztok! 

Sajnálom hogy kicsit késtem a résszel, de ma nem sok időm volt írni, így ez a rész is el lett kapkodva szerintem:/ Mindenképpen meg akartam írni mert megígértem, és nem akartam elhalasztani. Remélem azért tetszeni fog.

Egy közlemény: Jobb oldalt mostantól láthattok egy "Aktuális" címmel ellátott fület, ahova mindig azokat a dolgokat írom, amiket közölni akarok veletek, szóval azt a jegyzetet figyelgessétek.

Köszönöm a leírásotokat Sararól, pontosan úgy képzeltétek el, ahogy szerettem volna hogy elképzeljétek!:) Nemsokára újra lesz ehhez hasonló feladat:)

Köszönöm a dicsérő szavakat, nagyon jól esnek:) Köszönök mindent ismét:)

Itt a 2. évad első fejezete, remélem a felszínesség ellenére elfogadható. Kellemes olvasást xxx

Muszáj voltam hazudni neki. Ha megmondom hogy szeretem, akkor tönkre megy a barátságunk. Teljesen. Nem szeretek hazudni, főleg nem neki, de nem volt választásom. Úgy elszorult a szívem mikor ketten maradtunk. És amikor a szemébe néztem... Nem, nem szabad ezt éreznem. Nem állhat egy lány közém és Zayn közé. Sőt, még azt is tudom, hogy Sara Zaynt szereti, szóval ugrott az egész. Mindegy.

Mikor bementünk várhatóan mindenki faggatózni kezdett. Esküszöm nem esett le hogy őt láttuk a videóban. Annyira hihetetlen ez az egész... Mintha a sors direkt szivatni akarna... Tényleg magányosan fogom végezni...

Viszont mikor lementem, és megláttam, hogy Zayn hogyan csókolja őt, elkapott a düh. Nem tudom mért, de a düh kapott el, és alig tudtam leállítani magam. Fájt így látni. Mintha már az enyém lenne, mintha már hozzám tartozna, úgy sértett amit láttam. Féltékeny lettem, és talán ez a viszonyomon is ront Zaynnel. De egek, mért? Mért kell ilyen helyzetben lennem? Egyikőjüket sem akarom elveszíteni! Nem hagyhatom, hogy ez tönkre tegyen mindent!

Sara kinyitotta a szemét és ahogy tekintetünk találkozott, mintha egy kést forgattak volna bennem. Olyan hihetetlenül furcsa, rossz értelemben furcsa érzés fogott el, ahogy ő csókolja a barátját és közben meg az én szememmel találkozik a nézése... Rosszul éreztem magam. Nagyon rosszul, csalódtam magamban. Annyira össze vagyok én magam is zavarodva, nem tudom hogy mit akarok pontosan. Vagyis inkább tudom, de az érzelmeim nem hagyják hogy azt csináljam amit jónak tartok. 

Felmentem a szobámba és sajnáltattam magam. Jelenleg ezt tartottam a legértelmesebb dolognak amit csinálhatok. Gondolkodtam. Egyedül maradtam az érzelmeimmel és a gondolataimmal. Most, hogy kiderült mit érzek, sokkal nehezebb elviselnem. Eddig csak magamban gondolkodtam erről, magamban éreztem ennek a súlyát. Most viszont az egész társaság azon töri majd a fejét, hogy a kínos pillanatokban "vajon Harry hogy érezhet most?". Nekem ez nem kell. Nem kell hogy sajnáljanak, megoldom én egyedül is.

De ahogy egyedül maradtam a saját gondolataimmal - ami nagy valószínűséggel nem volt jó ötlet - eszembe jutott valami, és amint átgondoltam, semmi sem tudott megállítani. És ez hatalmas hiba volt.

Hallottam ahogy Zayn zuhanyzik. A lábaim automatikusan elindultak az ő szobájuk felé. Befeszítettem minden erőmet hogy megállítsam magam, de nem sikerült. Igazából hogy őszinte legyek, nem is akartam megállítani magam, csak azért próbáltam, hogy ne legyen teljesen lelkiismeret furdalásom utána. Hát nem remek? Micsoda bunkó paraszt lettem hozzá...

Ahogy beléptem a szobába, ő a szekrényen pakolászott. Ahogy megláttam, elvesztettem a fejem. Eszembe jutott a pillanat amikor rám nézett a csókja közben Zaynnel, és ez a jelenet pörgött le bennem ezerszer. Odamentem, s lágyan átöleltem. Magamhoz szorítottam és legbelül próbáltam kisajátítani magamnak. Ösztönszerűen kezdtem lágy puszikat nyomni a nyakára. Engedte, nyilván nem volt tisztában azzal, hogy ki is van mögötte.

Amint beletúrt a hajamba, fénysebességgel fordult felém, s elkerekedett szemeivel meglepetten bámult rám.

- Uram atyám Harry! - kiáltotta. Féltem hogy Zayn meghallja, így gyorsan befogtam a száját, s amennyire lehet, még kihasználtam azt a maradék pár másodpercet, hogy vele lehessek. Közel simultam hozzá, érezni akartam őt. Elvesztettem a fejem.

Rémülten bámult rám, s megkért hogy menjek ki. Még egy utolsó próbát tettem, de semmi hatása nem volt. Ennél rosszabb érzés kevés van a Földön. Tudtam, tudtam hogy nem lenne szabad ezt csinálnom. De nem tudtam ellene tenni, megbolondított.

Megadva magam kimentem a szobából, s bezárkóztam a szobámba. A szemembe könnyek gyűltek, de még meg akartam előzni a sírást, így magamra erőltettem, hogy álomba merüljek. 

***

Hozzám sem szólt egész reggel. Hát így kell elválnunk. Nyilván nem szólt Zaynnek, hiszen ő úgy viselkedett velem, ahogy szokott.

Mikor kiszálltunk a kocsiból, az ajtóból még visszapillantottam rá, jelezve, hogy köztünk még nincs minden rendben... Négy nap múlva úgyis újra találkozunk.

A gép emelkedni kezdett a földről, s mi a levegőben repültünk, ismét. Pár percig csönd volt, és élveztük a felszállást, majd Zaynnek megcsörrent a telefonja.

- Hallo? - szólt bele BlackBerryjébe.

Pár másodperces szünet után homlokráncolva nézett ránk.

- Fred? - kérdezte értetlenül. Mindannyian Zaynre szegeztük a tekintetünket, hiszen Fred sosem szokott telefonálni. Ha telefonál, akkor mért pont Zaynnek?

- Hogy micsoda?! - kiáltott fel, s annak ellenére, hogy a biztonsági övének még bekapcsolva kellett lennie, felpattant üléséről, s tágra nyílt, remegő szemekkel meredt a semmibe.