Visszatérés: 2. Évad 17. Fejezet - Globális felfordulás

Sziszatok! :)

Ismét itt, egy jó hosszú idő után. Sokat gondoltam mostanság a blogra, és ma úgy döntöttem, hogy amennyire tőlem telik, és persze az időmtől, megpróbálom folytatni a blogot. :) Nem ígérek semmit, mert félek, hogy nem tudnám betartani, de nagyon fontos lenne, hogyha van még valaki, akit érdekel, vagy aki olvasná továbbra is a blogomat, akkor jelezzétek kommentben mindenképpen! Nagyon fontos! 

Amikor a minap visszaolvastam a visszajelzéseket, olyan boldog lettem, mert sose gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog bárkinek is a történetem. És sajnálom, amikor cserben hagylak titeket, de mindig megvan az oka. 
Továbbá jelzem, hogy március 9.-én a blog 2 éves lett! :) Iszonyú jó érzés, hogy 2 év alatt mennyi mindent kaptam tőletek! :) Köszönöm!
Viszont most itt egy új fejezet, ami szerintem kicsit gyengére sikerült, de majd igyekszem a jövőben túltenni ezen. Azért remélem tetszeni fog, és várom a visszajelzéseket. Köszönök mindent újból, és jó olvasást! :)♥

Mikor megláttam, ami az újság címlapján volt, mintha a szívem megállt volna, én pedig fuldokoltam a levegőhiánytól. Hát eljött a nap, a pillanat. A világ tud rólam.

A címlapon én voltam Zaynnel, ahogy ebből a házból sétálunk ki kézenfogva.

- Úristen. - sikítottam, s a hangom egy oktávot felcsúszott. Zayn letérdelt a kanapé elé, amin ültem, és szorosan megfogta a kezem, a fejét az ölembe hajtotta.

- Jól vagy? - suttogta a hasamba.

Nem válaszoltam, a könnyek hirtelen szöktek ki a szememből.

A fiúk csak álltak, némán, és torokszorítóan néztek rám. Talán túlreagálom, talán nem, de mindannyian tudták, hogy mennyire féltem ettől. 

Hirtelen felkaptam magam mellől az újságot, és gyorsan belelapoztam. Kerestem magunkat, kerestem egy cikket Zayn felirattal, mert csak azt ismertem fel. A betűk összefolytak a könnyektől a szememben, nem láttam semmit, csak egy feliratot kerestem, amit meg is találtam.

Breaking! Zayn's secret girl! WHO IS SHE?

- olvastam a feliratot. Mohón vittem tovább a szememet. Közben szipogtam, a kezem remegett. A szemem csak végigpásztázta a sorokat, semmit nem fogott fel a szavakból. És amit a cikk végén láttam, betett mindennek. 

A cikk legeslegvégén, az utolsó sor után, pici betűkkel oda volt írva a cikk szerzője.

Byron Lea.

Hirtelen minden összeállt. Mindent értettem. És olyan gyűlöletet éreztem magamban, mint még soha. 

Byron újságíró. Rájött, hogy hol laknak a One Direction tagjai, majd meglátott velük. Nyomozott utánam, rájött, hogy táncolok. Megismert, ki akart szedni belőlem dolgokat. Majd leitatott, hogy részegen nyilatkozzak.

- Mi az? - kérdezte Zayn az arckifejezésemet látván. 

- B-B-Byron... - dadogtam, majd kitört belőlem a sírás. Zayn lefeszítette a kezeimet az arcomról, és megemelte az állam, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. 

- Kicsoda? - kérdezte halkan, határozottan. A szemébe harag lángját láttam felgyulladni.

- Byron írta! Byron újságíró! - kiáltottam.

- Ki. Az. A. Byron.?! - préselte ki az ajkán Zayn, közben vicsorított, akár egy erős farkas, aki csak a prédájára vár.

Próbáltam megnyugtatni magam, hogy válaszolni tudjak. Zayn türelmesen várt, a szemembe nézett, zihálva.

Szipogtam egy-kettőt, mire meg tudtam szólalni.

- Byron velem járt táncolni. Miatta váltottam táncsulit. - mondtam halkan.

- Miért, mit tett? Beszéltetek?

Ennél a kérdésnél ismét kitört belőlem a sírás. Úgy éreztem, semmi erőm nincs. De az adrenalin, a csüggedés és a feszültség kihozta belőlem az igazságot.

- Zayn, tegnap este itt volt, leitatott és rám mászott! Megcsókolt! Ki akarta szedni belőlem hogy veletek lakok itt, de akárhogy próbáltam kiküldeni, nem sikerült! Aztán egyszercsak itthagyott és... és... - a hangomat elfolytotta az a hatalmas gombóc a torkomban, ami miatt alig kaptam levegőt.

Zayn homlokán kidudorodtak az erek, orrlyuka kitágult, és úgy nézett rám, mint aki ölni tudna. 

Egyszercsak felemelte a kezét, és teljes erőből a földbeverte az öklét, amit egy üvöltés kísért. 

- Miért nem szóltál? - kiáltotta. Hátrahőköltem az ijedtségtől, a többiek is elkerekedett szemmel nézték Zayn dühkitörését. 

Liam szólalt meg először. 

- Zayn, nyugodj meg, jó? Sara-t is megijeszted! - legyintett felém a kezével.

Zayn felnézett rám, a szeme hirtelen ellágyult, az arca vonásai azonban ugyanolyan kemények és dühösek maradtak. Két keze közé fogta az arcom, és az ajkaimba suttogta:

- Meg fogom találni. - felállt, és kiviharzott. Harry és Louis utánarohantak, Niall és Liam pedig odajöttek hozzám.

- Jól vagy? - kérdezte Niall, és a hátamat kezdte simogatni. Pityeregtem.

- Nem tehet semmit! Mondjátok meg neki. Abból csak balhé lenne. - szipogtam.

- Ne aggódj, Harry és Louis vigyáznak rá.

- Mostmár az egész világ tudja, hogy ki vagyok. - mondtam a semmibe meredve. A könnyek lassan gördültek le az arcomon, a levegőt is lassabban vettem. A szám tátva maradt, a szemem pedig látta maga előtt az internetet, a címlapokat, az utálkozó rajongókat, és az otthoniakat, amint meglátják az arcom az újságosnál.

- Itt vagyunk, ne aggódj. Segítünk. - mondta Niall.

- Ez most nehéz, és ijesztő, de nem lesz semmi baj. Megvédünk, ne aggódj. Itt vagyunk, Zayn is. Nekünk is furcsa volt, de megszoktuk. Nem lesz semmi baj. - ismételgette Liam, de én csak meredtem előre.

Nem hittem el hogy Byron hogy átvert. Nem hittem el, hogy ez történt. Nem hittem el, hogy nem jöttem rá Byron tervére. Hogy nem láttam át ezen. Nem hittem el, hogy emberek ezrei láttak engem Zaynnel. És valószínűleg a cikkben a nevem is benne van, Byron mocskosul jól végezte a munkáját. 

De egyszer el kellett jönnie ennek a pillanatnak. Tudtam, tisztában voltam vele, mikor összejöttem Zaynnel. Tudtam, hogy mit vállalok. Hát most gyerünk Sára, viseld méltóan a következményeket. Mutasd meg a világnak, hogy erős vagy, és igenis megérdemled ezt az életet. Most kezdődik csak az izgalmas része az életemnek.