38. fejezet - Szülinapi videó

Sziasztok!
Nagyon, tényleg nagyon sajnálom amiért eddig nem írtam, de itt a nyár, és nagyon lefoglal. Keveset vagyok itthon, és nincs sok időm írni, főleg ez a nagy meleg még az energiámat, és az ihletemet is elveszi:D Ez a fejezet nekem nem tetszik annyira, de döntsetek ti helyettem. Várom a szavazatokat és kommenteket, és a következőt megpróbálom minél hamarabb hozni :) 
Jó olvasást xxx

Reggel meleg kezek érintésére ébredtem.
- Jó reggelt kincsem. - suttogta érzékien a fülembe. - Sajnos 10-ig el kell hagynunk a szobát.
Nyöszörögtem egy kicsit amíg felébredtem, majd kinyitottam a szemem, s eszembe jutott a tegnap éjjel. Széles mosollyal ültem fel.
- Mi az? - kérdezte huncut mosollyal Zayn.
- Eszembe jutott a tegnap éjjel... - bambultam el, s újra magamon éreztem a szenvedélyes csókokat.
Erre ő is elmosolyodott s adott egy lágy puszit ajkaimra.
- Csodálatos volt. - suttogta a fülembe a puszi után.
- Fantasztikus. - kuncogtam, mire ő simogatni kezdett.
- Elképesztő... - suttogta ismét, s a kezével mindig lejjebb simogatott.
- Frenetikus. - mondtam kicsit határozatlanul, s vágtam egy furcsa, értetlenkedő fejet, mire Zayn felnevetett, majd felállt, s pakolni kezdett. Én is követtem a példáját, majd mikor 5 perc alatt végeztünk a pakolással, megfésülködtem, megigazítottam a sminkem, s készen álltam az indulásra. Az óra háromnegyed tízet mutatott.

- Kár hogy el kell mennünk... - néztem vissza a szobába, majd becsuktam az ajtót.
- Megígérem, hogy vissza jövünk még. - kacsintott rám, majd magához húzott s átkarolta a derekam. Így sétáltunk le a földszintre.
Kifizettük a szállást, majd mentünk a reptérre.

A repülő lassan felemelkedett a földről, s elhagyta Párizst. Furcsa volt kimondani magamban, hogy Párizsban voltam... Először London, most Párizs... Mi jön még ezután? Hihetetlen meglepetések érnek az életemben. Vajon mivel érdemeltem ezt ki? Mért történnek velem ezek a dolgok? Egy átlagos lány hogyan tudta ilyen sokra vinni a boldogságát?
Ezen gondolkodtam, s bámultam ki a repülő ablakán. Megsimogattam a mellettem ülő fiút, mert értékeltem hogy itt van mellettem. Elhatároztam, hogy mostantól minden nap adok neki egy olyan csókot, ami eszembe juttatja, hogy nem magától értetődő, hogy itt van velem. Amolyan köszönő csók.
Rámosolyogtam, s oda is adtam neki az első köszönő csókomat, ami mostantól mindennapos lesz, amíg csak velem van.
- Szeretlek. - suttogtam. - Köszönöm a tegnapit. 
- Én köszönöm. - suttogta vissza, majd ismét megcsókolt.

***

Mikor a gép leszállt, hazamentünk a londoni házukba. A többiek TV-t néztek, s egymással beszélgettek. Liam és Louis is már otthon voltak.

- Sziasztok! - köszöntek lelkesen. - Naaaa, milyen volt Párizs?

- Fantasztikuuuus! - mondtam nyújtottan az "u" betűt.

- Na meséljetek! - paskolták meg a helyet maguk mellett a kanapén. Leültünk melléjük és elmeséltük hogy hogy éreztük magunkat.

A beszélgetés után felmentem a szobánkba, s bekapcsoltam a laptopot. Hiányzott már, kíváncsi voltam a hírekre a neten.

Lassan feljöttek utánam a többiek is, majd videókat nézegettünk, amiket rajongók csináltak a fiúknak.

- Nézzétek! - akadt meg a szemem egy videón, ami kiszúrta a szemem. Rögtön rákattintottam. - Ez a videó Zayn 19. szülinapjára készült. Egy lány csinálta, s én is csináltam egy képet, amit elküldtem neki, s ebben a videóban én is benne vagyok! Egek, mennyire örültem mikor megtudtam hogy megnézted! - néztem Zaynre, s a fejemben sorjában törtek elő az emlékek - Kiírtad twitterre, hogy köszönöd mindenkinek aki részt vett a videóban és hogy megkönnyeztél! - örvendeztem. Zayn csak mosolyogva nézett rám, nyilván nem tudta melyik videóról beszélek. Mindenki érdeklődve figyelte a képernyőt, hogy mikor indul el. Viszont ahogy a videó betöltött, Zaynnek mintha az a képzeletbeli villanykörte meggyulladt volna a feje felett, elkezdett kuncogni, s tudatta velem, hogy emlékszik erre. Mondta, hogy hogyan vette észre ahogy írták neki twitteren, és hogy mennyire jól esett látnia ezt a sok lányt aki részt vett a videóban.

