2. Évad 16. Fejezet - A vég

Hirtelen meggondolásból úgy döntöttem, hogy felállok, és Byron után szaladok. Nem tudom mit miért tettem. Egyszerűen elborult az eszem és nem tudtam tisztán gondolkodni.
Az utcán értem utol. Épp hogy nem kanyarodott ki a főútra, így nagyjából olyan helyen voltunk, ahol nem látott minket senki.
Amint odaértem hozzá, a falhoz nyomtam, és megcsókoltam. Érzékien csókolt vissza, de éreztem rajta hogy meglepődött. Kezeit a fenekemre tapasztotta, és egyre vadabbul csókolt. Én beletúrtam a hajába, és minél közelebb akartam őt vonni magamhoz. Akartam őt. Nem tudom mért, nem is gondolkodtam közben. Csak a vágyat éreztem hogy az övé legyek.
Amikor elváltunk egymástól, lihegve néztünk egymás szemébe.
- Akarlak. Most. - suttogta pár centi távolságra a számtól.
- Én is. - mondtam, és ismét rátapasztottam a számat az ő ajkaira. Mennyeien csókolt. Imádtam. Imádtam az izgalmat, és azt a tudatot, hogy ezt most nem szabadna csinálnunk. Ez mégjobban felizgatott.
- Ott áll a túloldalt a kocsim. Gyerünk. - mondta, és megszorította a fenekemet, majd végignyalt az államtól a számig, majd adott egy gyors csókot, és az autó felé terelt. 

Mielőtt beültünk volna a kocsiba, ismét rám mászott. Feltett az autó motorháztetejére, és a két lábamat széttárta, és közéállt. Kétségbeesetten vont magához, és mégtöbbet akarva csókolt. Libabőröztem az érintésétől. Iszonyatosan élveztem hogy ennyire kellek neki. Zayn eszembe sem jutott akkor.
Mikor beszálltunk a kocsiba, lihegve szólt hozzám.
- Ne maradjunk inkább itt? Izgalmasabb lenne... - kérdezte, és a combom tövét simogatta.
- Ne. Még meglátnak... Menjünk hozzád. - erre fújtatott egyet, végignézett rajtam, és a pupillája kitágult. Nagyot nyelt, és beleharapott alsó ajkába mielőtt megszólalt volna.
- Na gyerünk.
Beindította a kocsit, majd rögtön felgyorsított 80-ra, csak úgy száguldottunk az úton. A vágy ami bennem forrt, nagyon kínzott. Alig hittem hogy hozzáérjek Byronhoz.
Már 120-al siklottunk az úton, amikor hirtelen a fejemben megjelent Zayn síró szeme. A kezem görcsbe rándult, és könnyek szöktek a szemembe. Hogy tehettem ilyet?
- Állj meg Byron! Tegyél ki! - kiáltottam.
- Mivan? Addig nem mész el, amíg meg nem kaptam amit akarok, világos? - megfogta az államat, és maga felé fordította a fejemet. Egyre jobban szorította az arcomat, nekem pedig egyre több könny gyűlt a szemembe.
- Nekem van barátom! Tegyél ki! - ordítottam.
- Mibajod van? Az előbb még te is akartad! Addig nem mész el, ezt garantálom!
- Én Zayn Malikkel járok! Érted? Ő az életem! Tegyél ki! - mostmár sikítottam. Byron szeme elsötétült.
- Hogy mi? Zayn Malikkel? A One Directionos görénnyel? Ezt nem hiszem el! Undorító! - kiáltotta, és lezárta az ajtókat. - Nem mész innen sehova amíg meg nem kaptalak. - nézett rám mérhetetlen dühvel.
Egyre jobban sírtam. Mit csináltam? Mibe keveredtem?
- Ne aggódj, jó lesz. Te sem fogod megbánni. - mondta, majd végigsimított az arcomon, és egy gyors csókra odahajolt hozzám, én viszont elkaptam a fejem, ő pedig rámdőlt. A kormány kicsúszott a kezéből. 
Hatalmasat sikítottam. Az autó elvesztette az irányítását, és egy kanyar felé száguldottunk 130-al. Itt a vég.
- Szeretlek Zayn, bocsáss meg! - kiáltottam zokogva, majd éreztem, hogy az autó megpördül, mi pedig nekiütközünk valaminek. Aztán minden elhomályosult...







Mindenkinek kellemes április 1-jét, drága olvasóim! :) Remélem nem csináltam mindenkiből bolondot, és nem dőltetek be a történetnek! ;) És ne haragudjatok, de ezt nem hagyhattam ki! :D Sok puszi nektek, hamarosan ismét jelentkezem az igazi folytatással! :)♥