- Hát ezt a fiúknak is mutattam! Ebbe te is benne vagy? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen! Mennyire boldog voltam mikor kiposztoltad! - nevettem, majd ahogy figyeltem őket, egyszerre felismerés látszódott az arcukon. Mikor elérkeztünk az én képemhez, megállítottam.

- Na, ez vagyok itt. - mondtam büszkén. Néztem az arcukat, s ismét felismerést láttam rajtuk, de most máshogy. A mosoly lefagyott az arcukról, s csak bámulták a képet, majd gyanúsan egymásra pillantottak, leginkább Harryt nézte mindenki, aki miután meglepődve bámulta a képernyőt, lehajtotta a fejét. Meglepődtem.

- Most mi van? - kérdeztem értetlenül.

- Semmi... - mondta Zayn, de éreztem, hogy elhallgat valamit.

- Mi a baj Harry? - kérdeztem, de nem válaszolt. Tudtam, hogy nem fogják elmondani, de azt is tudtam, hogy van valaki, akit biztosan meg tudok győzni, hogy elmondja.

- Niall! - szóltam - Mi történt?

- Semmi Sara... - mondta bizonytalanul. Felálltam, s közelebb mentem Niallhoz.

- Niall! Mi van? - kérdeztem értetlenül. - Mondjátok már el! - emeltem fel a hangom.

- Sara, semmi érdekes, tényleg, csak régi emlék... - mondta, s próbált lenyugtatni. Nem sikerült neki. 

- Niall! Nézz ide. - mutattam a szememre. - Mi történt? - tudtam, hogy Niall gyenge, és  nagyon gonosz voltam amiért kihasználtam emiatt, de senki nem mert szólni egy szót sem. Nem értettem, és kezdett idegesíteni hogy nem tudom mi ez az egész.

- Hát, amikor láttuk ezt a videót... Valamilyen érdekes módon... Pont itt akadtunk meg... - mondta, s elhallgatott.

- Ezért volt ismerős...! - sóhajtott halkan Liam mögöttem. A hang irányába fordultam, majd gyorsan vissza Niallhoz. Mi ez az egész? Pont itt álltak meg? Pont az én képemnél? Ilyen nem létezik...

- Mi folyik itt? - kérdeztem Niallt ismét, erőteljesen.

- Szóval... Oké, tehát... Harrynek megtetszettél és fogadtunk, hogyha egyszer találkozunk, akkor bepróbálkozik majd... - mondta, s a mondat végére elhalkult a hangja. Lefagytam. A szobában akkora csend uralkodott, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. A hátamon éreztem a kíváncsi pillantásokat, akik a reakciómat fürkészik. 

Nem tudtam elhinni amit Niall mondott. Azt gondoltam, hogy ez csak egy hülye tréfa, amivel le akarnak sokkolni. Lassan megfordultam, s először Zaynre, majd Harryre néztem, s az arcukról azt olvastam le, hogy kellemetlenül érzik magukat. Ennyi, többet nem láttam az arcukon, viszont merem állítani, hogy az én arcomról minden rosszat le tudtak olvasni.

- Micsoda? - kérdeztem halkan, s a fejemmel bólogatni kezdtem, mintha valamire nemmel válaszolnék. - Igaz ez? - kérdeztem, s mindegy, hogy kitől kapom a választ. Csak valaki válaszoljon.

Választ nem kaptam, csak egy igennel bólogató fejet. Zaynét.

- Harry, én... - kezdtem bele, de fogalmam sem volt, hogy mit akarok mondani. Vajon tart még neki? Vajon tetszek még neki? 

Talán ezért volt olyan fura, mikor találkoztunk... Mikor Zaynnel kézenfogva sétáltunk vissza a buszhoz, még Magyarországon... Harry arcán láttam valamit akkor, ami elszomorított, akaratlanul is. Arckifejezése bánatos volt, de mégsem szomorú. Egyszerűen csak látszott rajta, hogy valami nem jó.

Hát ezért volt ez. Ezért volt furcsa. Ezért nem beszélt velem annyit, mint a többiek. 

Vajon ő felismert? Eszébe jutott, hogy látott a videóban? Vagy csak szimplán megtetszettem neki... Ki tudja... Talán meg kéne kérdeznem, de nem tudok most megszólalni.

Harry felállt, s kisétált a szobából.

Csak értetlenül álltam ott, s gondolkodtam, hogy mit csináljak. Utána menjek? Ha nem, akkor mit mondjak a fiúknak? Hiszen ezeket a kérdéseket csak Harrynek tudom feltenni...

Összezavarodtam. Olyan abszurdnak tűnik hogy pont engem találtak meg abban a videóban... Nem tudom elhinni, ez csak egy rossz tréfa...

Most hogy éljek így tovább együtt Harryvel?